a rovat írásai

Új lemez és koncert: 55 éves az Omega!

Volt egyszer egy Vadkelet címmel új lemezzel és december 28-án a Papp László Budapest Sportarénában koncerttel ünnepli 55. születésnapját az Omega együttes. A csapat szombaton első koncertjük helyszínén, az egykori Várklubban idézte fel a múltat és beszélt a jelenről.

A fél Pink Floyd újra Pompejiben

A világpremierrel egy időben, csütörtöktől látható a magyarországi mozikban a Live At Pompeii, David Gilmour, a Pink Floyd egykori legendás gitáros-énekese koncertfilmje. A zenész tavaly csaknem fél évszázad után lépett fel újra a pompeji amfiteátrumban.

Parádés évadnyitót tart az Opera

Az Andrássy úti évadnyitánnyal, szabadtéri előadásokkal és divatbemutatóval, az Erkel Színházban pedig hangversennyel kezdődik szombaton a Magyar Állami Operaház 2017/18-as budapesti évada.

Új U2 album a láthatáron!

Ízelítőül bemutatta új albuma egyik számát, a The Blackout című dalt a U2.

Brünnhilde megsérült, egy férfi bújt a jelmezébe

Megsérült a Bayreuthi Ünnepi Játékok záróelőadásán Catherine Foster. Az operaénekesnő a második felvonásra már nem tudott visszatérni, a színpad széléről énekelte tovább Brünnhildét. Szerepét a rendezőasszisztens, ráadásul egy férfi vette át Az istenek alkonyában.

Lord 45

A jubileumi Aréna-koncertje után új, 45 című lemezét mutatja be csütörtökön a Lord zenekar a Budapest Parkban.

Fuvola és lazacfarm

Ian Anderson hetven éves. Ez van, az idő szalad, a szerző ifjúkorának loboncos sztárjai lassan dédisorba lépnek, már aki életben van. Mert sokan eltávoztak már, akiknek útjuk fecskendőkkel ás piásüvegekkel volt kikövezve.

Cseh Tamásra gondolnak Bakonybélben

Filmvetítéssel és tábortűz melletti közös énekléssel tisztelegnek Cseh Tamás előtt az Énekmondók Emlékezete című rendezvényen szombaton Bakonybélben, közölték a szervezők.

Egyetemi kancellár, asztrofizikus és a Queen szólógitárosa

Július 19-én ünnepli hetvenedik születésnapját Brian May brit rockzenész, a Queen gitárosa, aki PhD fokozattal rendelkező asztrofizikus is.

Hidat épített a fehér és a fekete zene között

Nyolcvan éve, 1937. július 11-én halt meg George Gershwin amerikai zeneszerző, a Kék rapszódia és a Porgy és Bess komponistája, aki hidat épített a „klasszikus″ és a „népszerű″, a fekete és a fehér zene között.

Cserepes Károly a csúcson

A világ legrangosabb világzenei toplistájára, a World Music Charts Europe-ra került Cserepes Károly Blacklake című albuma, amely a Fonó Budai Zeneház kiadásában jelent meg.

Zene összes cikke »

Az egyik dudás a Pink Floyd csárdájában

David Gilmour 70

gilmourlead

Így van ez, amikor több erős egyéniség, nagy tehetség kerül egy szűk térbe, mondjuk egy együttesbe. Ez lett a végzete minden idők egyik legjobb rockot játszó zenekarának, a Pink Floydnak is. Két dudás nem férhet meg egy csárdában – az egyik, David Gilmour ma lett éppen 70 éves.

Hogy stílszerű legyek, van rá 10 fontom, hogy ezen a vasárnapon Roger Waters nem fog még telefonon sem Isten éltessen-t mondani neki. No, nem mintha annyira gyűlölnék egymást, csak hát két nagy formátumú dudásról/zenészről van szó, és hát ki tudja, hogy ki közülük az erősebb. Az első, igazi Pink Floydos időkben biztos, hogy Waters volt az, ne felejtsük el, a zenekarvezető, Gilmour pedig először, mint ötödik kerék, második szólógitárosként lépegetett fel a társasággal.

Waters, Wright, Mason és Gilmour

Aminek frontembere a kezdeteknél, az első két lemez idején még az a Syd Barrett volt, aki egyre mélyebbre merült tudatmódosítók kiváltotta kábulatokban. Így aztán végül Gilmour lett a szólós, Barrett pedig őrült gyémántként, de egyáltalán nem ragyogva élte le életét. Kevesen tudják, de a Pink Floyd előtt már játszottak ők egy zenekarban, amolyan „cambridge-i értelmiségi szülők hippi gyermekei” együttes volt ez. (Gilmour apja az egyetem zoológiai tanszékét vezette, Barrett papája pedig híres patológus orvos volt. )

1974-ben, a Hyde Parkban

1968-tól tehát Gilmour „teljes joggal” szólózik az egyre népszerűbb zenekarban, de Barrett kiválása/finom kitessékelése után a számokat, a szövegeket és a zenét is túlnyomórészt Waters írja. Bár van jó néhány basszeros, énekes frontember is szerte a világon, eme műfajban mégis csak a szólógitáros szokott leginkább reflektorfénybe kerülni. Különösen igaz ez olyanokra, akik a gitározás mellett énekelni is tudnak, no és a zene és a szövegírás sem okoz gondot nekik. Így aztán nem véletlen, hogy Gilmour már 1978-ban szólólemezzel próbálkozik, ami intő jel lehetett volna Waters számára, hogy teret engedjen neki is. De hát Waters a maga erős egyéniségével (és komplexusaival) nem ilyen ember. A zenekar legnagyobb vállalkozását, a Falat is nagyrészt ő jegyzi, Gilmournak csak három szám jut a 26-ból, azok is a zenekarvezetővel közösen összehozott darabok. Nem véletlen tehát, hogy a felvételek alatt második szólóalbumán is dolgozik, és hát az sem, hogy a csúcs a véget is jelenti. 1979 végén Waters kirúgja a billentyűs Wrightot, még 1983-ra hárman megcsinálják a The Final Cut-ot. Ami tényleg a finálé lesz, Waters nem sokkal ezután bejelenti, hogy részéről vége a Pink Floydnak.

Gilmour és Paul McCartney

Gilmour és Nick Mason, a dobos pedig úgy nyilatkozik, hogy ők eztán a zenekar, és megkezdődik a mai napig tartó vita és civakodás a számokon, jogdíjakon, a jelképeken, minden rajongó legnagyobb bánatára. Még négy album jön ki, amiket teljességgel Gilmour jegyez, de ez már csak a fele Pink Floyd, nagyon lehet érezni a számokon Waters hiányát. Az utolsó, 1995-ös koncertalbum (Pulse) után pedig még két Gilmour szólólemez születik (2006 és 2008), amiken más muzsikusok mellett ott van a filmzenékben is nagyot alkotó Zbigniew Presner is. És persze ott vannak a koncertfilmek, a számtalan vendégjáték és a jótékonysági fellépések.

gilmour
2009-ben a „titkos”, hajléktalanokat segítő Crisis koncerten az Islington város Union Chapel nevű templománál (forrás: Wikipédia, Ilias Katsoures)

Amelyeken, és a jótékonykodásban általában is mindig élen járt Gilmour, különösen a hajléktalanok, a természetvédelem, és az emberi jogok szervezetei élvezik a mai napig bőkezű támogatását. A 70 év alatt két feleségétől hét gyermeke születik, és a zene mellett nem sok mindenre marad ideje. Egy időben a régi repülőgépeket gyűjti, de eladja a múzeumot, mert túl sok időt vesz el a fontosabb dolgok elől.

David Gilmour és felesége, Polly Samson, író, újságíró

Hogy aztán a Rolling Stone 2011-es, minden idők legjobb gitárosait listázó rangsorában miért csak a 14., az csak a listázók rövidlátását és részrehajlását bizonyítja. Mert hogy is lehet ebben a rangsorban mondjuk a negyedik az a Keith Richards, aki még fénykorában is köztudottan hamisan játszott. Az meg, hogy az utolérhetetlen Ritchie Blackmore csak az ötvenedik, az egyenesen botrány! Mint ahogyan az is, hogy Mike Oldfield, a kristálytiszta gitárjáték királya fel sem került a listára. Gilmour szólói a Time és a Money mellett a Falon a legnagyobbak. A Comfortably Numb a szakma szerint a legjobb, de hát ott van még a Hey You rövidebb opusza is, és hát a talán legismertebb, az Another Brick in the Wall második része, amit még a mai napig is le-le játszanak a rádiókban. Hogy aztán a szerkesztők pont a végén lévő elképesztően jó szólót vágják le, ja, manapság már biztos túl hosszú a reklámok célcsoportjának (19-49) egy négyperces szám, és így még talán jogdíjat sem kell fizetni.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2016.03.06. 09:51 • Címke: évforduló