A földi pokol elől menekülő Hieronymus Bosch

Ötszáz éve halott Hieronymus Bosch, akinek nevét 7 millió találattal már az első négy betű, a „hier” beírása után kidobja a legnagyobb kereső. És azt is minden róla szóló írásban olvashatjuk, hogy életművét nem tudjuk igazán hova helyezni, nem volt különös festészetének nagyon előzménye, de nem voltak igazán neves követői sem, csak néhány hamisítója. Hogy ki volt igazán A gyönyörök kertjének, vagy az Utolsó ítéletnek a festője, azt ebből az írásból sem fogják megtudni, de talán közelebb jutunk a titokhoz.

Már a nevével és a születési dátumával is gondok vannak, az utóbbit csak saccolni tudjuk, viszont az biztos, hogy az apját még Antonius van Akennek hívták, és a család két generációt visszamenőleg is a festészetből élt. Bosch pedig úgy lett Bosch, hogy a Flandria második legjelentősebb városába, ’s-Hertogenbosch-ba (hercegek erdeje) költözött a nagyapja, ő pedig a város nevének részleges felvételével akarta megkülönböztetni magát szintén festészetből élő bátyjától. Akinek képei ki tudja, hová lettek már, Hieronymus fellelhető 20-25 festményének és 20 rajzának pedig csodájára fognak járni, amíg világ a világ. A titokzatosságot aztán az is táplálja, hogy életéről elég keveset tudunk, a források közül jobbára egyházi anyakönyvekben szerepel. Innen tudunk egy 20 évvel idősebb nővel kötött házasságáról, amit vélhetően az anyagi biztonságát megteremtendő lépett meg. Aleyt Goyaert van de Mervenne révén a városi ház mellett birtok is érkezik, és bekerül a városi elitbe, a helyi Miasszonyunk testvérületbe is. Ez a közös misehallgatásokkal, étkezésekkel és a szegények támogatásával járó tagság számos gazdag megrendelőt is hozhat neki. Hogy mikor ível fel igazán a csillaga, arra sincsenek adatok, a források szerint 1488 és 1492 között biztosan egy Mária oltár szárnyképeit festi a Szent János székesegyházba, ahová 500 évvel ezelőtt majd el is temetik.

A Gyönyörök kertje

Az igazán nevezetes, és egyben talányos alkotásai a századforduló környékén születnek és talán éppen ez a zűrzavaros időszak tükröződik valahol bennük. A török előrenyomulása Európában, a spanyol befolyás elleni küzdelem a Németalföldön, a kiújuló boszorkányüldözések, az alkímia reneszánsza, a haláltáncjelenetek és bestiáriumok kora ez, amire egész társadalmi csoportok adtak olyan választ, hogy még inkább a valláshoz, a hithez menekültek. Bosch sokszor eretneknek kikiáltott képei ellenére ugyanezt tehette a testvérületet is felhasználva, a forrongó, változó világban biztos pontot keresve. Eme elképzelést az is alátámasztja, hogy a képein kétségtelenül jelen lévő testiség, vágy, kísértés és erotika mellett a katolikus vallás szereplői mindig a megfelelő felmagasztosult formában vannak jelen. Az pedig, hogy halála után 70-80 évvel éppen a bigottan vallásos II. Fülöp lesz a legnagyobb gyűjtője (1591-től ott áll madridi lakosztályában A gyönyörök kertje, Bosch 1500 körül festett főműve) megint csak ellentmond az eretnekségről szóló feltételezéseknek. Pedig az ilyen dolgokat nem is oly nehéz kiolvasni a többnyire tölgydeszkára, híg olajfestékkel alkotott emberi léptékű festményeiből. Amik fehér alapozással, az alakok előrajzolásával, a színek áttetsző rétegekben való felvitelével készültek. És azt sem feledjük el, hogy a furcsa ember-állat hibridek mellett fel lehet fedezni a táblákon a kor flamandjait, a használati eszközeiket és gépezeteiket is.

Az Utolsó ítélet

Ha pedig minderről a saját szemünkkel is meg akarunk győződni, akkor elég Bécsig elmenni, ahol ott van az 1504 és 1508 között festett Utolsó ítélet a maga rettenetes poklával. Ami elől Bosch is el akart menekülni, de hát ki szeretne bepottyanni abba a félelmetes világba.

Aki pedig többet szeretne megtudni a Gyönyörök kertjéről, annak a figyelmébe ajánljuk ezt az interaktív dokumentumfilmet.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2016.08.09. 13:38 • Címke: évforduló