A tetők felett repkedő szerelmesek festője

Százharminc éve, 1887. július 7-én született Marc Chagall, a múlt század egyik legkiemelkedőbb és legsokoldalúbb képzőművésze.

 Moise Zaharovics Sagalov az oroszországi Vityebszk (ma Vicebszk, Fehéroroszország) városában született egy kilencgyermekes zsidó családban. Apja heringet árult, anyjának vegyesboltja volt. A zsidó iskolában, majd az orosz gimnáziumban tanult, ekkoriban sajátította el a rajzolás alapjait. Életének ez volt a meghatározó időszaka, magába szívta és elraktározta az őt körülvevő világot, a kis település életét és jellegzetes alakjait. Húszévesen, származása miatt külön engedéllyel, mert a zsidók csak a számukra kijelölt övezetben mozoghattak, Szentpétervárra ment, hogy képezze magát. Az Orosz Balett díszlettervezője, Leon Bakst vette szárnyai alá, ekkori korszakának kiemelkedő darabja a rémálomhoz hasonló Halál, s a képen már feltűnik a háztetőn zenélő hegedűs. 1910-ben egy pártfogója segítségével Párizsba utazott, s bár Bakst azt mondta neki, hogy a fény városában csak szegénység és éhezés vár rá, rátalált a saját stílusára. Az avantgárd költők és festők, köztük Modigliani és Apollinaire, ösztönző hatására rövid idő alatt kiforrott művésszé vált. Sokan ezt az időszakát tartják legeredetibb korszakának, amikor olyan remekművei születtek, mint az Önarckép hét ujjal, az Én és a falum, a Kálvária, A hegedűs. Képeit élénk színek jellemezték, s egyre összetettebb művein szétszórt, montázsszerű motívumok jelezték álmainak világát. Képzeletének fő forrása a gyermekkor, a képek jiddis tréfát, orosz tündérmesét vagy zenés színdarabot idéznek.

Önarckép

Első önálló kiállítását Apollinaire közbenjárására 1914-ben a berlini Der Sturm galériában rendezhette meg. Nem sokkal később kitört az első világháború. Mivel Párizsba nem térhetett vissza, Oroszországba utazott. Hazatérve csaknem realista képeket festett, 1915-ben feleségül vette szerelmét, Bellát, aki hűséges társa, alkotásainak visszatérő alakja maradt. Az asszony később jiddis nyelven írta meg visszaemlékezéseit, a kötetet Chagall illusztrálta. A katonai szolgálatot elkerülendő, minisztériumi állást vállalt, kiállításokat rendezett. Az 1917-es forradalmat üdvözölte, a bolsevik hatalomátvétel után a vityebszki körzet képzőművészeti népbiztosaként helyi múzeumot és akadémiát próbált szervezni. Erőfeszítéseivel felhagyva 1920-ban Moszkvába utazott, ahol a Jiddis Színházban tervezett díszleteket és jelmezeket, valamint árvákat tanított rajzolni. A helyzetét egyre bizonytalanabbnak érző, a nélkülözésbe belefáradt festő 1922-ben végleg elhagyta szülőhazáját. Rövid berlini kitérő után, ahol sikertelenül próbálta visszaszerezni 1914-es kiállításának anyagát, Párizsban telepedett le.

Most nem repülnek

A francia állampolgárságot 1937-ben kapta meg. A rézmetszést kitanulva Gogol Holt lelkek című regényét, majd La Fontaine meséit illusztrálta. Elkezdte az Ószövetség képi feldolgozását is, a hatalmas vállalkozással csak 1956-ban készült el. Kevesebbet festett, de a Cirkusz és Az Eiffel-torony szerelmesei költőisége rendkívül népszerűvé tette, sokat utazott, és 1931-ben Életem címmel kiadta önéletrajzi regényét. Hitler hatalomra jutása után képeit Németországban elfajzott művészetnek minősítették, leakasztották a múzeumok faláról, néhányat el is égettek. Ekkor készült munkái hűen tükrözik egyre zaklatottabb lelkivilágát, példa erre A fehér keresztre feszítés 1938-ból.
Amikor a németek 1940-ben megtámadták Franciaországot, családjával Marseille-be menekült, 1941-ben Amerikába utaztak. Neve már ismert volt a tengerentúlon, és a kezdeti nyelvi nehézségek ellenére egyre több megbízást kapott. 1944-ben meghalt a felesége, a gyásztól sújtott festő ezután fél évig nem tudott dolgozni. 1946-ban New Yorkban addigi munkásságát bemutató kiállítást rendeztek, hatalmas sikerrel. 1948-ban visszatért Franciaországba, 1950-ben a Riviérára költözött, 1952-ben újra megnősült. Új korszakának művein a párizsi városképek az uralkodók, emellett festett díszleteket, tervezett üvegablakot, készített kerámiákat és szobrokat. A párizsi Opera mennyezetfreskóira is ő kapott megbízást, falfestményeket készített a New York-i Metropolitan Operának, s ő tervezte a jeruzsálemi parlament pannóit. 1973-ban Nizzában múzeuma nyílt, 1977-ben a Louvre retrospektív kiállítással tisztelgett előtte, megkapta a legmagasabb francia kitüntetés, a Becsületrend legmagasabb fokozatát.

Azok az álmok..

Marc Chagall kilencvennyolc évesen, 1985. március 28-án halt meg Párizsban. A Szovjetunióban nemkívánatos személynek számított, a nevét viselő vityebszki múzeumot csak 1997-ben alapították egykori lakóházában. 2013-ban a Magyar Nemzeti Galériában rendeztek műveiből nagyszabású tárlatot, amelyen először volt látható Franciaországon kívül az életmű egyik fő darabja, az Élet. 2015-ben Pécsett nyílt tárlat műveiből, s tavaly a Nemzeti Múzeumban a Rejt/Jel/Képek '56 - A forradalom titkos művészete című kiállításon mutatták be a magyar forradalom előtt tisztelgő Anya gyermekével című képét. Látomásos művészete egyaránt merített a kelet-európaiságból, a párizsi iskolához tartozásból és a zsidó identitásból. Képein szabadon társította a virágcsokrok, repülő szerelmesek, bohócok, csodálatos állatok, bibliai próféták, háztetőn játszó hegedűsök motívumait. Vizuális metaforái páratlanok a modern művészetben, a múlt század egyik legnépszerűbb újítója nem sorolható irányzatokhoz, alkotásain a jelenségek helyett emlékképüket ábrázolta, álomszerű témáit gazdag színekkel, könnyed stílusban jelenítette meg.

(mti)

• Publikálva: 2017.07.07. 09:28