​Hogy el ne fújja mind a szél

Az ember minden korban különös indíttatást érzett arra, hogy környezetének értékeit, alkotásait valamilyen módon megőrizze és dokumentálja az következő generációk számára.

Az első időkben rajzok, leírások készültek a megörökítendő értékekről. A könyvnyomtatás mellett pedig később megjelentek a valósághű, méretarányos metszetek is, amelyek által jobban érthetővé váltak a leírt sorok. A régi Erdély értékeit örök időkre rögzíteni és így megőrizni szándékozó Orbán Balázsnak már rendelkezésére állt a fotográfia, az új tudományt kiválóan elsajátította és művelte, ami a román állami levéltár Maros megyei fiókjából a Nemzeti Múzeumba érkező fotókon is látszik.

Már önmagában az is nagy szenzáció lenne, ha az Orbán Balázs által készített és Romániában őrzött 164 fotográfiából állna össze itt a kiállítás, de az 1967-es születésű, kiemelkedő szakmai tudású és az értékmentést élete egyik legfontosabb munkájának, céljának valló Fekete Zsolt fotográfus vette a fáradságot, és a képek alapján megkereste pontosan azokat a helyeket, ahonnan a XIX. század második felében Orbán fényképezett. Természetesen ő is vitt magával a zsebbe tett elemózsia mellé fotóapparátot. Hozzá kell tenni, hogy a kétezres évek elején azért már könnyebb dolga volt, hiszen Orbán Balázs a leírások szerint egyes útjairól igencsak elcsigázva érkezett haza, aminek leginkább a fényképezőgépe súlya volt az okozója.

150 év múlása, egymás mellé helyezett fotográfiákon. Fotó: Dabasi András, Magyar Nemzeti Múzeum

Nem elhanyagolható, hogy a Nemzeti Múzeum hamarosan bezáró tárlatán szerepel egy harmadik jeles fényképész, Veress Ferenc (1832-1916) is, aki többek között létrehozta Erdély első állandó fotóműtermét, a színek rögzítésére szolgáló eljárása pedig nagy sikert aratott az 1889-es párizsi világkiállításon. Veress 1862-ben, az Ország Tükre című folyóiratban felhívást tett közzé arról, hogy a fotográfiát művelők rögzítsék a jövő számára Erdély múltjának fontos épületeit, tárgyi és természeti emlékeit. „Nagy szolgálatot tehetne a hazai fényképészet a hazai történelemnek, úgy, ha minden olyan régiségeket, várakat, ó kastélyokat, templomromokat, barlangokat stb., amíg még fenn vannak, de csak egy évtized múlva is eltűnhetnek, fényképészetileg levenne és a jövő kornak hátrahagyná” – szól az írás, ami akár a Magyar Nemzeti Digitális Archívum alapvetésében is szerepelhetne.

Három ember fotóit láthatjuk tehát, no és 150 év elmúlását minden egymás mellé helyezett, azonos helyszínt bemutató fotográfián.

És bizonyossá válik az, amit úgyis tudunk: rohamosan pusztul, változik ez a még értékekkel teli, emberléptékű világ is. Leánykő festői sziklacsúcsát vélhetően egyenesen eltüntették az útépítők az Aranyos szorosában. Csíksomlyón, a kegytemplom mögötti domboldalon időközben felnőtt egy hatalmas fenyves, Torockószentgyörgy várának egyik romos tornyát pedig egyszerűen elvitte a szél, elmosta az eső. Rettenetes látni a gyönyörű marosújvári kastély pusztulását, amelynek tornyán egykoron olyan vidáman lobogott a magyar trikolór. De legalább van felette tető, nem úgy, mint a kerelőszentpáli Harrer-kastélyon, amelynek cserepeit 2004-re már jórészt szertehordta az idő, 2006-ban pedig csak az elárvult kémények bújnak ki a ködből: teljes a pusztulás. Balánbányán pedig nincs már bánya, az esztelneki kolostor temploma is az enyészeté lett, rég elmentek már onnan a barátok.

Örvendetes viszont, hogy jóindulatú emberek tettek a Kolozsvár melletti Szent Donát-szobor 2001-es fejetlensége ellen, és 2007-ben már volt újra mire tennie reggel a püspöksüveget a szőlők védőszentjének. És az is jó dolog, hogy Bartha Jenő, no meg az ő Szellő lova sem változott sokat 2000 és 2009 között. Emellett Fekete Zsolt ikladi unokaöccse is szépen felnőtt az évek alatt, mint ahogy Éva ingében is egészen formásak lettek azok a vajasalmák.

Fekete Zsolt családi fotográfiái mellett a rendezők a múzeum fotógyűjteményéből kiválasztottak néhány jól sikerült Veress-albuminfotográfiát, fotókerámiát. Külön termet kaptak az Orbán Balázs fotóiról Morelli Gusztáv és Rusz Sándor által készített, aprólékosan kimunkált metszetek, és a híres könyv születésének relikviái is. És a Megismételt pillanat címmel július elejétől látogatható kiállítás végén van egy nagyszerű kép a Tordai-hasadékról, ahol Fekete Zsolt bevallása szerint az örök csendben meghallotta Orbán Balázs hangját.

Pálffy Lajos

Megismételt pillanat – Fekete Zsolt fotográfiái Orbán Balázs és Veress Ferenc nyomában
2012. 07. 11. – 2012. 09. 23. Magyar Nemzeti Múzeum

• Publikálva: 2012.09.21. 10:46 • Címke: ajánló, kiállítás