Hiánypótló tehát a Duna Palota Falk Miksa termében megrendezett kiállítás, amelyre a MMA 56 tagja hozta el 56 alkotását. Szemadám György, a tárlat kurátora, aki 9 évesen a Széna téri felkelők és a Mechwart téren megállított oroszok között élte át a dicsőséges napokat, mindmáig emlékezik az akkoriban még macskakövekkel burkolt Mártírok útján araszoló orosz tankok lánctalpainak csikorgására. A tárlat főhelyére, egy eredeti, lyukas zászló mellé nem véletlenül került Haris László öt fotográfiája, amelyeket 13 évesen készített, például Maléter Pál híres T-34-es harckocsijáról a Kilián laktanyánál. Az Indulunk Amerikába című képén pedig ketten sürgölődnek egy oldalkocsis motorkerékpár körül, látni a mozdulatokon, a hevenyészve összekészített batyukon, hogy most menni kell.

 

 

Jól tudjuk, sokáig az ilyen fotók őrizgetése is bűnnek számított. Emellett a megerősödő diktatúra azért is vadászott a forradalmat dokumentáló felvételekre, mert ezeket nagyítva, elemezve próbálta azonosítani a résztvevőket, hogy aztán bitóra vagy börtönbe küldhesse őket. Haris László fotográfiái mellé nem véletlenül került Jovián György szétrobbant vasbeton építményt mutató festménye (Tanulmány FF), vagy Schrammel Imre Üllői út 1956 című kerámiája, amely szintén az orosz tankok által szétlőtt Budapestre emlékeztet. Az Akadémia elnöke bevallása szerint a megnyitóra készült el mozaikjával, amely egy lyukas zászlót ábrázol, a Rákosi-címer helyére egy szögesdrót által fojtogatott Szent Korona került.

 

Makovecz Imrét, az Akadémia nemrég eltávozott alapítóját sajnos csak egyik angyalának kinagyított fotója idézi meg. Igaz, ez elé helyezték Péterfy Lászlónak A fogoly című, kifejező kisplasztikáját, amely köztéri változatban is megvalósult, mostanra pedig a festékszórós fiatalok prédája lett. A jobbára hagyományos technikákkal dolgozó alkotók között feltűnő Prutkay Péter Talált tárgya, tulajdonképpen egy, a kommunizmus emblematikus tárgyaival, alakjaival és kitüntetéseivel megtöltött néprádió, amely le is játssza a Kossuth Rádió akkori szignálját. Bukta Imre, a mezőszemerei remete pedig Rács 2006 címmel egy barakk ablakát küldte be, amelyen a rácsot és az azon túli szabad világot egy laptévé képernyője mutatja meg nekünk. A ki tudja milyen megfontolásból (pincebörtön?) a padlószintre helyezett alkotás képernyőjén a művész rácsokba kapaszkodó kezei és a feje is feltűnik néhány pillanatra.

 

Orosz István Egy mondat című plakátja remek analógia Nagy Gáspár az Öröknyár: elmúltam 9 éves című történelmi versére. Nem erre a kiállításra készült, öreg plakát, ahogy Szemadám György is megjegyezte, aki szerint hasonló értékekkel bíró plakátokat is már csak az öregek csinálnak, akik leginkább maguknak adnak megrendeléseket. Igen, jobbára korosak az Akadémia képzőművészei, közülük mindenki élt már 1956-ban, Gyulai Líviusz pedig harcolt is a forradalomban. Ugyanakkor a kiállított művekből arra is következtethetünk, hogy az évek múlása csak erősíti az elkötelezett hazaszeretet, és tetten érhető, hogy minden kiállító elengedhetetlenül fontosnak tartja a forradalom tűzének megőrzését, csodájának továbbadását a felnövekvő generációknak.

 

 

A Magyar Művészeti Akadémia ünnepi kiállítása

2012. október 18 – 2012. október 31.
BM Duna Palota