Elhunyt Nepp József Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, forgatókönyvíró, tudatta családja hétfőn az MTI-vel.
Idén 14. alkalommal rendezik meg a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált. November 14. és 19. között 43 országból több mint 100 filmet vetítenek Budapesten, november 23. és 25. között pedig Pécsett és Szegeden láthatnak válogatást az érdeklődők.
A legjobb filmnek járó Ezüst Ibolya-díjat nyerte el Sopsits Árpád A martfűi rém című filmje az olaszországi Parma Music Film Festivalon, melynek szakmai zsűrije Szabó Gábort a legjobb operatőr díjával tüntette ki.
Meghalt Jan Tríska neves cseh színész, aki számos amerikai filmben is szerepelt. A nyolcvanéves művész hétfőn kórházban halt meg, miután új filmje forgatása előtt a Károly-hídról beesett a Moldvába és súlyos sérüléseket szenvedett, közölték hétfőn Prágában.
Metropolitan operák, Bolsoj balett-előadások, vezető angol és orosz színházak darabjai, valamint a világ vezető múzeumainak tárlatait is megtekintheti a közönség az Uránia Nemzeti Filmszínház mozivásznán a 2017/18-as évadban.
Hatvanadik születésnapját ünnepli szeptember 21-én Ethan Coen amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer. Neve és pályája elválaszthatatlan szintén rendező bátyjától, Joel Coentől, akivel több mint harminc éve dolgoznak együtt, s olyan filmeket jegyeznek, mint a Fargo vagy a Nem vénnek való vidék.
A tervek szerint Bud Spencer születésnapjára, október végére kerülhet ki a színészt ábrázoló egész alakos bronzszobor a budapesti Corvin sétányra, közölte a Józsefvárosi Önkormányzat az MTI-vel.
Barcelonában debütál a Trónok harca televíziós sorozatról szóló világkörüli vándorkiállítás október végén.
Több befejezést fognak forgatni a Trónok harca utolsó epizódjához, így
akarják elejét venni annak, hogy kiszivárogjon, miként végződik a
népszerű sorozat. A 7. évadot amúgy egymilliárdszor töltötték le illegálisan.
Megtartották Vlagyivosztokban Alekszej Ucsityel Matilda című filmjének premier előtti vetítését nem sokkal az után, hogy Moszkvában órákkal a tervezett bemutatója előtt hétfőn lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma vetítését biztonsági okokra hivatkozva.
Órákkal tervezett vetítése előtt lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma, a Matilda premier előtt moszkvai bemutatóját.
Zeffirelli még manapság, 90 évesen is aktív filmrendezőként, esetleg operarendezőként ismert, aki bármihez nyúl, „szép” lesz. Ezen kívül visszavonult politikus is, akinek az élete minden volt, csak nem „szép”.
Gianfranco Corsi néven született Firenzében 1923. február 12-én, édesanyja Zeffirettiként („Zefírkék”) akarta anyakönyvezni egy Mozart-ária kezdőszava után, de elírta a Tanács. Hatéves volt, amikor anyja meghalt, törvénytelen apja 16 éves koráig nem ismerte el fiának; gyakorlatilag a Skorpiók, egy firenzei idős angol emigráns hölgyekből álló közösség nevelte – az ő emlékükre készült 1999-ben Tea Mussolinivel című filmje. 1941-ben szerzett diplomát az Accademia di Belle Arti-n, majd építészetet kezdett tanulni a firenzei egyetemen. A második világháborúban az angolok oldalán harcolt, egész életében antifasiszta volt; de nagyon hamar kiábrándult a kommunistákból is, amikor látta, mire képesek – mondta egy friss interjúban.
Tea Mussolinivel, Cher
A háború után befejezte az egyetemet, majd nem sokkal később, a Vihar előtt forgatásán Luchino Visconti maga mellé vette asszisztensnek. Az ötvenes években főleg operarendezéssel-díszlettervezéssel foglalkozott: többször rendezte Maria Callast és Joan Sutherlandet, az 1955-ben színrevitt Toscája, akárcsak az 1959-es Lammermoori Luciája és Parasztbecsülete évtizedekig műsoron maradt. Bár sokan gondolták, hogy szerelmes volt Maria Callasba, és 2002-ben készült Mindörökké Callas című filmje is ezt látszott alátámasztani, Zeffirelli ezt vehemensen tagadja. „Nagyon vonzó voltam, sokan voltak belém szerelmesek, mindkét nemből”, mondta 2006-ban, és bár volt néhány heteroszexuális próbálkozása, igazán mély kapcsolatai – saját bevallásai szerint – inkább férfiakkal voltak; ez főleg Luchino Viscontit jelenti.
A hatvanas években két, legendássá vált Shakespeare-adaptációval (Makrancos hölgy, 1967; Rómeó és Júlia, 1968), illetve az 1966-os firenzei árvízról készült dokumentumfilmmel indítja filmrendezői pályafutását. 1972-ben készül el az Assisi Szent Ferenc életét bemutató Napfivér, Holdnővér, 1977-ben a Názáreti Jézus című négyrészes tévéfilmje, amelyet jó eséllyel idén húsvétkor is megnézhetünk. „Amerikai” filmjeinek (A Bajnok, 1979; Végtelen szerelem, 1981) mérsékelt sikere után visszatér az operarendezéshez; ezúttal filmre is (Parasztbecsület, Bajazzók, Bohémélet, Traviata, Tosca, Otello, Don Giovanni).
Júliája még a japánokat is magába bolondította (Rómeó és Júlia, 1968)
1994 és 2001 között szenátor volt a Forza Italia párt színeiben, bár szerinte a politikának semmi dolga kultúrával, és kultúrembernek sem a politikával. Silvio Berlusconival azóta is jó kapcsolatot tart fenn, a volt miniszterelnök kicsapongó életére az „ilyen az élet”, illetve „van, akinek szeretjük a hibáit” megjegyzéseket tette. Filmjeinek alapvető ártatlanságát tekintve meglepő, de keresztény oldalról blaszfémiával vádolták a mélyen vallásos rendezőt, meleg közösségek részéről pedig a római katolikus egyház támogatása miatt kapott bírálatot.
Az idős mester jelenleg egy saját magáról elnevezett alapítvány létrehozásán dolgozik, amelynek feladata az lesz, hogy hosszú és gazdag életét és műveit bemutassa az utókornak, a központban az életművét ismertető állandó kiállítással.
A címadó Donovan-dal sláger lett (Napfivér, Holdnővér, 1972)
Romlatlan, tiszta érzelmek, reneszánsz festmények látványvilágát és hangulatát idéző felvételek, andalító képsorok, szép színészek premier plánjai, földöntúli tekintetek – jutnak eszébe az embernek a legalapvetőbb hívószavak Franco Zeffirelli filmjeihez. Zeffirelli munkásságának nincsenek korszakai, csúcsai, vagy völgyei. Filmjeit egymás után nézve az embernek akarva-akaratlanul az az érzése támad, mintha egyetlen gigantikus Zeffirelli-opusz előtt ülne. Álomszerű képorgiái, romantikus világképe az idők során legfeljebb csak csiszolódott, arányaiban, hangsúlyait tekintve változott, lényegében ugyanaz maradt: ábrándos humanista történetek, túlszép poszterképekben elmesélve. [...] Az életművét ért fanyalgó kritikák – miszerint „szépelgő” eszközei már korszerűtlenné, unalmassá váltak – ellenére szükség van látásmódjára. Akár mementóként, hogy így is lehet mesélni. Túláradóan. |
m.m.