​Filmajánló: Szeretők, utazók

Vannak ígéretes találkozások. Antonio Banderas és Penélope Cruz együtt egy Almodóvar-filmben ilyennek tűnik. A nézőt nem is várakoztatja a történet, ott van a két spanyol, akit Almodóvarnak köszönhet Hollywood, egyszerre, egy párként, a jelenet humoros és beindítja a cselekményt.

A történet vázát egy technikai hiba miatt kényszerleszállásra készülő repülőgép business class utasai, és a helyzetet kezelni próbáló személyzet egymás közötti beszélgetései és más aktusai adják. Hogy minden mindennel összefügg, azt már régen tudjuk, Almodóvar pedig szépen rásegít erre a szép közhelyre a finoman és mindig megfelelő ritmusban adagolt új információkkal, ahogy a repülő siklik a felhők felett, és ahogy a filmidő halad előre. A végén nem marad bennünk kérdés, kisimultan távozunk a moziból.


Kétség nélkül bolondozunk

Tizenkilencedik filmjében a rendező sorra hozza azokat a karaktereket (homoszexuálisok, tettrekész érett nők, biszex férfiak, késő harmincas szűzlányok), amelyeket várunk tőle a korábbiak ismeretében vagy épp azok nélkül: már-már az a néző érzése, hogy a mester egyenesen rájátszik a vele kapcsolatos sztereotípiákra. A homoszexuális szeretőket alakító színészek karikírozásig viszik a játékot, a biszex férfiak a végletekig macsók, majd adott pillanatban minden átmenet nélkül femininek, távolságtartó úriasszonyok változnak egy vágással erotikus istennővé – afféle feszesen megkomponált esztelen komédiázásnak tűnik az egész. Nincs egy perc leállás vagy elbizonytalanodás, mindig előbukkan egy új szál, amely mentén továbbgördül a történetet, kétség nélkül bolondozunk tovább a végefőcím utolsó képkockájáig.

Korántsem vidám alaphelyzet

Pedig korántsem vidám az alaphelyzet, és a szereplők egyéni történetei sem. A tér is szűk – egy repülőgép belső tere –, a lehetőségek is: a halál ólálkodik az elfojtásokban dús életek között. A repülőút a valószínűsíthető megsemmisüléssel való szembenézés – a szereplők felől nézve – teljesen természetes formáját ölti.


Feltételezett utolsó órák, ragyogó színekben

A szereplők a pánik helyett a másik felé fordulást választják, nem feladják, hanem élvezetessé teszik a feltételezett utolsó órákat. Sztereotip karakterek, kiszámítható fordulatok, és mégis: minden gesztus a helyén van, a furcsa magától értetődő lesz, a megütközést keltő természetes. A színészek karikírozó játéka Almodóvar biztos kezű irányítása alatt egyensúlyba hozza a végleteket, és a néző megértést, sőt együttérzést tapasztal e bizarr figurák egymás iránti szeretete és nyitottsága iránt.

A színek tiszták, a komplementerek a helyükön, az arcok szabályosak, a nők alakja kifogástalan, a ruhák lágyan simulva feszülnek, a szépmetszésű férfiszemek egyenesen tekintenek a világra – a bizonytalanság csak egy pillanat, talán nem is létezik. Talán ez az egész világ sem létezik, de ha igen, jó harmóniájának 90 percnyi része lenni.

Kinek nem ajánljuk:
•    gyakorló homofóboknak
•    elsőbálosoknak
•    a tiszta vöröset, a csillogó narancssárgát és a ragyogó égkéket idegenkedve szemlélőknek

Kinek ajánljuk:
•    mindenki másnak

Szeretők, utazók
(Los amantes pasajeros)
színes, feliratos, spanyol vígjáték, 90 perc, 2013
rendezte: Pedro Almodóvar
szereplők: Penélope Cruz (Jessica), Antonio Banderas (León), Javier Cámara (Joserra), Carlos Areces (Fajas), Raúl Arévalo (Ulloa), Blanca Suárez (Ruth), Lola Dueñas (Bruna), Cecilia Roth (Norma Bosch), Hugo Silva (Benito Morón), Paz Vega (Alba)
Forgalmazó: Budapest Film
Bemutató dátuma: 2013. március 28.    

KA

• Publikálva: 2013.03.27. 08:05 • Címke: moziajánló, film