​Filmajánló: Sötétségben – Star Trek

Újra repül a kétnyelű palacsintasütő

Elöljáróban illik leszögeznem, hogy nem igazán érintett meg a Star Trek-világ. Bele-bele néztem néhány sorozatepizódba (több mint 700 van belőlük), és az egész estés filmek (a most tárgyalttal együtt már 12!) közül is láttam néhányat – de nem lettem rajongó, mint sokan mások.

Akiket egyébként meg tudok érteni, hiszen tapasztalataim alapján a rajongók csak jól járnak, amikor a mindig megújuló állandó szereplőkkel és formavilággal operáló végtelen történetet nézik. Biztosak lehetnek benne, ha megjelenik a kétnyelű, fedős palacsintasütőre hajazó űrhajó, akkor izgalmas dolgok fognak történni. Így van ez a 2009-ben indult új folyam második egész estés filmjével, a Sötétségbennel is.

Állandó szereplőkkel és formavilággal operáló végtelen történet

Amely, már csak az alkotók által bőségesen használt számítógépes valóságfejlesztés mára már „csillagászati” lehetőségeiből adódóan is, igazán impozánsra sikeredett. A gonosz szuperember által elfoglalt hajó IMAX 3D lezuhanása a San Franciscó-i öbölbe, ahogy átfordulva letarolja a fél várost, hát nem semmi, az biztos. De ne szaladjunk ennyire előre. Jó tudni, hogy a Sötétségben előzménye a 2009-ben bemutatott, a játékfilmek közül a tizenegyedik, egyszerűen csak Star Trek címmel futó opusz, amelynek megtekintése (tele van a világháló vele) a Sötétségben előtt már csak azért is javallott, mert megismerhetjük belőle az ismert karaktereket játszó új színészekkel, dizájnnal együtt az új rendezői koncepciót is. Amely persze nem tartalmaz hatalmas meglepetéseket, csak – mint ahogy fogalmaznak – igyekszik megszólítani a bennünk lakozó, csillagok közé vágyó embert. Mert ki ne szeretne a hatalmas űrtávcsövek segítségével megismert és lefotózott gázfelhők körül röpdösni, vagy elképesztő felszínű bolygókon landolni, esetleg bizonyos gombok megnyomásával mindent elsöprő lézertüzet zúdítani. (A Sötétségben bevezető képsorainak Nibiru dzsungelbolygója a fehérre meszelt bennszülöttekkel és a vörös levelet/virágot hozó nyírfaszerű ligettel kicsit halovány lett, de a tengerből kiemelkedő Enterprise látványa azért ott van rendesen.)


A keret, a karakterek és a motívumok adottak

Ha jobban belegondolunk, nem is annyira egyszerű ez az egész. Mert a keret, a karakterek és a motívumok – a főszereplőkkel, bizonyos helyszínekkel, forgatókönyvi elemekkel – adottak. Van a kapitány (most James T. Kirk – Chris Pine), az első tiszt (itt Spock – Zachary Quinto), a hajóorvos és a főgépész. Ezek mindig vannak. No és van az Enterprise, immár ha minden igaz (kis változtatásokkal megtartva jellegzetes formáját), a kilencedik. Amelynek a hídja, ahol az események nagy része történik, ismét csak állandó darab a kapitányi székkel és a hipertérbe ugrasztó kallantyúval együtt. Csak a kijelzők és képernyők mentek át nagyfokú változáson az idők folyamán a valós elektrotechnikai fejlődést követve. Szóval, valami olyan egyensúlyt kell itt találni, hogy új is legyen, meg ne is. Tudja a néző, hogy hol jár, de ne mondhassa azt, hogy ezt már ezerszer láttam. Nos, ezt a problémát a rendező, J. J. Abrams és a forgatókönyvírók most is sikeresen oldották meg. Ami korábbi munkáik, a Mission Impossible 3, vagy a Lost és az Alias sorozatok minősége után nem is olyan meglepő. Ugyanakkor a film jellegéből adódó, uralkodó zöld hátteres felvételek mellett jól láthatóan törekedtek eredeti helyszíneket is találni, meg- és átépíteni. Dicséretes módon nagy figyelmet fordítottak a jelmezekre és a használati tárgyakra is. Talán csak a Csillagflottánál rendszeresített sugárfegyverek lettek/maradtak kicsit viccesek a műfaj hasonló produktumaihoz mérten.

Fagyasztásból felmelegített szuperharcos

Az új történet szerint nem sok új van a Nap alatt a távoli jövőben sem. Mert – a BBC modern Sherlock Holmes-adaptációjában világhírűvé vált – Benedict Cumberbatch által kiválóan alakított, fagyasztásból felmelegített szuperharcos (Khan) bizony ártatlan embereket robbant céljainak elérésére és vélt igazára hivatkozva – éppúgy, mint egy mostani terrorista. A távoli múltban, valami félresiklott program által alkotott tökéletesen immorális gyilkológépet ébreszti fel a Csillagflotta zakkant admirálisa, hogy segítségével végre összehozzon egy jó kis háborút a sötétben bujkáló, gonosz romulánok ellen. Khan természetesen elszabadul és teremtői ellen fordul, az admirális fejét egyszerűen összeroppantja, miközben az Enterprise durván leamortizálódik és zuhanórepülésbe megy át. Kirk újraindítandó a központi reaktort, bemászik a hajó sugárzó szívébe, ahol végül is szó szerint helyrerugdossa a dolgokat. Innen már nincs kiút, így hát Spock üldözi a friscói öbölben zajosan landoló Khant. És kiderül, hogy nemcsak okoskodni, hanem verekedni is tud. Spock történetéhez amúgy az egyszerű nézőnek megint csak nem árt ismerni a 2009-es előzményt, mert abban egyebek mellett elég sokat megtudunk a denevérfülű félig ember félig vulkániról. És a romulánokról, akik ebbe a részben csak egy rövidke, de jól megkomponált közelharc erejéig tűnnek fel. Hogy aztán mi lesz a történet vége, az sejthető, de az alkotók az epilógusban már a harmadik részről is biztosítottak. Azért nem várom körömrágva...

Ajánljuk:
• a rajongóknak
• akik szeretnének látni egy akciójelenetekkel felturbózott sci-fit
• az IMAX 3D látvány híveinek
• kikapcsolódni vágyóknak

Nem ajánljuk annak:
• aki nem tartja sokra a Star Trek-univerzumot
• aki meg van győződve arról, hogy az űrsiklóktól jobbra sosem lesz képes az emberiség
• akinek nincs két órája csak nézni, mint a moziban

Sötétségben – Star Trek
rendezte: J.J. Abrams, forgatókönyv: Gene Roddenberry eredeti tévésorozatának karakterei és motívumai alapján Robert Orci, Alex Kurtzman, Damon Lindelof
szereplők: Chris Pine (James T. Kirk), Zachary Quinto (Spock), John Cho (John Cho), Bruce Greenwood (Christopher Pike), Simon Pegg (Scotty), Benedict Cumberbatch (John Harrison)

Forgalmazzó: UIP-Duna Film
Bemutató: 2013. május 16.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2013.05.15. 14:40 • Címke: moziajánló