​Egy igazi filmgyári alkotó: Bácskai Lauró István

Nyolcvan éves lett Bácskai Lauró István filmrendező. Talán nem sokat mond első látásra a mai olvasónak és moziba járónak a neve – bár nagyon hangzatos és könnyen megjegyezhető –, ám ha megemlítjük főbb filmjeit, azok valamelyikéhez legtöbbünknek kapcsolódik emléke. Ő rendezte A hamis Izabella (1968) című krimit; a Gyula vitéz télen-nyáron (1970) című médiaszatírát, és az egyik legsikeresebb magyar ifjúsági filmet, a Keménykalap és krumpliorrt (1978).

Igazi filmgyári szakember és alkotó, aki 1957-től, a Színház- és Filmművészeti Főiskoláról kikerülve a Mafilmnél több, egymással rokon tevékenységet folytatott. Volt első és második rendezőasszisztens, a rendező munkatársa, dramaturg, forgatókönyvíró, forgatókönyvírói és művészeti konzultáns és természetesen rendező. A Balázs Béla Stúdió alapító tagja volt, 1989-től a Lauron Kft. ügyvezető igazgatója.


Igazi filmgyári szakember és alkotó

16 filmet rendezett, a legutóbbit 1985-ben, azonban ennél többen működött közre más minőségben. Keleti Márton munkatársa volt a Butaságom története (1965) és A tizedes meg a többiek (1965) című filmek forgatásán, Ranódy László Pacsirta (1963) című Kosztolányi-adaptációjánál; ő volt Makk Károly dramaturgja és egyben második rendezőasszisztense egyebek mellett a Megszállottak (1961) és Az utolsó előtti ember (1963) című filmjeiben.

Első rendezői munkája egy rövidjátékfilm, amelyet a Balázs Béla Stúdióban forgatott. Az Igézet (1961) tulajdonképpen egy filmetűd, képzőművészeti és zenei ihletésű kísérlet a fémmegmunkálás (kohászat, öntés) vizuális költészetként való értelmezésére. Bácskai játékfilmjei kevésbé kísérletezők, inkább hagyományosan elbeszélő munkák. Azonban invenciózussága és gyakorlatban is szerzett szakmai tapasztalata beleépül a filmes nyelvezetébe és frissé teszi azt. Néha egy-egy jól irányzott kameramozgás vagy érdekes képkivágat ad lendületet a papíron kidolgozott dramaturgiának.

Filmjeivel képes volt feszültséget teremteni. A mindennapi életben is talált kisstílű vagy profi bűnözőket, illetve nevetséges és groteszk figurákat. A Nyulak a ruhatárban (1971) című filmben például Dávid Rudolf (Páger Antal) egy szocialista maffiózó, aki a maga kis szemétdombján mindenkit ügyesen ki tud játszani a maga anyagi hasznára. Lánya azonban hozzámegy egy fiatal, jóhiszemű fiúhoz, aki aztán az após örökébe lép annak hirtelen halála után. A feleség aztán nemcsak az apja életfelfogását utasítja el, hanem újdonsült férjén is bosszút áll.


Egy gyilkosság indítékait és a nyomozati szálat vizsgálja

A hamis Izabella (1968) egy gyilkosság indítékait és a nyomozati szálat vizsgálja. A történet hazai, de azért a szálak itt is külföldre vezetnek, hiszen a „hamis Izabella” nevű felbecsülhetetlenül értékes bélyeget külföldön akarták értékesíteni. Ugyancsak komoly téma, de a feszültséggel nem spóroló szerelemi négyszög a Nápolyt látni és… (1972). A szerelem és a házasság itt csupa taktikázás, és az érzelem egy szintre kerül az anyagi érdekekkel. Egy jól menő jogásznő (Váradi Hédi) el akar válni a férjétől, mert nagyon megtetszik neki egy üzletkötő, Laczkó Ferenc (Ernyei Béla). Laczkó nem akar engedni dr. Szegedi Annának, csak amikor megtudja, hogy a nő Nápolyban lesz egy jól menő cég kirendeltségének a jogásza. A külföldi, jobbnak és izgalmasabbnak tűnő élet ígérete a szerelemmel kerül egy szintre Ferencnek is, aki szintén válni akar. Anna és Ferenc együtt szövögetnek terveket, azonban kiderül, hogy a kirendeltség központja nem Nápolyban lesz, hanem Budapesten. Ők azonban hiába akarnak visszatáncolni a válástól.

Az első jelentős magyar szatíra a tévésorozatokról, a médiáról

A Gyula vitéz télen-nyáron (1970) az első jelentős magyar szatíra a tévésorozatokról, a médiáról. A film mai szemmel nézve kissé túl is lőtt a célon, de szocializmus ellentmondásos viszonyait tekintve érthetőek a túlzásai. A lényeg úgyis az, hogy a heccre, lufira épített kampány és népszerűség megbosszulja magát. A gerjesztett hisztériák önállósulnak, és hatásaik ellenőrizhetetlenné válnak.

Sok kaland árán létrejön a beteg osztálytárs szórakoztatására kitalált cirkusz. A gyerekek Bagamérit, az elátkozott fagylaltárust is beveszik a csapatba.

Bácskai legismertebb, legsikeresebb filmje a Keménykalap és krumpliorr (1974), amelyet Csukás István 1973-ban megjelent ifjúsági regénye alapján forgatott. A film 1975-ben a hollywoodi X. televíziós fesztiválon megkapta a fesztivál nagydíját és Az Év Legjobb Gyermekfilmje címet is. A siker nem kis mértékben Csukás Istvánnak is köszönhető: már a könyv olvasmányos és rendkívül népszerű volt. Magam is emlékszem, gyerekkoromban olvastuk, barátaimmal eljátszottuk a szerepeket, magunk is hasonló történeteket találtunk ki.

A történet magáévá teszi a gyerekek perspektíváját. Nincsenek ideológia-politikai motivációi, mint például a Puskák és galamboknak (1961, r: Keleti Márton). A kiskamaszok nézőpontjából meséli el az egyszerre mindennapi, ugyanakkor kalandosan rendkívüli eseménysort. Az épp szünidőre engedett gyerekek egy könnyedén tett ígéret nyomán cirkuszi műsorral akarnak kedveskedni betegségében ágyhoz kötött osztálytársuknak. Ez indítja el a bonyodalmakat, amelyek a végére remekül megoldódnak, és egy gyerekek által létrehozott cirkuszi előadásban csúcsosodnak. A kalandok közösséget kovácsolnak, és ehhez a közösséghez barátilag csatlakozik az addig elátkozott rosszember, a Bagaméri nevű fagylaltárus. A film – amely a moziváltozat mellett elkészült négy részes televíziós sorozatként is – nem hivalkodik trükkökkel. Nyugodt stílusban és ritmusban követi végig a színészeket, akik akár eszköztelen, akár artisztikus alakításaikkal fenntartják a nézői figyelmet. A gyerekszínészek természetesek, ügyesek. A fagylaltárust Alfonzó (Markos József) artista, színész és humorista alakítja, aki a film végi cirkuszi előadásban külön lehetőségeket kapott.

Bárcsak ma is készülnének ilyen magyar gyerekfilmek. Ilyenek hiányában a mai tizenévesek külföldi tematikus gyerekcsatornákat néznek, amelyek számukra ismeretlen és idegen világot közvetítenek. Nyilván, ezek az importált, professzionálisan megírt gyereksorozatok érdekesnek tűnnek, lekötik a gyerekeket, csak elveszik annak lehetőségét, hogy saját életüket, közegüket olyan humoros tükörben és görbe tükörben is viszontláthassák és megismerhessék, mint amilyet a Keménykalap és krumpliorr tart a nézők felé.

Deák-Sárosi László

• Publikálva: 2013.05.15. 11:01 • Címke: film, évforduló