a rovat írásai

Elment Nepp József is

Elhunyt Nepp József Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, forgatókönyvíró, tudatta családja hétfőn az MTI-vel.

​Rekordszámú filmmel jön az idei Verzió!

Idén 14. alkalommal rendezik meg a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált. November 14. és 19. között 43 országból több mint 100 filmet vetítenek Budapesten, november 23. és 25. között pedig Pécsett és Szegeden láthatnak válogatást az érdeklődők.

Ezüst Ibolyát kapott A martfűi rém

A legjobb filmnek járó Ezüst Ibolya-díjat nyerte el Sopsits Árpád A martfűi rém című filmje az olaszországi Parma Music Film Festivalon, melynek szakmai zsűrije Szabó Gábort a legjobb operatőr díjával tüntette ki.

Halálos séta a Károly-híd korlátján

Meghalt Jan Tríska neves cseh színész, aki számos amerikai filmben is szerepelt. A nyolcvanéves művész hétfőn kórházban halt meg, miután új filmje forgatása előtt a Károly-hídról beesett a Moldvába és súlyos sérüléseket szenvedett, közölték hétfőn Prágában.

Magaskultúra az Urániában

Metropolitan operák, Bolsoj balett-előadások, vezető angol és orosz színházak darabjai, valamint a világ vezető múzeumainak tárlatait is megtekintheti a közönség az Uránia Nemzeti Filmszínház mozivásznán a 2017/18-as évadban.

Filmrendező, aki Wittgensteinről írta a diplomamunkáját

Hatvanadik születésnapját ünnepli szeptember 21-én Ethan Coen amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer. Neve és pályája elválaszthatatlan szintén rendező bátyjától, Joel Coentől, akivel több mint harminc éve dolgoznak együtt, s olyan filmeket jegyeznek, mint a Fargo vagy a Nem vénnek való vidék.

Meglesz a szobor Piedone szülinapjára

A tervek szerint Bud Spencer születésnapjára, október végére kerülhet ki a színészt ábrázoló egész alakos bronzszobor a budapesti Corvin sétányra, közölte a Józsefvárosi Önkormányzat az MTI-vel.

Világkörüli útra indul a Trónok harca

Barcelonában debütál a Trónok harca televíziós sorozatról szóló világkörüli vándorkiállítás október végén.

A 7. évadot egymilliárdszor töltötték le

Több befejezést fognak forgatni a Trónok harca utolsó epizódjához, így akarják elejét venni annak, hogy kiszivárogjon, miként végződik a népszerű sorozat. A 7. évadot amúgy egymilliárdszor töltötték le illegálisan.

Moszkva helyett Vlagyivosztokba vitték a premier előtti vetítést

Megtartották Vlagyivosztokban Alekszej Ucsityel Matilda című filmjének premier előtti vetítését nem sokkal az után, hogy Moszkvában órákkal a tervezett bemutatója előtt hétfőn lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma vetítését biztonsági okokra hivatkozva.

Mégsem vetítették a Miklós cárról szóló filmet

Órákkal tervezett vetítése előtt lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma, a Matilda premier előtt moszkvai bemutatóját.

Film összes cikke »

Propaganda – A bakelit szemüvegkeret meg a Kossuth-díj

tillattillaleadA mai elvadult, személyeskedő, alapvetően működésképtelen társadalmi kommunikációban elmondhatatlanul fontos volna, hogy jóval több hasonló műsor legyen.

A Propaganda legkorábbi fellelhető adása, amely a kialakulóban levő bloggervilágot mutatta be, alkotóinak munkamódszerét már készen mutatta. Amellett, hogy képben voltak a média, a társadalmi nyilvánosság gyors váltásaiban, a napi események területén, határozott értékítéletüket választásaikkal, s nem negatív kritikával tették nyilvánvalóvá. A hosszan műsoron lévő adásokhoz hasonlóan a Propaganda színvonala sem egyenletes, az érdeklődés intenzitása, frissessége azonban nem változott az évek során. Ez a titka annak, hogy minden adás nézhető és érdekes marad, gyártási idejétől függetlenül.

propaganda
Ez egy presztízsműsor

A búvópatakként kanyargó, rövidebb-hosszabb szüneteket is magában foglaló adástörténet a nehezen megszerezhető szponzorok története is.  A kertévés közegben kötelező a pozitív viszonyulás a nehézségekhez is. A magát szerényen „a műsor arcának” nevező Till Attila a 2012-es, négy év szünetet követő újraindulás alkalmával dicsérte a Propagandát újra és újra elővevő tv2-t. Eszébe sem jutott panaszkodni, azt tartotta fontosnak, hogy ismét sikerült: „Ez egy presztízsműsor: nézi 350 ezer ember, amit lepipál bármelyik B-kategóriás Piedone-film. Így nagyon nehéz összeszedni a szponzorokat hozzá. Összeerőlködtük, a tv2 pedig jó fej, hogy áldoz rá a marketing- és sales kapacitásából.” A műsor önmeghatározása sem változott: „portréműsor, amelyben olyan embereket ismerhet meg a néző, akik nem két mondatban szeretnek magukról beszélni”.

Tilla szerénysége rokonszenves, a Propaganda fő erejét azonban, szerénység ide vagy oda, az ő természetessége jelenti. Műsorvezetői stílusa, jelenléte Galambbal, azaz Galambos Péterrel és Árpa Attilával rokonítja. Érdekes egybeesés, hogy mindhárman 1971-ben születtek, ám a tény csupán arra világít rá, hogy hasonló médiakezelésük, megoldásaik generációjuk azonosságából is eredeztethetők. A mostani negyvenesekben még él a hierarchikus kultúraértelmezés emléke, ebből következően a magaskultúra tisztelete, azonban világosan látják, hogy poszt-posztmodern korunkban a közönség kultúrafelfogása olyan mértékben demokratizálódott, hogy egyre növekvő mértékben a bulvár is részét képezi. Ez a nemzedék készségszinten használja a kereskedelmi média eszközeit, s legjobbjai – köztük Tilla is – alkalmasak arra, hogy a magaskultúrát különösebb felhajtás nélkül visszacsatlakoztassák a közönséghez, amelytől az régesrég elszakadt.

liptaitilla
Az élet minden területén megmutatni az értéket

A Propaganda egyetlen állandó vonása Tilla nagyon figyelmes beszédmódja, a többi: a képi világ, a vágás, a zene természetes hajlékonysággal alkalmazkodik az interjúalanyhoz. A riporter a verbális közlés tematikáját, a beszédteret úgyszintén rugalmasan alkalmazza a bemutatandó személyhez, a közlés határait pedig minden esetben a művelt közízlés szintjére pozicionálja. A mai elvadult, személyeskedő, nagyon negatív társadalmi kommunikációban elmondhatatlanul fontos volna, hogy a jelenleginél jóval több hasonló műsor legyen. Tillánál ugyanis nincs édelgés, sem celebpromó – még állandó műsorvezetőtársával, Liptai Claudiával is tudott olyan beszélgetést készíteni, amelyben úgy mutatja meg, mennyire kedveli „Clau”-t, hogy hagyja, hogy az asszony maga reflektáljon saját ellentmondásos celeb-image-ére. A társadalmi közbeszéd határaiig kiterjesztett kultúraszemlélet sokat lendíthetne a mindennapok kommunikációjában is. A sérelmek mantrázása egyik társadalmi vagy kulturális szinten sem vezethet célra; annál inkább a bemutatás, a megértés, az odafigyelés. A társadalmi kommunikáció működésképtelensége ugyanis leginkább a hosszú évtizedek óta jellemző figyelemhiány következménye.

aschervakuum
Demokratikus szemlélet

Tilla demokratikus szemléletéből következik, hogy a világhírű rendezővel, Ascher Tamással is közvetlen hangnemben beszélget, s csak egy önironikus, kamaszos bájú minijelenetben (ami negyvenen túl is rendkívül jól áll neki) utal arra: tisztában van azzal, hogy zsenivel fog beszélgetni. A társadalmi vagy szellemi rang keltette túlzott tisztelet a fiatal demokráciákban gyakran váltakozik annak negatívjával, a becsmérléssel – ezért az újságíróiskolákban kellene tanítani az olyan technikákat, amelyek segítségével tenni lehet e végletek ellen. Jó illusztráció lehetne a vonatkozó tananyagban, ahogyan Tilla védekezik a mikrofonállványság „réme” ellen (a 6. perctől).

A demokratikus szemlélet még inkább tetten érhető a műsor gondolati alapjában. Eszerint a kiegyensúlyozott ember számára semmi nem idegen, ami emberi, s mint ilyen, megosztható másokkal is. A visszásságok leleplezése nem kihívás neki és stábjának, sokkal nehezebb feladatra szerződtek: az élet minden területén megmutatni az értéket. A műsorvezető személye és a stáb is garantálja, hogy a kulturálisnak szánt műsorok sznob lilaságával, s annak még riasztóbb változatával, az elitista bennfentességgel itt biztos nem találkozunk. A rendezőt, Kistamás Lászlót az 1980-as évek underground szcénájából, a Kontroll Csoportból ismerjük, játszott Müller Péter Ex-kódexében (1983) és a Szabadgyalogban (r: Tarr Béla, 1981) is. Főszerepet kapott a Meteóban (1989, r: Monory Mész András), valamint ő rendezte a Gang című, sajnálatosan rövid életű, szellemes, színvonalas kulturális magazinműsort is. Az operatőrök (Somogyvári Gergő, Vizkelety Márton) és vágók (Kovács Ferenc, Pázmándy Katalin) jól ismert filmes szakemberek, maguk is az alternatív kulturális szcéna szereplői.

exkodex
Bárdos Deák Ágnes és Kistamás László az Ex-kódexben (1983)

A műsor tulajdonképpeni bölcsőjének a Tilos az Á-t tekinthetjük: itt működött hétfőnként Kistamás László, Csernátony Dóra (ma a műsor producere), Gróf Ferenc, Till Attila közreműködésével 1994–97 között a Vákuum tv. Ez – nevével ellentétben – élő showműsor volt, amelyben a színház, a videó, a performance eszközei egyesültek. A televíziózás nyomdokain haladó előadásokat több külföldi fesztiválra is meghívták. Legnagyobb szabású megmozdulásukra 2000 nyarán került sor, ekkor két egészestés „szórakoztató, tudományos-színházi előadást” rendeztek a Városligeti Műjégpálya teraszán. A műsor célkitűzése szerint „korunk aktuális technikai újításait és problémáit tárta újszerű módon, vicces színházi formában a közönség elé”.

vakuumtv
Ennyi maradt a Vákuum tvből

A Propaganda mindent, amivel az ember találkozik, a kultúra részének tekint, s nem állít föl a különböző rétegek között rangsort. Kiérlelt viszonyulásrendszere, oldott hangneme a Szerb Antal-i egyszemélyes irodalomtörténet hasonló erényeit juttatják eszünkbe: mindenki számára közvetít. Nem játssza ki egymás ellen a magas- és mainstream-kultúrát, de a művészet területétől távolabb eső területek kínálta témákat (börtön, valóságshow, sláger, napszemüveg) sem rangsorolja. Nem bíbelődik kultúrameghatározásokkal, fontossági sorrenddel, az így megspórolt időben inkább élvezi mindannak gyümölcseit, amit az élet elébe hoz. Lényeges különbség, hogy Szerb sziporkázva megsemmisítő szellemes oldalvágásai hiányoznak a Propaganda eszköztárából, noha Tilla kétségtelenül képes némi keresetlen szurkapiszkára. Ettől egyedül a vele hasonló kereskedelmi televíziós, bulvárközegben babérokra törő, ám azt több fórumon kárhoztató Puzsér Róbert-beszélgetésben tér el. A pengeváltás Till Attila legjobb igyekezete ellenére történik meg, s iskolapéldája lehetne a nyilvános beszédtérben annyira szükséges konfliktuskezelésnek. Puzsérnak, aki éppen az őt is híressé tevő celebvilágot pocskondiázza, így szól be: „Szeretem az ilyen jókedvű embereket, mint te” – majd a jól végzett munka örömével (nincs rá jobb szó) belevigyorog az interjúalany háta mögött a kamerába. Van mit tanulnunk Tillától, hogyan ne üljünk föl a provokációnak, hogyan ne vegyük föl a kesztyűt, hogyan hárítsunk, s végül hogyan nevessünk össze végül magával a provokátorral is a hamvába holt veszekedés fölött, bizonyítva, hogy van az a beszédtér, amelyben elhal a beszólós bömbölés, csak elég türelem kell a kialakításához. Ez az adás pszichológiai esettanulmányként is megállná a helyét: a néző előtt lassan föltárul, milyen életesemények vezettek Puzsér öngyűlöletéhez, amiből természetesen következik provokatív viselkedése.

puzsertill
Ne üljünk föl a provokációnak

Vele összehasonlítva világlik ki, mennyivel jobb lapra tett Tilla, s ennek okát is demokratikus szemléletében találhatjuk. Ennek fényében logikusnak tetszik, hogy játékfilmet írt és rendezett Pánik címmel, majd Csicska című rövidfilmjében a kortárs tanyasi rabszolgák világát is bemutatta, dokumentumfilmeseket megszégyenítő realitásérzékkel, megrázó erővel. Tilla habitusának eltanulása nem egy médiában dolgozó társának javára válna; neki ugyanis csak egyféle beszédmódja van: a demokratikus. Nem ereszkedik le vagy beszél felfelé. Nem vált nyelvet, gesztust, szerepet, ha számára ismeretlen közegben mozog, nem jön zavarba, nem hamisítják előítéletek a látásmódját. Ugyanaz az ember akkor is, amikor megértése, szimpátiája jeléül megsimogatja Ascher Tamás vállát (ez azért érdekes, mert nagyon ritkán ér az interjúalanyaihoz, Aschert pedig mintha támogatná ezzel a mozdulatával a beszédben), s akkor is, amikor a környezetbe beolvadva drogos gyereket játszik az elítéltekkel a börtönben.

csicska
Csicska (2011)

Tillának, a kereskedelmi televíziózás talán legképernyőképesebb arcának személyisége a műsor térszemléletének kitágulásával, egyre élményszerűbbé válásával is leírható. A Propaganda sorozatként történő értelmezése mutatja meg legjobban a műsorvezető rendkívül eltérő felületeit azáltal, milyen sok különböző személyiséget volt képes egyenlő félként, adekvátan megszólítani és megszólaltatni. Ebben az értelmezésben látszik legtisztábban, ahogyan egyre csiszoltabbá, egyre sokoldalúbbá vált. S hogy milyen műsorvezetői attitűdökhöz képest favorizáljuk őt? Viszonyítási alapként gondoljunk a közszolgálati szférából a Kultikon egyre rokonszenvesebbé, magabiztosabbá váló, Till Attilához viszonyítva azonban még mindig színtelen-szagtalan műsorvezetőjére, Bősze Ádámra. A kereskedelmi tévés közegből pedig vegyük például a műsorvezetői képességeihez mérten fényes karriert befutott Frizbi-Hajdú Pétert. Tilla mindkét televíziós szemlélet előnyeit műsorai hasznára kamatoztatja.

A Propaganda műsortörténetileg a Desszert, Kepes András egykori műsorának utóda. Kepes és vendégei zárt közegben, a vacsoraasztalnál folytattak olyan társalgást, amely a művelt közbeszédet volt hivatott bemutatni. A Propaganda ennek továbbfejlesztése, s ügyesen terjesztette tovább a művelt közbeszéd hatókörét mind a társadalmi, mind a valós terekben. A kereskedelmi televíziózás módszerei előnyösen alakítják egyre természetesebbé ezt az egyelőre sajnálatosan csak áhított beszédmódot. A műsorsorozatot tekintve az eredmény élő, színes patchwork, amelynek minden szála összefügg. Ez az illyési „haza a magasban”, a kirekesztés nélküli összetartozás, ami elvben mindenkihez eljuthat, aki kíváncsi rá, hiszen a tv2 másodlagosan is hasznosítja a műsorokat: az ismétlés után fölteszi a honlapjára azokat. Soha rosszabb propagandát egy adónak, még akkor is, ha ennek az az ára, hogy meglehetős lelki készenlét szükséges a a tolakodó hirdetések kitartó becsukogatásához.

tillattilla2

Till Attila (1971) 1994-ben lett a MTV1 Múzsa című kulturális ajánlóműsor munkatársa, majd a TV3 Menjünk!, illetve 72 óra című műsorait vezette. Munkájáért 1999-ben a Kamera Hungária médiaseregszemlén Az Év Riportere díjjal tüntették ki. 2001-ben végzett a Képzőművészeti Főiskola intermédia szakán. A tv2-nél a Jó reggelt, Magyarország című műsorának Mixer nevű szekciójában kulturális ajánlókat készített, emellett a Propaganda című kulturális magazint is vezette. A műsor 2003-ban Pulitzer Emlékdíjat kapott. 2002-ben Liptai Claudiával vezette a Big Brother című valóságshow-t, de ő az egyik arca egyebek mellett a Megasztár tehetségkutatónak, a Mr És Mrs showműsornak. Játékfilmeket is rendez (Média Plaza, Space, Pánik, Csicska).

Boronyák Rita

• Publikálva: 2013.05.29. 10:33 • Címke: televízió

Magyar játékfilmek