​A dunai színész: Koncz Gábor

Hetvenöt évesen is aktív a népszerű színész, Koncz Gábor. A rendszerváltás előtt számos filmszerepével lett ismert, majd több szerepet vállalt színházban, ahol rendez is. Saját nyilvántartása szerint 348 filmben szerepelt, köztük – a MaNDA adatbázisa szerint – 72 mozifilmben. Ő az egyik legtöbb főszerepet és fontos epizódszerepet eljátszó magyar színész.

Koncz Gábor is ahhoz a szerencsés nemzedékhez tartozik, akik az oldódás és a filmművészet felfutása idején kezdték pályájukat. 1963-ban szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, de már 1962-ben végzősként három filmben is feltűnt. Természetesen, a sikert ő sem kapta ingyen, ahogy a többi színésztársa sem. Vidéki színházakban játszott, gyakran vállalt filmekben kisebb szerepeket is, és valamennyi helyen remekül élt fizikai és szellemi adottságaival.

A fizikai erőnlétért is meg kell dolgozni. Koncz Gábor fiatalon ökölvívást művelte, később a vízisít és a lovaglást. Több filmszerepében vállalt kiemelkedő erőlétet igénylő feladatokat. Arról volt nevezetes, hogy nem alkalmazott kaszkadőrt. Maga lovagolt, harcolt, motorozott, „szenvedett balesetet”, és ha kellett, úszott akár húsz métert is a víz alatt. 2007-ben megjelent önéletrajzi könyvének ezért is a címe: Kaszkadőr nélkül.

Filmszerepeinek többségét a rendszerváltás előtti időkben kapta, mégsem mondható, hogy a korábbi rendszer egyengette volna a pályáját. Alakításait nagyfokú változatosság jellemzi, egymástól nagyon távol álló jellemeket volt képes megjeleníteni, és tehetségét bírálói sem vonták kétségbe. Alakított lázadó motoros fiatalt (Ünnepnapok, 1967, r: Kardos Ferenc), alkoholistát, rosszfiút (Sikátor, 1966, r: Rényi Tamás; Fekete gyémántok, 1976, r: Várkonyi Zoltán); orosz anarchistát (Germinal, 1963, r: Yves Allégret); de látni őt jehovista remeteként (A völgy, 1967, r: Rényi Tamás), több filmben rendőrként, komisszárként, katonaként (pl. A járvány, 1975, r: Gábor Pál).



Szenvedélyes jellemétől, erőteljes fellépéstől nem idegen a tragikum sem. A Fábián Bálint találkozása Istennel (1980, r: Fábri Zoltán) címszerepéért elnyerte az 1981-es pécsi Magyar Játékfilmszemle színészi díját a szakmai zsűritől; és Új-Delhiben ugyancsak 1981-ben és ezért a szerepéért a legjobb férfi alakításért járó Ezüst Pávát. A fent említetteken kívül számos más színházi, filmes és állami díj tulajdonosa a Jászai Mari-díjtól a Kossuth-díjig, A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjéig és az Örökös tagságig a Halhatatlanok Társulatában.

Számos rendezővel dolgozott együtt, azonban érdemes megemlíteni, hogy néhány direktor többször is foglalkoztatta őt, legtöbbször Rényi Tamás, Várkonyi Zoltán, Szemes Mihály, Fejér Tamás, Kovács András, Palásthy György, Markos Miklós. Ezek a rendezők nagyon különböző alkotói felfogást képviseltek, ami szintén érv a sikeres színész mellett, aki nem csupán egy körben és nem a beskatulyázás árán került annyiszor vászonra, képernyőre.



Volt azonban Koncz Gábornak egy érdekes nyilatkozata, amelyet egyik televíziós interjújában tett. Ő nincs a beskatulyázás ellen, sőt azt tartja az igaz színészi kibontakozás eredményének, ha a nézők a szerepben is magát az embert, Koncz Gábort látják. Ha annyi különböző jellemet formált meg, vajon lehetséges-e ez? Összefér-e a vidéki kigyúrt lánykedvenc amatőr színész karaktere (Gyula vitéz télen, nyáron, 1970, r: Bácskai Lauró István), és mondjuk a Rejtő Jenő-adaptációból ismert kissé bárgyú Csülök figurája? (A három testőr Afrikában, 1996, r: Bujtor István)

Ha alaposabban nézzük ezeket a karaktereket, akkor összeférnek. Lehet jófiú vagy rosszfiú, sikeres vagy sikertelen, rendteremtő és lázadó, mindig van valami izgalmas, rokonszenves benne, ami miatt összekacsint vele a néző. Az empátiát és sikerdrukkot kiváltó tulajdonságegyüttes megvan a lányokat furikázó, kétes hátterű keményfiú Laciban (Ha megjön József, 1975, r: Kézdi-Kovács Zsolt), de megvan a harcias Akibár agában is, akit a végén élet-halál harcban legyőz Kopjás Dani (A törökfejes kopja, 1973, r: Zsurzs Éva).

Egyik legizgalmasabb és legösszetettebb szerepét A dunai hajósban(1974, r: Markos Miklós) kapta. Ő Borus Demeter és Szergej Ladko is. Borus Demeter a horgászverseny győztese, aki végighajózik a Dunán a Fekete-tengerig, Ladko pedig a bolgár szabadságharcos, akinek neve alatt egy rabló, Ivan Striga fosztogat. Koncz Gábor itt a legjellemzőbb módon titokzatos, bátor, és nehezen leplezhetően a nők kedvence, akik bíznak benne, és szorítanak a sikeréért.

Borus Demeter (Koncz Gábor) a horgászverseny hőse, a nők kedvence hatalmas feladatra vállalkozik: végig akar hajózni a Duna 3000 kilométerén egy szál csónakban. (A dunai hajós, 1974, r: Markos Miklós)

Szinkronhagjával is alátámasztja azt, hogy nem mindig negatív, ha „beskatulyáznak” egy színészt. Az olyan határozott karaktereket, mint Charles Bronson, Clint Eastwood, Telly Savalas, Jean-Paul Belmondo, James Coburn, Tony Curtis vagy Charlton Heston, a közönség szívesen látja akár változatlanul is, különböző történetekben.

Színházban ugyancsak számos különböző szereposztásban volt látható, még inkább különbözőkben, mint a filmekben. A deszkákon gyakran alakíthatott erős embereket, drámai hősöket, akik szembe tudtak nézni a sorsukkal. Királyok, államférfiak, népi hősök, akiknek a pozitív példáira is szükség van az embereknek a hetvenöt éves színész–rendező szerint. Kevesli az ilyen példákat a színházi repertoárok nyújtotta lehetőségekből. Ezért is szegődött el bevallása szerint az Újszínházhoz, ahol eredeti szellemiségben tűzik műsorra a klasszikus magyar színműirodalom remekeit, és ahol nem a túlzó kritika és a reménytelenségben való tobzódás a fő esztétikai elv.

Deák-Sárosi László

• Publikálva: 2013.07.08. 13:03 • Címke: film, évforduló