Interjú Hanák Gáborral, a Cseh Tamás Achívum vezetőjével

"Az archívum feladata egy indázó, szerteágazó, a kádárizmus viszonyait is feltáró életrajz összeállítása"

Bő egy évvel ezelőtt a magyar kultúra napján – ami egybeesik Cseh Tamás születésnapjával – jelentették be, hogy létrehozzák a Cseh Tamás Archívumot. Kinek a fejéből pattant ki az ötlet?

Semmi nincs előzmény nélkül. A bejelentés dátuma szimbolikus volt, hiszen előtte néhány nappal, január 14-én a Budavári Önkormányzat Cseh Tamás dalainak születési helyén, az Iskola utcában kocsmajárási napot, estét rendezett. Lényegében ott fogalmazódott meg, hogy az addig folyó munkát nyilvánossá kellene tenni. Onnan kell kezdenem, hogy a korábbi, búvópatakszerű kapcsolatunk Cseh Tamással akkor erősödött meg, amikor kérésemre elvállalta a Századunk című tévésorozat moderátori szerepét, és megkért, hogy a kétezres évek elején hozzá özönlő, hódolói által készített kazetták, hang- és videófelvételek, koncertemlékek, fényképek között az akkoriban éppen elterjedő digitális technika segítségével rakjunk rendet. Csináltunk is tíz-egynéhány DVD-t az ő kérésére. Én innen számítom a Cseh Tamás Archívum kezdetét. És ha nem jön ez a szörnyűség 2006-ban… Akkor elég sok mindenre el voltunk szánva, hiszen csináltunk egy interjút vele a tordasi gyermekkoráról, amely meghatározó volt az életében. Ennek a folytatása, és sok minden más is elszállt azzal, hogy 2006-ban kiderült, hogy beteg, és 2009. augusztus 7-én meghalt. Ezt az időszakot a nagyon szép, de eléggé rendezetlen fotógyűjteményének identifikálásával töltöttük egy-egy rövid alkalommal, amikor a kedve és az állapota megengedte, elmondott mindent a képekről. Nála pontosabban senki nem identifikálhat egy képet, mint ő, aki a főszereplőjük volt.

Ezt a munkát ketten végezték?

Igen. Később, amikor már mást nem tudott csinálni, mint azt, hogy beszélt, mesélt, én elvittem egy laptopot, azon válogattam a képeket. Ez hál’ istennek megvan, ez az utolsó hangfelvétele. Ezt csak azért mesélem el, mert nagyon sok barátja volt, nagyon sokan segítették és jártak hozzá. Elsősorban is Bérczes László, aki 2006-tól megcsinálta a nélkülözhetetlen Beszélgetőkönyvet. Szóval ez a gyűjtés Cseh Tamás akaratából indult el, ő mondta el, hogyan kell a dokumentumokat őrizni, hogyan kell segíteni Császár Bíró Évának (Cseh Tamás feleségének – a szerk.), hogy ne szóródjanak szét. Hiszen ő tudatában volt annak, hogy a munkássága a hatvanas évektől egészen 2006-ig nemcsak a hivatalos kiadványokon, médiamegjelenéseken volt jelen, hanem kis közösségekben is, a KISZ-kluboktól a katolikus körökig, a határon túli közösségek 20-30 fős kocsmai közönségétől a kolozsvári színház több százas zsúfolt házáig. Nagyon-nagyon jól érezte magát tucatnyi néző előtt, de természetesen tudott kontaktust teremteni ezres nézőközönséggel is. Nem volt koncerthős, nem volt a rocktörténet szerves szereplője, hanem olyan dalnoka, krónikása volt a – mindegy, milyen jelzővel nevezzük – Kádár-korszaknak, aki nélkül a Kádár-korszakot egyszerűen nem lehet megérteni. Ők Bereményivel mindig elmondták a sorok között mindazt, amit el lehetett mondani, de soha nem csúsztak át a zárt, szamizdat-terjesztésű világba.

Forrás: Cseh Tamás Archívum

Számukra mindig fontos volt, hogy legyen rezonáló közönség, és legalább olyan fontos volt a koncert után ottmaradt néhány tucat emberrel való beszélgetés. Ezekről a beszélgetésekről sokszor készítettek felvételt lelkes amatőrök vagy félprofik, amelyeket később eljuttattak hozzá – ezek digitalizálása az az alap, amely ennek az archívumnak az audiovizuális része. Ez hol hangfelvétel, hol videófelvétel, vagy az a fantasztikus iratanyag, amelyet 1970-ben az Iskola utcában elkezdtek Bereményi Gézával írni, és írtak egészen 2006-ig. Ezen anyagoknak a rendbetétele, ezeknek a kottáknak, kéziratoknak az alapos feldolgozása az archívum alapfeladata. Továbbá minden tárgyi emlék, köztük a tízezernyi fotó rendezése.

Ez meglehetősen költséges mulatság. Ki vagy kik finanszírozzák a projektet?

Cseh Tamás szelleme. Nehezen beszélek erről, mert a dolog működik. A Széchényi Könyvtár befogadta, önálló gyűjteményként a Széchényi Könyvtáron belül. A Cseh Tamás Archívum nem jogi személy. Megállapodtunk a jogtulajdonosokkal, tehát mindazokkal, akik a Cseh Tamás-jogok birtokosai, hogy a könyvtár, a könyvtár munkatársai, a Történeti Interjúk Tára végzi ezt a munkát.

Tehát szervezetileg a Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tárához tartozik a Cseh Tamás Archívum?

Azzal a kis kanyarral, hogy a Magyar Mozgóképkincs Megismertetéséért Alapítványon keresztül történnek a pályázatok a Nemzeti Kulturális Alaphoz, a Budai Önkormányzathoz…

Ez az első kerületi önkormányzat?

Igen. Nevezzük nevén a gyereket, Nagy Gábor Tamás (I. kerületi polgármester – a szerk.) volt az első, aki fölkarolta a vállalkozást. Itt a palotában forgatta Cseh Tamás a Századunkat, de ők már jóval előbb is ismerték egymást. Előkerültek nagyon fontos és emblematikus felvételek. Cseh Tamás nagyon szívesen jött október 23-i ünnepségre a Budai Várba, és ennek története van. 1994-ben – egy nagyon furcsa helyzetben a konzervatívok által elvesztett választás után – részt venni október 23-i ünnepségen egy konzervatív kerületben, az politikai kiállás volt, holott ő nem szívesen politizált, mert a dalokat féltette ettől. De a Corvin köziek-et fantasztikusan énekelte el. Közvetlenül utána pedig Orbán Viktor beszéde következett, akinek ez volt a kvázi első nyilvános megszólalása a nagy megveretés után, megspékelve azzal, hogy nemsokára következtek az önkormányzati választások. De sokkal régebbi, a nyolcvanas évekbeli Cseh Tamás és a miniszterelnök kapcsolata, tehát ilyenfajta módon Cseh Tamás joggal mondta halála előtt, hogy ő már „a végnek végéig” Orbán Viktor katonája.

Tavaly januárban, amikor bejelentették az archívum létrehozását, 40 videofelvételről és 6000 fotóról tett említést, viszont azt is mondta, hogy továbbra is várják a volt hallgatóktól és rajongóktól a felvételeket. Hogy áll most a gyűjtés, jelentkeztek-e a rajongók a felhívásra?

Folyamatosan jelentkeznek, és elég jól állunk. Éppen a múlt héten tucatnyi DVD került elő olyan felvételekről, amelyek színházakban készültek a színházak saját apparátusával.


Forrás: Cseh Tamás Archívum

Katona József Színház, Egyetemi Színpad, Bárka?

Bárka, Kapolcs, Ördögkatlan és így tovább. Mondjuk a kapolcsi első koncerten, egy nem túl jó hangrögzítővel felvett, de mégiscsak egyetlen és első felvételt a tulajdonos hozta el hozzánk. A puzzle, a nagy kirakó ilyen apróságokkal bővül. Mint ahogy az őt kísérő első zenekarnak Jancsó Miklós Még kér a nép című filmjének forgatásán volt az első nagyobb nyilvánossága 1971-ben. Ami nem is annyira a forgatáson történt, hanem Almádiban, az Auróra Szálló halljában, amikor esténként összegyűltek, és ott Cseh Tamás az addig megszületett nagyon sok dalt előadta. Bereményivel 1970-71 telén kezdtek dalokat írni, ’71 nyarán volt a forgatás, és a lemezek pontos filológiai elemzéséből kiderül, hogy ebből a fél évből évtizedek után is emelnek be olyan dalokat, amelyeket addig nem publikáltak. Olyan bőséges volt a termés, hogy sem a Levél nővéremnek, sem a Frontátvonulás, sem a Fehér babák takarodója lemezekre nem fért rá minden. Meg hát új dalok is születtek. Ezeknek a felvételeknek az első kísérőzenekara az úgynevezett Ad Libitum (Mártha István, Kecskeméti Gábor, Novák János), akik Sebőéket váltják a Huszonötödik Színházban. Sebő Ferenc és Halmos Béla voltak az elsők, akik kísérték Cseh Tamást, ők azonban elutaztak egy japán turnéra – ezek a véletlenek – és akkor beugratták Tamást a Mártha-Kecskeméti-Novák hármasba. Ekkor Kecskeméti felveszi az első koncertet 1973-ban, ami aztán nemrégiben megjelent a Hungarotonnál „a DAL nélkül „ címmel. Ez volt a címe az előadásuknak, hogy „a DAL nélkül ”, mert ők csinálták ezeket a dalokat, de nem voltak nyilvánosak… Így próbáljuk összerakni a Cseh Tamás-életutat. Mindazokkal, akik autentikus tanúi, vagy részesei voltak az életének, életút-interjúkat csinálunk, ahogy az említettekkel is tettük. A legenda szerint Pintér György, pontosabban Pintér Georg nevű asszisztens fedezte őt fel Jancsó Miklós számára. A Párizs-kertben hallotta őt 1970-ben, amikor a Kex együttes koncertjének szünetében, vagy nem csak a szünetében, Baksa-Soós János fölhívta a színpadra Cseh Tamást, Pintér Georg fölfigyelt erre, és ő mesélte el Jancsónak. Később Jancsó elment egy ilyen bulira, mert akkor ezek a zártabb megszólalási lehetőségek léteztek, hogy egy-egy lakáson összejöttek. Jancsó és Mészáros Márta Rózsa utcai lakása is egy ilyen hely volt. Ezek után hívta el Jancsó Cseh Tamást a forgatásra, Pintér Georg javaslatára. Az archívum feladata egy ilyen indázó, szerteágazó, a kádárizmus viszonyait is feltáró életrajznak az összeállítása lenne, amelyben mindenhol linkek vannak, egy-egy dalra, egy-egy előadásra, egy-egy szövegre, egy-egy kottára.

Pont ezt akartam megkérdezni, hogy mire számítson a felhasználó, hogyha ez készen lesz – bár gondolom, folyamatosan épül majd az archívum.

Az anyag elemei már megvannak, az összekapcsolásuk folyik most, meg persze a folyamatos gyűjtés. Van egy csomó megállapodásunk azokról az interjúkról, amelyek előttünk állnak. Ennek mindig az a varázsa, hogy mi nem a nyilvánosság, az azonnali publikálás céljából csináljuk az interjúkat, hanem mindig megígérjük – és meg is tartjuk – hogy az alany hozzájárulása nélkül egy perc sem kerül nyilvánosságra. Ettől az őszinteségi küszöb leszáll, így aztán a Bereményivel készült tizenvalahány óra nélkülözhetetlen forrásanyag. De Bereményi második feleségének, Balázs Eszter szobrászművésznek – akivel több, mint húsz évig éltek együtt, és végig tanúja volt az egésznek – az interjúját sem publikálásra szánjuk. Az adatokat azonban összerakjuk, így kapunk egy életrajzi kronológiát, és majd az utódaink 30-40 év múlva, amikor mi már nem leszünk – mint ahogy mi Karinthy Frigyes 8 mm-es felvételeit nagy boldogsággal nézzük ma – összeállítják azokat az igazságokat, amelyeket nem hoznék azonnal nyilvánosságra, mert akadályozná a következő alany őszinteségét. Azonnal elkezd vitatkozni vele, és nem biztos, hogy a pontosság a legfontosabb, hanem az a lényeg, hogy az emlékezet valamilyen képet megőrizzen, és azt mi rögzíthessük. Aztán majd az utókor eldönti, hogy melyik emlék volt az, amelyik a legjobban közelít a valódi történésekhez, mert sem az írás, sem a memoár, sem más dokumentum önmagában semmit nem ér. Én egy elbutult magyar-történelem szakos középiskolai tanár volnék, és pontosan tudom, hogy az írott emlékek legalább olyan pontatlanok, mint az orális emlékek, s hogy a tárgyi emlékek nélkül, sőt ezek totalitása nélkül nem ér az egész semmit.


Forrás: Cseh Tamás-archívum

Apropó forráskritika. Idén januárban azt nyilatkozta, hogy a Múzeumok Éjszakáján itt, az Oroszlános udvarban lenne a premierje az archívumnak. Tartható ez a határidő?

Nem vagyok felhatalmazva ennek a bejelentésére, de miután technikailag aznap éjjel nem megoldható az Oroszlános udvar lezárása, az idén nem valószínű.

Tehát csak a Múzeumok Éjszakáján tartott premier nem megoldható?

Ez lett volna az emblematikus pillanat. Ugyanis készülünk egy unikális bemutatóra: Cseh Tamás utolsó nagy hangversenye 2006-ban itt volt a Széchényi Könyvtárban, a Múzeumok Éjszakáján, amelynek felvételét őrizgetjük, szeretnénk nagyon jól megcsinálni. Két kamerával vettük fel, de ez a két kamera is kevés volt, mert olyan zsúfolt volt a terem, hogy föllökték a statívunkat, de majd megoldjuk, hogy ez ne legyen zavaró. Szerettük volna valamilyen emblematikus helyen bemutatni a felvételt, hát erre most nincs mód, talán majd jövőre lesz. Viszont Bérczes Lászlóval elhatároztuk, hogy a Cseh Tamás Archívum bemutatkozása az idei Ördögkatlanon lesz, ahol sok Cseh Tamásról szóló képet, hangot, installációt is bemutatunk .

A MaNDA látogatói mikor találkozhatnak a MaNDA felületein az archívum anyagaival? Az archívum mekkora hányada jelenik meg majd a MaNDA honlapon?

Terveink szerint értelmezett, kontextusba helyezett anyagok lesznek ezek. Az előbb említett 2006-os Széchényi könyvtári koncert részletétől egészen addig, amíg először jelent meg a Cseh Tamás név zeneszerzőként, Bacsó Péter Szerelmes biciklisták főcímzenéjével, 1965-ben. Pont ezt a kontextust akarom érzékeltetni, hogy Bacsó érzékenységére jellemző, hogy megérezte, hogy ez egy nagyon friss hang az akkori magyar slágervilágban. A zeneszerző a filmben természetesen Fényes Szabolcs, de külön fel van tüntetve, hogy a dal Cseh Tamásé.

Forrás: Cseh Tamás Archívum

Ez nem volt akkoriban mindennapi, hogy egy rajztanár dalát beemelik egy profi játékfilmbe. Ezek vezetnek el 1973. március 1-jéig, amikor is, nagy rábeszélések után, a Huszonötödik Színházban megcsinálják az első műsort. Amiről nemsokára felvétel, tehát autentikus forrás is van. Viszont ehhez fotókkal montázst is kell csinálni… Szándékaink szerint így, történeti kontextusba helyezve jelennek majd meg az anyagok a MaNDA-n. Nem mondom, hogy kronológiában fog a MaNDA közönsége megismerkedni az életművel. Vannak olyan koncertek, amelyek a maguk különleges egyediségében egészben is felkerülhetnek. De mindig tudni kell, hogy milyen közegben, hol hangoztak el ezek a dalok. Az egész Kádár-korra nézve nagyon fontosnak tartom, hogy ne önmagukban lógjanak ezek a rekvizitumok, vagy amit kiemelünk belőlük, hanem igenis legyen benne az, hogy Cseh Tamás a telefongyári KISZ-klubban énekel, és egy KISZ-klub közönségét ragadja magával azokkal a sorok közötti üzenetekkel, ami a fennálló politikai rend megkérdőjelezése minden olyan kérdésben, amiben ők Bereményivel üzenni akartak, és ezt az üzenetet hihetetlen erővel adta elő Cseh Tamás.

Az interjút Peregi Tamás készítette.

• Publikálva: 2012.02.22. 10:39 • Címke: zene, manda, videó, interjú, digitalizálás

Kapcsolódó képgyűjtemény

_{5 4 3 2 1}  

Ugrás a galéria oldalára