a rovat írásai
Elment Nepp József is
Elhunyt Nepp József Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, forgatókönyvíró, tudatta családja hétfőn az MTI-vel.
Rekordszámú filmmel jön az idei Verzió!
Idén 14. alkalommal rendezik meg a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált. November 14. és 19. között 43 országból több mint 100 filmet vetítenek Budapesten, november 23. és 25. között pedig Pécsett és Szegeden láthatnak válogatást az érdeklődők.
Ezüst Ibolyát kapott A martfűi rém
A legjobb filmnek járó Ezüst Ibolya-díjat nyerte el Sopsits Árpád A martfűi rém című filmje az olaszországi Parma Music Film Festivalon, melynek szakmai zsűrije Szabó Gábort a legjobb operatőr díjával tüntette ki.
Halálos séta a Károly-híd korlátján
Meghalt Jan Tríska neves cseh színész, aki számos amerikai filmben is szerepelt. A nyolcvanéves művész hétfőn kórházban halt meg, miután új filmje forgatása előtt a Károly-hídról beesett a Moldvába és súlyos sérüléseket szenvedett, közölték hétfőn Prágában.
Magaskultúra az Urániában
Metropolitan operák, Bolsoj balett-előadások, vezető angol és orosz színházak darabjai, valamint a világ vezető múzeumainak tárlatait is megtekintheti a közönség az Uránia Nemzeti Filmszínház mozivásznán a 2017/18-as évadban.
Filmrendező, aki Wittgensteinről írta a diplomamunkáját
Hatvanadik születésnapját ünnepli szeptember 21-én Ethan Coen amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer. Neve és pályája elválaszthatatlan szintén rendező bátyjától, Joel Coentől, akivel több mint harminc éve dolgoznak együtt, s olyan filmeket jegyeznek, mint a Fargo vagy a Nem vénnek való vidék.
Meglesz a szobor Piedone szülinapjára
A tervek szerint Bud Spencer születésnapjára, október végére kerülhet ki a színészt ábrázoló egész alakos bronzszobor a budapesti Corvin sétányra, közölte a Józsefvárosi Önkormányzat az MTI-vel.
Világkörüli útra indul a Trónok harca
Barcelonában debütál a Trónok harca televíziós sorozatról szóló világkörüli vándorkiállítás október végén.
A 7. évadot egymilliárdszor töltötték le
Több befejezést fognak forgatni a Trónok harca utolsó epizódjához, így
akarják elejét venni annak, hogy kiszivárogjon, miként végződik a
népszerű sorozat. A 7. évadot amúgy egymilliárdszor töltötték le illegálisan.
Moszkva helyett Vlagyivosztokba vitték a premier előtti vetítést
Megtartották Vlagyivosztokban Alekszej Ucsityel Matilda című filmjének premier előtti vetítését nem sokkal az után, hogy Moszkvában órákkal a tervezett bemutatója előtt hétfőn lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma vetítését biztonsági okokra hivatkozva.
Mégsem vetítették a Miklós cárról szóló filmet
Órákkal tervezett vetítése előtt lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma, a Matilda premier előtt moszkvai bemutatóját.
Kilépni az aranyketrecből
Moziajánló: Szerelem, örökség, portugál
A rendező maga is portugál bevándorlók gyermeke, így volt saját tapasztalata és élménye ahhoz, hogy a Franciaországban élő portugál kisebbségről képet adjon. A kivándorlás sokak számára az utolsó esély, ha saját országukban bármilyen okból nem látják biztosítottnak a jövőt. Maria és José több mint 30 éve költöztek Portugáliából Franciaországba, és szemmel láthatóan a küzdelmes évtizedek nem teltek hiába: sikeresen beilleszkedtek. A feleség, Maria amellett, hogy gondoskodik a nagy családról, Párizs elegáns 16. kerületében egy társasház gondnoka és bejárónője, a férj, José pedig egy építési vállakozó legjobb kőművese. Felnőtt gyerekeik, Paula és Pedro már teljesen franciának érzik magukat, a lány ügyvédjelölt. A családfő egy napon levelet kap a közjegyzőtől, amely szerint bátyja egy borgazdaságot és nagy vagyont hagyott rá, amelyből a házaspár gondtalanul tölthetné hátralevő éveit. A feltétel, hogy visszaköltözzenek hazájukba. Nehéz döntés, talán még nehezebb, mint annak idején az elköltözés volt.
A bejárónők...
Egyrészt, mert a gyerekek, bár jól hangzik a gazdagság, nem akarnak menni. Másrészt maguk sem biztosak a szerencséjükben, mégpedig azért, mert nem akarnak csalódást okozni munkaadóiknak és a környezetüknek. Titokban tartják az örökséget, de hátuk mögött mégis kitudódik. Futótűzként terjed a hír, hogy esetleg elköltöznek, mire mindenki szeretné megtartani az olcsó és jó munkaerőt: a férj fizetésemelést kap, Maria segítséget, a háztulajdonos pedig jóváhagyja a gondnoki lakás rég halogatott felújítását. A legnagyobb fordulatot mégis az hozza, hogy kiderül, a lány a papa főnökének fiával jár. Nagy kihívás mindenkinek...
...és a kőművesek gyöngye...
A rendező, Ruben Alves maga is portugál bevándorlók gyermeke, tehát a téma adott, sokáig mégsem akart önéletrajzi indíttatású filmet csinálni. Végül egy dokumentumfilm hatására kezdett mégis bele, amelyben egy portást kérdeztek arról, hogy 35 év után képes lenne-e otthagyni az aranyketrecet (a portásfülkét, átvitt értelemben a nagy fáradsággal felépített viszonylag kényelmes életet – erre utal a film eredeti címe is) és visszaköltözni az óhazába. A témáról társadalmi drámát is forgathatott volna, de a vígjáték mellett döntött. Franciaországban a portugálok adják a harmadik legnagyobb bevándorló csoportot, ez becslések szerint 4 millió embert jelent. Szorgalmas szakmunkásokként ismerik őket, akik soha senkinek nem mondanak nemet, mélyen vallásosak és mindenek felett szeretik a tőkehalat és a focit.
...családi körben
A film hősei megfelelnek ennek a képnek: ha kell, hétvégén is dolgoznak és mosolyogva tűrik, ha még saját családtagjaik is kihasználják őket. Rosszul fizetettek, sosincs szabadidejük, mégis elégedettek, mert a társadalom megbecsült tagjának érzik magukat. Gyerekeik ellenben nem igazán tudják, hová is tartoznak. Már emancipáltak, de erősen kötődnek a családi gyökerekhez is (amint az érzelmes fado-jelenetből kitűnik). A film nemzetkarakterológiai klísékre és a kulturális különbségekből adódó komikumra épít, de kedvesen teszi. Innen Kelet-Európából nehéz megítélni az ábrázolás hitelességének finomságait, a film bizonyára azok számára a legszórakoztatóbb, akik jól ismerik e két kultúrát. Miközben néztem, egy német szófordulat járt a fejemben: deine Sorgen möchte ich haben – azaz: ilyen gondokat szeretnék. Innen nézve kicsit rózsaszín a kép, kicsit mondvacsinált a probléma, amikor a bevándorlók a jó és a még jobb között kénytelenek választani, úgy, hogy közben mindenki csak segíteni akar nekik, még ha önérdekből is. Azonban egy könnyű nyári vígjátéktól nem várható el több, mint hogy komoly kérdések szórakoztató olvasatát adja, miközben a portugál és a francia oldal is kitűnő szereposztással jelenik meg. A fordulatok és a színjátszás néha feleslegesen rikító, a főszereplők bosszúhadjárata például nem hiteles, nem felel meg saját karakterüknek sem. Ezt azonban ellentételezi néhány gyönyörű felvétel a portugál borvidékről, amelyeket szemlélve számomra minden felvonultatott érv és félelem ellenére világos, hogy melyik lenne a jobb döntés.
Ajánljuk:
• könnyű nyári szórakozásra vágyóknak
• kivándorláson gondolkodóknak
• akik szeretik a portugál tájat, zenét és kulináriát, valamint Párizst nyári fényben
Nem ajánljuk:
• akik sajnálják az időt a szimpla szórakozásra
Szerelem, örökség, portugál
La cage dorée
portugál-francia vígjáték, 90 perc, 2013
rendező: Ruben Alves, forgatókönyvíró: Ruben Alves, Hugo Gélin, Jean-André Yerles, szereplők: Rita Blanco (Maria Ribeiro), Joaquim de Almeida (José Ribeiro), Roland Giraud (Francis Cailaux), Chantal Lauby (Solange Cailaux)
bemutató: 2013. július 25.
forgalmazó: Vertigo Média
LE