A tökéletes kép nyomában: Stanley Kubrick

A tökéletességet kereste: rendkívüli elmélyültség és perfekcionizmus jellemezte. Karrierjének 48 éve alatt 16 filmet készített, életművének gerince pedig belefér egy 8 dvd-t tartalmazó díszdobozba – amely mindenki számára jó befektetés. Nem lehet megunni.

Soha nem elégedett meg kompromisszumokkal, munkatársait a maga csendes módján halálra gyötörte, de mindenki megtisztelve érezte magát, ha vele dolgozhatott, sőt legnagyobb szakmai élményeikként tartják számon a közös munkát. A róla készült dokumentumfilmben a filmvilág nagyjai, Scorsese, Spielberg, Nicholson nyilatkozik róla abszolút felsőfokon. A világtól elzárkózva élt (leghosszabb ideig, 40 évig Angliában, feleségével, három lányával és számos macskájával), éveken át nem adott interjút és nem mutatkozott a nyilvánosság előtt. Nem igazodott az elvárásokhoz, divatokhoz, és soha nem ismételte magát. Csinált háborús filmet, szatírát, horrort, történelmi tablót, lélektani és fantasztikus filmet – egyik sem következik a másikból, és mindegyikben saját minőséget hozott létre. Szinte mindig irodalmi alapanyagból dolgozott, és ritka módon sikerült megragadni, sőt felülmúlni az adaptált műveket (sokszor messze eltávolodva az eredetitől). Filmjeiben semmi sem esetleges, minden megkonstruált, a motívumok szimbolikusak, ami számos spekulációra ad alkalmat. Legjobb filmjei kortalanok, lenyűgözőek és nyugtalanítóak, egyes képeire, atmoszférájára, arcaira mindig is emlékezni fogunk – nem hiszem, hogy filmrendező ennél többet is elérhet. Még mindig csak 85 éves lenne Stanley Kubrick, aki már életében is legenda volt.

Stanley Kubrick (1928–1999)

Bronxban nőtt fel, apja orvos volt. Az iskola egyáltalán nem érdekelte, saját bevallása szerint semmit nem tanult ott, viszont szenvedélyesen sakkozott. Jó ötlet volt a szüleitől, hogy megajándékozták egy fényképezőgéppel és egy sötétkamrával. 16 évesen egy fotóját megvette Amerika legnagyobb képes magazinja, a Look: egy öreg újságost fotózott le Roosevelt elnök halálának napján – a fotóban egy egész élet, illetve egy korszak vége is benne van. Érettségi után a Look magazin szerződtette, az itt készített sok ezer kép már filmes pályafutását készítette elő.

A pillanat megragadásának képessége már 16 éves korában megmutatkozott

Nem volt iskolázott, de rendkívüli intelligencia, koncentráció és céltudatosság jellemezte. Első filmes próbálkozása (A harc napja, 1951) után már csak filmezéssel foglalkozott. Greenwich Village-be költözött, és a munkanélküli segélyen kívül sakkozásból élt. Kitűnő játékos volt, a forgatásokon gyakran készültek képek, amelyeken a stáb tagjaival sakkozik: mindenkit megvert. Első nagyjátékfilmjét (Félelem és vágy, 1953) apja életbiztosításának beváltásával készítette egy képzeletbeli háborúról, de elégedetlen volt vele és később visszavonatta. A stúdiók a következő háborús filmje kapcsán figyeltek fel rá: a Dicsőség ösvényei (1957) szokatlanul őszinte képet adott a lövészárkok világáról, a hadvezetés motívumairól és működéséről. Első alkalommal mutatja meg azon képességét, hogy érzelgősség nélkül tud érzelmeket megmutatni, és ebben a filmben alkalmazta először a követő kamerát (amikor a kamera egy szereplő nyomában halad).

Még csak 32 éves, amikor egy igazi szuperprodukcióra szerződtették. A Spartacus (1960) producere és címszereplője Kirk Douglas volt, Kubricknak kezdőként olyan sztárokat kellett instruálnia, mint (az egymással rivalizáló) Lawrence Olivier és Charles Laughton. Ezzel a maga visszafogott módján minden további nélkül boldogult, viszont konfliktusai voltak a producerrel, a stábban pedig megütközést keltett határozott stílusa: egy centit sem engedett az elképzeléseiből. Ekkor döntötte el, hogy a jövőben csak olyan filmet készít, amelybe senkinek sincs beleszólása és ahol övé az utolsó vágás joga, amihez a továbbiakban tartotta is magát. Az önbizalom már akkor sem volt megalapozatlan: a film kritikai és közönségsiker lett, 4 Oscar-díjat kapott.

A főszereplőnő kiválasztása a mellbőségén is múlott – a kislányosabb testalkat még nagyobb támadási felületet adott volna

Következő filmje Nabokov Lolita című regényéből készült, amely akkor még nem volt botránykönyv; az angolszász országokban ugyanis nem adták ki, mert pornográfnak tartották. Nabokovval együtt írták a forgatókönyvet, a film mégis teljesen más lett, mint a regény. Témája miatt nagy nehézségekbe ütközött a forgalmazása, a katolikus egyház is támadta. Át kellett vágni, de kasszasiker lett. Kubrick azonban elkeseredett, azt mondta, hogy ha tudja, hogy ez lesz a végeredmény, bele sem kezdett volna. Filmjei mindig nagy vitákat gerjesztettek, megosztották a közönséget és a szakmát, így következő munkája, a Dr. Strangelove (1964) is. Az atomháború kitöréséről szóló szatírát a szórakoztatóipar két nagyágyújával, Peter Sellersszel és Terry Southernnel forgatta. A nukleáris háború mint vígjátéki téma, a szélsőséges fekete humor sokakban megbotránkozást keltett, anarchistának bélyegezték. A film ennek ellenére kritikai és anyagi sikert hozott, lehetővé tette a számára, hogy szabadon dolgozzon. Kubrick a művészi karrier, a teljes kreatív szabadság mellett döntött és következő filmjével új fejezetet nyitott a filmtörténetben.

A film látványvilága máig sem avult el

A 2001: Űrodüsszeiával (1968) egészen egyedi, monumentális víziót hozott létre, egy filozofikus sci-fit, kevés dialógussal és kortárs zenével (Ligeti, Bartók, Richard Strauss), ami addig elképzelhetetlen volt egy hollywoodi filmben. Kubrick a látvány minden elemét maga találta ki. Akkoriban még nem létezett számítógépes trükk, sőt azt sem tudták, hogy hogy néz ki a Föld a világűrből fényképezve – ennek ellenére a film látványvilága máig sem avult el. A vizuális effektusokért Kubrick Oscart kapott – ez volt az egyetlen a pályafutása során, ami elég rossz fényt vet a Filmakadémia értékfelismerő képességére. Az első szakmai vetítést tömegesen hagyták ott a konzervatív kritikusok, a mozik előtt azonban sorok kígyóztak. A hatás máig megosztó: sokan istenítik, és vannak, akik képtelenek végignézni (utóbbiaknak szamárvezető például itt).

Alex és a drúgjai éppen törik a galavájukat

Ezután egy Napóleonról szóló nagyszabású és drága filmet készített elő, amelyben a zseni kudarca foglalkoztatta, de a Waterloo gyenge teljesítménye miatt a stúdió lefújta a tervet. Miután a csalódást kiheverte, Anthony Burgess regényéből ismét botrányfilmet forgatott. Az erőszakos jelenetekben bővelkedő, a szocialista tábor országaiban tiltott gyümölcsnek számító Mechanikus narancs azt vizsgálta, hogy a destruktív, aljas világban fennmaradhat-e az erény. A sötét társadalmi szatíra heves fogadtatásra talált. Sajtókampány indult ellene, minden erőszakos eseményt a nyakába varrtak, felbujtással vádolták, családja fenyegető leveleket kapott. Végül több mint egy évvel a bemutató után visszavonatta a filmet a brit mozikból. Ezt más rendező nem tudta volna elérni, hiszen a film forgalmazási jogaival nem rendelkezett. A stúdió ennek ellenére eleget tett a kérésnek, dacára annak, hogy a My Fair Lady után a Mechanikus narancs volt történetének addigi legnagyobb kasszasikere. Mindez jellemző Kubrick filmvilágban elfoglalt kivételes helyzetére: egyszerre élvezett teljes alkotói szabadságot és egy nagy stúdió (a Warner) támogatását – a filmszakmában mindenki irigyelte ezért.

Eredetileg a Hiúság vásárát akarta megfilmesíteni, de annak cselekménye túl szerteágazó volt egy háromórás filmhez

Eltökéltsége, hogy tökéletes képeket alkosson, egyedi megoldásokat igényelt. A Barry Lyndonhoz (1975) két régimódi, már nem használatos háttérkamerát kért el a stúdiótól és a NASÁ-nak kifejlesztett Zeiss-objektívekkel szerelte fel őket. Ezzel forgatta a híres gyertyafényes jeleneteket, amelyeken a XVIII. századi festmények képi világa elevenedik meg a szemünk előtt. A Thackerey-adaptációban úgy akarta láttatni a világot, mint a könyv megírása idején láthatták. Kosztümös filmet csinált, amelyben a kosztüm nem kosztüm, hanem maga a valóság, a mozgás, a zene, a legkisebb részlet is hiteles. A rendkívüli igényesség a bemutató idején nem talált méltó fogadtatásra. Amerikában akkor jöttek divatba az akciófilmek: az átlagos, jóképű fiatalember háromórás útkeresését túl lassúnak, unalmasnak találta az amerikai közönség. Európa azonban fogékonynak bizonyult a lélegzetelállító képekre. Annak ellenére, hogy 4 kisebb Oscart is kapott (legjobb operatőr, jelmez, díszlet, zene), Kubrick elégedetlen volt, mert a film nem lett közönségsiker.

A felvételeknél nem használtak elektromos fényforrást

Erre a következő filmben kínálkozott lehetőség, és ki is használta: a Ragyogás a pszicho-horror elsőszámú klasszikusa lett, a film alapjául szolgáló regény szerzőjének és rajongóinak kivételével megjelenésének idején is mindenki magasztalta. Képeit és dramaturgiáját azóta is másolják. A szellemhotelben bicikliző kisfiú, a baltával betört ajtón benéző Nicholson, a sikoltozó Shelley Duvall jeleneteit aki látta, nem felejti el (ismét Ligeti-zenével és aprólékosan kidolgozott hangeffektekkel). Még Kubricknál is rekord, hogy 1.3 millió láb (430 000 méter) nyersanyagot használt fel a forgatás során, amelynek kevesebb, mint egy százaléka (!) került be a filmbe.

A könyvben ikrek sem voltak

1980-ban visszatért a háborús témához: az Acéllövedékben a vietnami háborút, mint absztrakt témát járja körül, semleges nézőpontból, elementáris erővel. Megmutatja, hogy min mennek keresztül a katonák a valóságban. A film hét évig készült egy angliai díszletben, ezalatt több Vietnam-filmet is bemutattak (pl. A szakasz, 1986), ezért az újdonság varázsát megjelenésének idején, 1987-ben már nem okozta, hatása viszont azóta is benne van minden háborús filmben.

A következő 12 évben Kubrick teljesen eltűnt a világ szeme elől. Ezalatt több filmterve is meghiúsult. Először Louis Begley Hazudni az életért című könyvéből akart filmet készíteni, amely egy lengyel zsidó család menekülését beszéli el egy kisfiú szemszögéből. Már készült a szereposztás és helyszíneket is kerestek Cseh- és Lengyelországban, de mivel Spielberg közben már elkezdte forgatni a Schindlert, Kubrick a sok azonosság miatt félretette a témát. Számunkra ez azért is szomorú, mert az operatőr Ragályi Elemér lett volna. A másik egy Brian Aldiss-novella feldolgozás, az A.I. lett volna, ennek megvalósítása viszont sok különleges effektust igényelt. Mivel ekkoriban indult fejlődésnek a számítógépes technika, Kubrick úgy gondolta, kis halasztással sokat nyerhet. A megvalósulatlan tervek közt a Foucault-inga is szerepelt, de Eco nemet mondott, mert A rózsa nevének filmváltozatával elégedetlen volt, és nem bízott benne, beleszólása lenne a munkába; de felmerült A gyűrűk ura is.

A hálószoba Kubrick saját hálószobájának mintájára volt megépítve, a falat feleségének festményei díszítik

Több mint egy évtizedes hallgatás után a Schnitzler-novellák, Freud és Bergman inspirálta Tágra zárt szemekkel tért vissza (1999). A hosszútávú kapcsolat, a házasság fenntartásának lehetőségeit boncolgató, gyönyörű képekkel és rejtélyes történettel építkező, közel háromórás filmet felfokozott várakozás előzte meg. Kubrick két évig forgatta a rá jellemző perfekcionalizmussal, a Cruise-Kidman házaspárral a főszerepben (akiknek kapcsolatát a valóságban is megrendítette a forgatás), sok pénzből – ezért a szokottnál is nagyobb lehetett rajta a nyomás. Az első szakmai visszhang pozitív volt, azonban a rendező két héttel a film bemutatója után szívrohamban meghalt. A közösen előkészített utolsó projektet A.I. Mesterséges intelligencia címmel Spielberg valósította meg 2001-ben, Kubricknak ajánlva.

Löwensohn Enikő

• Publikálva: 2013.08.02. 07:00 • Címke: évforduló, filmtörténet, film