Suba a subához

Filmajánló: Tékozló szív

Noha hazájában az egyik legnépszerűbb rendező volt, Claude Miller neve nálunk kevéssé ismert. Marcel Carné, Robert Bresson és François Truffaut asszisztenseként kezdte pályáját, Truffaut tanítványának, majd örökösének tartották. Legjobb filmjeit a nyolcvanas években készítette.

Híres filmjeiben kulcsszerepet játszanak a nők, mindig kiemelkedő színésznők alakításában: a kitűnő krimiben, az Őrizetbevételben Romy Schneider (1981), a Végzetes kalandban (1983) Isabelle Adjani brillírozik. Ő fedezte fel 15 éves korában Charlotte Gainsbourg-t, vele rendezte meg a Négyszáz csapás lány hőssel megírt változatát, A kis tolvajlányt (1985), Truffaut hátrahagyott forgatókönyve alapján. A filmet a kritika és a közönség is a legszebb Truffaut-filmként ünnepelte. Miután 2007-ben rákot diagnosztizáltak nála, szinte minden évben forgatott. A most bemutatott film az utolsó alkotása, nem sokkal az utómunkák befejezése után, 2012 áprilisában halt meg, 70 éves korában. Egy hónappal később ez volt a 65. Cannes-i Fesztivál zárófilmje.

Az össze nem illő páros

Ezúttal a huszadik századi francia nőirodalom egyik legnehezebb, de máig nagyon eleven regényét dolgozta fel. A később Nobel-díjjal kitüntetett François Mauriac tűéles analízise az alávetett helyzetű, intelligens nők sorsáról szól a maradi francia vidéken. Bovaryné és Effi Briest rokonai ők: modern nők, akik szenvednek az elmaradott, feudális szemlélet miatt. A helyszín most a kies atlanti partvidék, Bordeaux környéke a húszas évek végén. Thérèse, egy tehetős család örököse feleségül megy a szomszéd fiúhoz, aki a legjobb barátnőjének a bátyja. A házasság gyerekkoruk óta el van rendezve, a cél két hatalmas fenyőerdő egyesítése. Bár a közösen töltött vakációk alatt a lányok a szerelemről ábrándoztak, valós világukban a családi és gazdasági érdek a döntő, amelynek adott pillanatban Thérèse szó nélkül engedelmeskedik, nem számolva a következményekkel. Barátnője, Anne viszont szenvedélyesen beleszeret egy fiúba, aki nem elég, hogy alacsonyabb társadalmi osztályhoz tartozik, ráadásul zsidó, így a kapcsolat eleve reménytelen. Férje családjának kérésére, legalább annyira féltékenységből, mint kötelességteljesítésből, a boldogtalan Thérèse ráveszi a fiút, hogy szakítson Anne-nal. Beszélgetésükből kiderül, hogy a fiú nem is akarta feleségül venni Anne-t: ő szabad, Párizsban jár egyetemre, esze ágában sincs a világ végén eltemetkezni. Thérèse számára sorsdöntő ez a beszélgetés: a tanult, olvasott fiatalember feltárja előtte, mi vár rá a házasságban, amelybe talán kényelmességből, talán mert túl fiatal volt, belement.

A svájci nászúton már szomorú

Thérèse befalazva érzi magát, reménytelenül idegen és magányos új családja közegében, árulása következtében barátnőjével is vége a meghitt kapcsolatnak. Hamar gyereke születik, de ez az alapproblémán nem változtat. Mint két külön bolygón, élnek egymás mellett a férjével. A szűklátókörű, magabiztos Bernard „az egyszerűek könyörtelen fajtájához” tartozik: a kutyáival, vadászat és evés-ivás közben van elemében, nem sokat gondolkodik. Thérèse viszont emancipált nő (szeretne lenni), intellektuális, gunyoros, minden szót, gondolatot, gesztust mérlegre tesz és elemez. Végzetes hiba egy olyan közegben, ahol a közvélekedés szerint minden nő hisztérikus, ha nem elmebeteg. A szabadulás egyetlen lehetőségeként arzénnal mérgezni kezdi a férjét, de ez sem sikerül, lebukik a hamis receptekkel. Az eljárás során a család jóhírének megőrzése érdekében falaz neki, fel is mentik, de férje szobafogsággal és elszigeteléssel sújtja, amibe kis híján belehal. Környezete fel sem fogja, hogy gyilkossági kísérlete egyféle segélykiáltás, közeledési kísérlet a férjéhez, lehetőség arra, hogy feltárja előtte valós énjét, érzelmeit. Addig oly távol álltak egymástól, hogy köztük még konfliktusra sem volt lehetőség.

Megszületik a végzetes ötlet

Mindezt a regény ismeretében írom, csak a film alapján nehezebb átlátni a cselekedetek mozgatórugóit. A film apró gesztusok, pillantások, mozdulatok révén kíván bepillantást nyújtani a lélek mélységeibe, de nem képes visszaadni a címszereplő összetett indítékait, titkos, kimondatlan vágyait. Az irodalmi adaptációk szokásos problémája ez. Különösen nehéz lehetett ebben az esetben, mivel maga a regény nem igazán cselekményes, a hősnő sem lázad látványosan, inkább csak valami körvonalazatlan szabadságvágy él benne. Sokat gondolkodik, de keveset beszél, és van benne bizonyos keménység, ami miatt bár sajnáljuk, de nehéz vele azonosulnunk. Látjuk a sokatmondó szimbólumokat, sorsának párhuzamait, az asztalon vergődő nyulat, a kitekert nyakú galambot, látjuk, amint a hősnő hozzájuk hasonlóan szenved, mégis távoli és érthetetlen marad. A lánykéréskor például azt mondja, természetes számára, hogy érzelmei ellenére beleegyezik a házasságba, mivel erős birtoklási vágy él benne – azonban, amikor az erdő leég, a legcsekélyebb érzelmi reakciót sem mutatja. Állítólag a rendező régen készült a közös munkára, Audrey Tautou azonban mégsem igazán jó választás. Játéka nem érint meg, semmi kisugárzása nincs. Az első felszabadult pillanata a film utolsó képsora: miután férje visszaadta a szabadságát és elbúcsúzott tőle egy párizsi teraszon (természetesen a házasság papíron fennmarad, ez a család érdeke), Thérèse halvány mosollyal az arcán elvegyül a hullámzó párizsi tömegben. Milyen kár, hogy az emberáradatban mellette haladó, ragyogó mosolyú fiatal nő simán elvonja róla a figyelmünket... A másik oldalon a férje – Gilles Lellouche megformálásában – viszont túl rokonszenves, betegségtől való félelmével túl emberi, túl kevéssé tahó – legalábbis ahhoz, hogy megmérgezzék. Kissé zavaró az is, hogy mindketten kicsit túlkorosak az ifjú házas problémakörhöz. Marad egy igényes kiállítású, elegáns francia képeskönyv. Cannes-i zárófilmnek és hommage-nak biztos szép volt.

Ajánljuk:
• a női emancipáció híveinek mint kötelező irodalmat
• akik szeretik a húszas évek stílusát és tárgyi világát, a bubifrizurát, a finom charleston-ruhákat, pántos cipőket és a pazar csipkekalapokat

Tékozló szív
Thérèse Desqueyroux
feliratos francia filmdráma, 110 perc, 2012
rendező: Claude Miller, író: François Mauriac, forgatókönyvíró: Claude Miller, Natalie Carter, operatőr: Gérard de Battista, szereplő: Audrey Tautou (Thérèse Larroque), Gilles Lellouche (Bernard Desqueyroux), Anais Demoustier (Anne de la Trave), Catherine Arditi (Madame de la Trave), Isabelle Sadoyan (Clara nagynéni), Francis Perrin (Monsieur Larroque)

Bemutató: 2013. augusztus 22.
Forgalmazó: Vertigo Média

LE

• Publikálva: 2013.08.23. 19:36 • Címke: nők, moziajánló, film