Bódy Gábor Psychéjének legteljesebb, felújított verziója az Urániában

A Weöres Sándor centenáriumi év keretében Bódy Gábor Psychéjét díszvetítésen mutatják be szombaton az Uránia Filmszínházban. A majdnem ötórás alkotás a kalandos történetű film eddigi legteljesebb verziója. A kópiát a MaNDA 2011–12-ben digitálisan felújította.

A Weöres Sándor verses regénye alapján készült film „fantasztikus” romantikus szerelmi és történelmi vízió. A költő irodalmi leleményét, hogy a XVIII. század végére álmodott, felvilágosult cigány grófnő és költő Lónyay Erzsébet képzeletbeli történetét a XIX. században élt, töredékes életművű, tragikus sorsú tudós és drámaíró Ungvárnémeti Tóth László alakjához kapcsolta, a film továbbfejlesztette. A dekadens Nárcisz és a fantaszta tudós Zedlitz báró között Psyché élete a meg nem értettség drámája. A film az ő lázadása: én-keresése e szerelmi háromszög terében azt a szellemtörténeti hátteret rajzolja másfél évszázad történelme mögé, amelyben a magyarság kitárja bűneit a nagyvilágnak, ahelyett, hogy megkísérelné orvosolni őket. A mitologikus témájú és idejű történetet/történelmet Bódy Gábor sajátos víziókba ágyazva, látványként meséli el. Hősei az antik mitológia isteneihez hasonlóan nem öregszenek. Sorsukban végigéljük, hogy a nárcisztikus szenvedélyben hogyan válik a nagybetűs történelem folyamán pokoli varázslattá a tiszta idea, hogyan tiportatik el a szabadság a hatalom mindent leigázni akaró, birtokló szenvedélyétől.

E százötven éves időutazás a felvilágosodástól az első világháborúig ma sem avuló látvány-orgia. Kamera-festészet a nemzeti trikolorban úszó báltermektől a kioperált méhpolipig, Zedlitz vörös kramowi falanszterétől a szárnyas malacig, Nárcisz fénykísérleteitől a halálakor a Sztüx folyón történő átkelésig. Egyszerre „szuperfikcionális”, „bioradikális”, „foto-grafikus”, expresszionistán túlrajzolt díszletekkel (Bachman Gábor), stilizált jelmezekkel (Mialkovszky Erzsébet, Koppány Gizella), átszínezett és színét vesztett jelenetsorokkal, filmen elsőként használt lézertechnikával, a korabeli filmgyártásra nem jellemző többszínű szűrőkkel, olyan speciális effektusokkal, trükkökkel, amelyeket még nem lehetett digitális utómunkával odatenni (Hildebrand István). Mindennek egyszerre van populáris olvasata (látványos szerelmi történet) és (film)elméleti, bölcseleti, avantgárd jellege.


„Poézis és Natura”. Lila és sárga szűrőn át. Hildebrand István operatőr színbeállító képe a digitális felújítás során

„A leglátványosabb magyar film”, a „posztmodern korszak nyitó enciklopédiája”, „érzékien konceptuális”, „heroikusan, önironikusan érzelmes” – a legek filmje volt 1980 végén, amikor bemutatták. Ám a film sorsa is közel olyan izgalmas, mint maga a film. A Psychének ugyanis három verziója készült el. A magyar mozikban az úgynevezett kétrészes változat ment 217 percben, Nárcisz és Psyché címen. Locarnóban 1981-ben a film 136 percre vágott ún. export változata nyert Bronz Leopárd-díjat. A nagyközönség csak 1990. december 28-án láthatta először a megfakult állapotú ún. televíziós verziót, a legteljesebbet, amely három részben 261 perces. A tíz évre dobozba zárt verzió a moziváltozathoz képest tartalmaz egy középső, 70 perces reformkori részt, amelyet az MTV valószínűleg cenzurális okokból nem mutatott be, s ezért „lengyel verzióként” híresült el. Ebben a pozsonyi reformországgyűlésen a magyar hazafiak amellett szavaznak, hogy megsegítik a lengyel forradalom ügyét. Amikor a filmet 1981-ben műsorra kellett volna tűzni, éppen a Jaruzelski-féle szükségállapot dúlt Lengyelországban…


Hősei az antik mitológia isteneihez hasonlóan nem öregszenek

Az egyetlen kópia eltűnt. Bódy abban a hitben halt meg 1985-ben, hogy filmjét megsemmisítették. A kópia és e középső rész filmnegatívja 1991-ben került a filmintézetbe, ahol 1998-ban hagyományos filmkópia felújítás készült róla. Ennek az ősbemutatója Strasbourgban, az európai örökség részét képező Europália fesztiválon volt. A rekonstrukcióhoz a középső rész negatívja mellett felhasználtuk a MOKÉP-től, a forgalmazó cégtől kapott első és harmadik rész másodnegatívjait. A 2011-es digitális felújítás Hildebrand István operatőr vezetésével zajlott. Emlékei szerint a film gyártása idején is rengeteg nehézséggel kellett megküzdeniük. A szélsőséges látványvilágot, amely Bódy eredeti elképzelése volt, nem tudták a korabeli filmtechnikával megvalósítani, különösen, amikor 1980 őszétől a televízió is beszállt a projektbe. (A televíziós fényvilág nem bírja a szélsőségeket, nincs olyan átfogása, mint a filmlaborálásnak.)


Udo Kier, Weöres Sándor, Patricia Adriani és Bódy Gábor a költő dolgozószobájában (© Vető János)

Hildebrand csak a muszterek fényelését végezte el annak idején, a végső szín- és fényértékek vágás utáni meghatározása másokra maradt a televízióban. Bódy egyik alapelve a sok közül az volt, hogy a természetben készítsenek fotografikát. Ilyen rész többek közt Nárcisz darabjának az előadása: „az álom, a költészet fehér gondolat”. Ezért égették ki most a fényelésnél természetellenesen fehérre a szereplők arcát, a lépcsőket, a görög oszlopokat.

Fazekas Eszter

A film teljes, háromrészes verziójának digitális felújítása A képek állása című 2011–2012 rendezvénysorozat keretében valósult meg a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézetben, a Berlini Művészeti Akadémia, a Collegium Hungaricum Berlin, a C3 alapítvány és az NKA támogatásával. A restaurálási munkálatok a Magyar Filmlabor Kft.-ben készültek. Da Vinci Telecine fényelés: Hildebrand István operatőr, Kovács László colorist; digitális hangfelújítás: Pethő Gábor hangmérnök; a rekonstrukció projektvezetője: Fazekas Eszter (MaNDA).

Részletesebben a filmről, a felújításról az esemény szórólapján olvashatnak (pdf).

• Publikálva: 2013.09.17. 10:40 • Címke: évforduló, filmtörténet, digitalizálás