​A gondolkodás dicsérete – Filmajánló: Hannah Arendt

Az idei Szemrevaló fesztivál kiemelt eseménye volt Margarethe von Trotta új filmjének premierje a Művész moziban. A vetítés után Ungváry Krisztián és Pető Andrea közreműködésével beszélgetésen is részt vehettek az érdeklődők.

Elöljáróban érdemes megjegyezni, hogy a cím sugallata ellenére ez nem egy életrajzi film. A forgatókönyv a címszereplő életének egyetlen epizódját, mintegy öt évét ragadja ki: Hannah Arendt máig vitatott művének (Eichmann Jeruzsálemben. Jelentés a gonosz banalitásáról) születését és annak viharos fogadtatását. Másrészt nem is egy tárgyilagos portré, hanem egy személyes interpretáció, Trotta olvasata Hannah Arendtről, a huszadik század egyik legnagyobb hatású gondolkodójáról (aki az „igazi” Hannah Arendtre kíváncsi, nézze meg például ezt a híres interjút vele.)

A történet azon a ponton kezdődik, amikor az izraeli titkosszolgálat elrabolja Adolf Eichmannt, az Argentínában bujkáló náci háborús bűnöst, a kelet-európai deportálások lebonyolításának legfőbb irányítóját. Egy évvel később, 1961-ben Jeruzsálemben állítják bíróság elé. A legendás magazin, a New Yorker a híres zsidó származású német filozófust, Hannah Arendtet bízta meg, hogy tudósítson a perről. Arendt egykor maga is üldözött volt, a nácik elől menekült Amerikába, ahol ekkor már 18 éve él. Jeruzsálembe utazik és végignézi a pert, majd hazaszállít és elolvas egy szobányi periratot. A cikksorozat megírása a kiadó nagy bosszúságára teljes két évet vesz igénybe.


Arendt Jeruzsálemben

A megjelenő cikk (majd a könyv) két állításával hatalmas botrányt vált ki. Arendt szerint Eichmann nem a démoni Gonosz reinkarnációja, nincs benne meg az ehhez szükséges formátum és mélység, hanem egy önálló gondolkodásra képtelen hivatalnok, egy végrehajtó. Arendt felveti a zsidótanácsok felelősségét is a holokauszt megvalósításában. Ezek a tabusértő gondolatok sokkolják a közvéleményt, különösen az érintetteket (ne feledjük, csak 18 évvel vagyunk a holokauszt után). A túlélők közül sokan úgy érezhették, Arendt a démoni Eichmann-kép lerombolásával felmentést is ad. Médiakampány indult ellene, az egyetemről el akarták bocsátani, fenyegető levelek százait kapta. Személyes tragédiája, hogy a legjobb, legrégibb barátai is elfordultak tőle. Őt azonban sem a kiadó félelmei, sem a személyét ért drasztikus következmények nem tántorították el meggyőződésétől, lenyűgöző védőbeszédet tartott a Columbia Egyetemen.

Ungváry Krisztián, Pető Andrea és Buglya Zsófia a kerekasztalbeszélgetésen

Mint a premiert követő beszélgetés egyik résztvevője, Ungváry Krisztián elmondta, a történeti kutatások, a tetteskutatás azóta bizonyította, hogy Eichmann nem volt parancsot követő bürokrata, hanem a végső megoldás szenvedélyes, személyes elkötelezettje, épp magyarországi ténykedése bizonyítja ezt. A gonosz banalitásának gondolata azonban valós jelenséget fogalmaz meg, a könyv erkölcsfilozófiai gondolatmenete érvényes, csak a példa rossz.

Hannah Arendt (1906-1975)

A csaknem kétórás film száraznak tűnő és súlyos témája ellenére feszültséggel teli és fenntartja az érdeklődést. Holott túlnyomórészt egyetemi előadókban és egy értelmiségi lakásban játszódik, digitálisan létrehozott manhattani panorámával a háttérben. Arendt – végig cigarettával a kézben – gondolkodik, gépel, vitatkozik. De hogyan! Barbara Sukowa szenvedélyes alakítása fantasztikus. A visszaemlékezések szerint Arendt egészen kivételes jelenség volt, előadás, vita közben szinte sistergett körülötte a levegő, amit ez a színészi alakítás képes is érzékeltetni. Margarethe von Trotta már sokszor bizonyította, hogy a női történelmi hősök specialistája (Ólomidő, Rosa Luxemburg – az Ólomidőben Sukowa játszotta az egyik terroristát, majd Rosa Luxemburgot is). Ebben a filmjében (Pam Katz forgatókönyvíróval közösen) sikerül az értelmiségi vitákat élettel megtöltenie, és egy rokonszenves, sőt csodálatra méltó nőalakot teremtenie, aki nemcsak intellektusával és erejével kápráztat el, hanem a szellemességével is. Sokoldalú képet rajzol magáról a személyiségről, érzékelteti gyengéd, hosszútávú és nyitott kapcsolatát a férjével (Axel Milberg); az európai menekültekből és amerikai egyetemi közegből származó barátaival (Ulrich Noethen, Janet McTeer), fiatal titkárnőjével (Julia Jensch), öreg cionista barátjával (Michael Degen).

Az atyai barát, aki a halálos ágyán sem bocsátott meg

Bár Arendt életének banalitásáiból néha kevesebb is elég lett volna. Nemcsak dohányzik, iszik és biliárdozik, de egy jelenetben még káposztát is aprít, ami igazán túlzás. A női értelmiségi léttel kapcsolatos sztereotípiákat a beszélgetés másik résztvevője, a genderkutató Pető Andrea is sokallta. Az Arendt egykori tanárával, a filozófus Martin Heideggerrel folytatott szerelmi viszonyáról szóló flashbackek sem megvilágosító erejűek, ennek a szálnak a megértése előzetes tudást feltételez. Jól működik viszont, hogy a per ábrázolását eredeti archív felvételek beépítésével oldották meg, amelyek zökkenőmentesen illeszkednek-váltakoznak a tudósító képeivel. Ezek a ma már kevesek által ismert, megrázó dokumentumfelvételek lehetővé teszik, hogy a néző közvetlenül is megalkothassa a maga Eichmann-képét.

Eichmann Jeruzsálemben

Igazán reményt keltő, hogy a bemutatóra a terem zsúfolásig megtelt, és nem csak az újbaloldalon nevelkedett idősebb generáció képviselőivel, hanem fiatalokkal is. Nem tudom, hogy a moziba járók számára Hannah Arendt neve ma mennyire hívószó. Sokatmondó számadat, hogy míg a német Wikipédia 172 000 karakterben (!) tárgyalja a filozófus pályafutását, addig a magyaron önálló szócikke sincs. Így a róla szóló filmet akár holokausztfilmként, akár egy nagyformátumú női gondolkodó portréjaként, akár gondolkodástörténeti adalékként nézzük, mindenképpen hiányt pótol. A filmet mától a mozikban is láthatjuk, a Cirkofilmnek köszönhetően.

A könyv magyarul is olvasható. A fordítás megjelenésekor Bence György írt róla egy kiváló cikket itt.



Ajánljuk:
• igazságkeresőknek
• akit foglalkoztat a holokauszt
• akit érdekel a történetfilozófia
• akiket érdekel egy kivételes női sors
• aki kíváncsi egy kiemelkedő színészi teljesítményre

Nem ajánljuk:
• akik nem bírják az olyan filmeket, amelyekben végig beszélnek
• akik lebecsülik a nőket
• akik éppen most szoktak le a dohányzásról
• aki a cikkben említett személyek egyikéről sem hallott még. Vagy mégis, annak leginkább.

Hannah Arendt
színes, feliratos, német–luxemburgi–francia filmdráma, 113 perc, 2012
rendező: Margarethe von Trotta, forgatókönyvíró: Margarethe von Trotta, Pam Katz, zeneszerző: André Mergenthaler, operatőr: Caroline Champetier, szereplők: Barbara Sukowa (Hannah Arendt), Axel Milberg (Heinrich Blücher), Janet McTeer (Mary McCarthy), Julia Jentsch (Lotte Köhler), Ulrich Noethen (Hans Jonas), Michael Degen (Kurt Blumenfeld), Nicholas Woodeson (William Shawn)

Bemutató: 2013. október 3. (premier a Szemrevaló fesztiválon)
Forgalmazó: Cirkofilm

LE

• Publikálva: 2013.10.03. 12:03 • Címke: nők, történelem, film, moziajánló