​Testközelben

Filmajánló: Adéle élete 1-2. fejezet

Amikor idén májusban az Adéle élete kapta a cannes-i fesztivál fődíját, a tudósítók azon sajnálkoztak, hogy milyen kár, hogy ez a film valószínűleg soha nem jut el a magyar mozikba, tabunak számító témája, direkt szexjelenetei miatt.

Nem lett igazuk, szerencsére nálunk is akadt forgalmazó, amely (a budapesti Francia Intézet támogatásával) vállalta a 18-as karikával járó hátrányokat. (Ez a 18-as korhatár besorolás amúgy is morbid, tekintve, hogy pontosan az a korosztály van a filmről letiltva, amelynek mindennapi életéről, konfliktusairól ez a film szól. Másrészt, tudjuk, hogy milyen filmek nem kapnak 18-as besorolást, erőszakos, kimondottan káros és személyiséget romboló tartalmuk ellenére). Pedig mit is látunk a vásznon? Biztos lesznek néhányan, akik a pikánsnak, érdekesnek számító téma, a nők közötti testi szerelem részletgazdag ábrázolása miatt váltanak rá jegyet. De ők is rájönnek majd, hogy ez a film, bár aktuálisan lányok között feltámadó legyőzhetetlen vonzalomról szól, egyszerűen egy nagy szerelem (majd egy hosszabb távú kapcsolat, együttélés és szakítás) története. Mire eljutunk az elhíresült, hosszú szexjelenetig, az már teljesen természetesnek tűnik. Legalábbis semmivel nem zavarbaejtőbb, mint ha egy férfi és egy nő között zajló aktust néznénk végig ilyen közelről, ilyen hosszan.

A 15 éves, gimnazista Adéle nem jóképű barátjáról álmodik, hanem egy kék hajú lányról, akit az utcán pillant meg, egy másik nővel összebújva. Szerelem ez első látásra, olyan, mint egy villámcsapás. Miután Adéle egyre biztosabb „szabálytalan” vonzalmában, a titokzatos lány keresésére indul és meg is találja egy melegbárban. Emma festőnek tanul, Adéle a múzsája és a modellje lesz, összeköltöznek, Emma bevezeti a saját társaságába. Aztán idővel a kék hajú lány visszatér az eredeti (szőke) hajszínéhez, és előjönnek a problémák. Eltávolodásukban szerepet játszanak a szembetűnő társadalmi különbségek is. A kölcsönös családi látogatásoknál már nyilvánvaló, hogy mennyire különböző közegből származnak. Adéle kispolgári családban nevelkedik, ahol az étlap csúcspontja a spagetti; és tanítónő szeretne lenni. A nála pár évvel idősebb Emma viszont elit értelmiségi miliőből százmazik, ahol homárral várják a vendéget (amit kötelező megenni). Ebben a közegben elvárás, hogy az ember csináljon valami „kreatívat” – fel sem merül, hogy a tanítás is lehet valami ilyesmi. Emma barátai természetessége, kedvessége miatt barátságosan fogadják Adélet, de mindvégig érezhető bizonyos távolságtartás, mint ahogy Adéle részéről némi zavar is. Amikor felbukkan Emma volt szerelme, bombaként robban a konfliktus.

A nap fénypontja

Ahogy a zsűrielnök, Steven Spielberg díjátadójában hangsúlyozta, ez egy nagyszerű szerelmes film, amellyel bárki azonosulni tud. Tény, hogy két nő szerelméről van szó, de ugyanígy szólhatna hetero kapcsolatról is. Nem is a mássággal kapcsolatos külső reagálásokra, konfliktusra helyezi a hangsúlyt. Bár a film egyik legerősebb jelenete, amikor az osztálytársnői, látván, hogy egy nő várja az iskola előtt, meglepően agresszív homofóbiával taszítják ki. Pedig ekkor még nem is történt közöttük semmi. A szülők reakciójáról már nincs szó, nem ez a lényeges. Miközben végigkövetjük, hogyan fedezi fel egy tizenéves lány a saját érzelmeit, érzékiségét, visszaidézzük a magunk kamaszkorát, saját kapcsolataink állomásait, nemi orientációtól függetlenül. Az első nagy szerelmet, a bizonytalanságot, a bizonyosság extázisát, a csalódást. A film bevon a címszereplő mindennapjaiba, vele kelünk, vele fekszünk, vele álmodunk, esszük a gyrost, követjük az iskolába és a randira.

Egy nagyszerű szerelmes film, amellyel bárki azonosulni tud

Ábrázolásmódja naturalisztikus, testközeli, érzéki, a legtágabb értelemben – beletartozik az állandó evés-ivás éppúgy, mint a szex. Ez az aprólékos, a legkisebb részletet is megmutató ábrázolásmód nem is fejthetné ki hatását rövidebb időtartamban. Visszatekintve, a három órás játékidő teljesen indokoltnak tűnik, és a néző számára sem unalmas. Nagyon érdekes a film időkezelési technikája: 7–8 éves intervallumot ölel fel, a főhős 15 éves az elején és 23–24 a végén, de ezt csak utólag számolgatjuk – a filmet nézve összefolyik, hullámzik az egész, mint a való élet, a múló évekből tetszőleges jeleneteket kiragadva és folyamatosan egymás mellé illesztve.

Aprólékos, a legkisebb részletet is megmutató ábrázolásmód

Az időre szükség lehetett a forgatás alatt is, mivel a szereplők hihetetlenül oldottan és természetesen viselkednek a kamera előtt, a leghétköznapibb és legintimebb helyzetekben is. Rengeteg a közeli, a kamera szinte megérinti a testeket, az arcokat, minden rezdülés, minden átsuhanó gondolat és érzelem szemmel látható, követhető. Ehhez a különleges bizalmi légkör mellett kivételesen érzékeny, nyitott és odaadó színésznőkre volt szükség, és a siker legfőbb titka, hogy a rendező ezeket a színésznőket megtalálta és bevonta a különleges alkotói folyamatba. (Nem véletlen, hogy a cannes-i fesztivál történetében először kapta a rendező megosztva a fődíjat a két főszereplővel). Hogy a dolgukat megkönnyítse, saját életük bizonyos vonásait is beépítette a cselekménybe. Érdekes körülmény, hogy a címszerepet alakító Adèle Exarchopoulost a szülei azért íratták be a színiiskolába, hogy legyőzze gátlásait, mert nagyon visszahúzódó gyerek volt. Léa Seydoux viszont valóban nagypolgári, filmes családból származik, nagyapja a Pathé filmvállalat tulajdonosa, nagybátyja a Gaumont főigazgatója volt. Neki már bőven van filmes tapasztalata (Becstelen brigantyk, Robin Hood, Éjfélkor Párizsban). Ennek a filmnek köszönhetően Franciaországban igazi sztár lett, Bardot-hoz, Monroe-hoz hasonlítják. A főszereplőkön kívül figyelemre méltó a filmben az is, ahogy a rendező a sokszereplős jeleneteket bonyolítja. Az igazi élet hullámzik körülöttünk, mintha ott állnánk a konfliktus közepén az iskolaudvaron. A filmnek annyi magyar vonatkozása is van, hogy Adéle legjobb barátjának szerepében a Franciaországban élő színész, Funtek Frigyes fia látható.

Ajánljuk azoknak, akik:
• kíváncsiak arra, hogy hogyan születik meg, teljesül be és múlik pontosan egy szenvedélyes, nagy szerelem
• képesek elmélyülni egy lassú ritmusú, hétköznapi történetben
• kíváncsiak a francia mozi új sztárjaira
• akik szeretik az európai filmeket

Nem ajánljuk:
• álszenteknek
• akik ódzkodnak a képi naturalizmustól
• randevúra (legalábbis szégyenlősöknek)

Adéle élete 1–2. fejezet
(La vie d'Adèle / Blue Is the Warmest Color)
színes, feliratos, francia filmdráma, 179 perc, 2013
rendező: Abdellatif Kechiche, forgatókönyvíró: Ghalia Lacroix, Abdellatif Kechiche, Julie Maroh, operatőr: Sofian El Fani, szereplők: Adèle Exarchopoulos (Adèle), Léa Seydoux (Emma), Jeremie Laheurte (Thomas), Catherine Salée (Anya), Aurélien Recoing (Apa), Sandor Funtek (Valentin)

Bemutató: 2013.10.10.
Forgalmazó: Vertigo Média

LE

• Publikálva: 2013.10.10. 15:08 • Címke: nők, moziajánló