​Időutazás angol módra – Filmajánló: Időről időre

Tim nem egy szívtipró típus, félszeg, szégyenlős, vörös hajú. Ha lányok vannak a közelben, mindezen tulajdonságai hatványozottan jelentkeznek. Életében az egyik sikertelen szilveszter követi a másikat, ahol csak nézi, mások hogy találnak párra.

Mígnem eljön a fordulat: a 21. születésnapján az apja félrevonja és közli vele a titkot: családjuk férfitagjai képesek utazni az időben. Elég egy sötét helyre visszavonulniuk és ökölbe szorított kézzel erősen koncentrálniuk, máris visszatérhetnek személyes múltjuk egy bizonyos pontjára. Az időutazásnak megvannak a maga szabályai és a veszélyei is, de ha ezeket betartják, javíthatnak az elrontott helyzeteken. Tim – igazán angol módra – nem a karrier–pénz–nők hármasban gondolkodik, és nem akarja megváltani a világot. Egyetlen nőt szeretne meghódítani és boldogan élni vele, amíg meg nem hal. Különleges képességét arra használja, hogy a élet apróságai jobban működjenek: egy sikeres ismerkedés, egy tökéletes lánykérés, egy kevésbé ciki vőfélyi beszéd a célja. És persze, hogy segítsen a barátain, a családtagjain, ha arra van szükség.

Egy gyakorlott időutazó-feleség

Richard Curtis (Négy esküvő és egy temetés, Notting Hill – Sztárom a párom, Igazából szerelem, Rockhajó), az édes-keserű, megható romantikus vígjátékok specialistája ezúttal az élet apróságainak tudatos megéléséről mesél. Az időutazós filmeknek általában nem erénye a kikezdhetetlen logika (bár kissé nehezményezem, hogy miért mindig csak a férfiak kiváltsága az időutazás), jelen esetben nem is a sci-fibe illő indíttatás a lényeg, hanem mindaz, amit a segítségével megtárgyal: az apa–fiú viszony, a párkeresés és egy család működtetése; hogy miként legyünk boldogok a hétköznapokban. Mert természetesen erre a szimpla igazságra fut ki a történet: nem időutazással lehet a problémákat megoldani, mások problémáit végképp nem. Az élet apró pillanatait, örömeit kell értékelni, még ha nem is tökéletesek, de spontának. Mindannyian időutazók vagyunk – hangzik el a film vége felé –, minden napunkat úgy kell átélni, mintha máris a javított kiadás lenne.

Apa és fiú időutazás előtt

Curtis forgatókönyvíróként vagy rendezőként minden filmjében olyan ósdi igazságokról győz meg minket, mint hogy az ember jó, és az életben a szeretet a legfontosabb. ‘A pénz nem boldogít’ nála nem a tanulság, hanem a kiindulópont. A túlzott szentimentalitástól pedig megóvja a humor, a jól megírt dialógusok és a pontosan megválasztott színészek. Megannyi szimpatikus figura, számos bogaras tagjával is kiegyensúlyozottan együtt élő család. Ebben a történetben kiemelt szerepet játszik (egy ugyancsak irigylésre méltó) apa–fiú kapcsolat, ami a férfiak számára is vonzóbbá teheti ezt az érzelmes filmet. A főszereplő, (Domhnall Gleeson, korábban az egyik Weasley-fiú a Harry Potter és a Halál ereklyéiben) ebben a szerepében Hugh Grant méltó örököse, rokonszenves lúzer, a lányt játszó Rachel McAdams pedig bizonyára gyakorlott időutazó-feleség, mivel már kétszer is játszott hasonlót (Az időutazó felesége, Éjfélkor Párizsban). Mindez most csak félig játszódik Londonban, félig a mesebeli és világvégi cornwalli tengerparton. A derűs két óra tehát garantált.

A jobb nagybácsi nagyobb macit hoz

A rossz hírt a végére hagytam: mindezt kizárólag szinkronizált változatban élvezhetjük, feliratosan nem. Pedig a szinkronnal nemcsak a speciális nyelvezet vész el, de a humor, sőt a színészi játék jelentős része is. Kis kényelmetlenségért cserébe nagyon sokat veszít a néző, aki a szinkront választja. Most a szinkron és az eredeti (felirat nélküli) kópia között választhatunk. Amiért a forgalmazót hibáztatom a legkevésbé, őt egyszerű szempontok vezérlik: ha a néző nem akar olvasni, akkor ne olvasson, mert különben nem vált jegyet. Mégis fájdalmas, hogy egyre gyakoribb, hogy csak szinkronos változat készül egy-egy nagy sikerre számot tartó filmből. Egy olyan országban, ahol a frissen végzett egyetemisták fele sok helyen nem tudja átvenni a diplomáját egy középfokú nyelvvizsga (!) hiányában. Pedig ki vitatná, hogy a sokak számára elérhetetlen utazás mellett a film (legyen az mozi vagy tévé) a legjobb, legolcsóbb, leginspirálóbb módja a nyelvgyakorlásnak. Azért bizakodjunk: a feliratos kópiák visszaszorulása ellen tiltakozó facebook-csoport petícióját már majdnem hétezren aláírták, a közelmúltban pedig egy kimondottan plázamozikba szánt 3D-s sikerfilm, a Gravitáció csak (!) feliratosan került a mozikba. Nagyra becsülöm a magyar színészeket, de azért Bill Nighyt a saját hangján szeretném hallani. Ezért az alább megtekinthető előzetes is feliratos.

Ajánljuk azoknak, akik:
• szerették a Sztárom a páromat, a Bridget Jones naplóját vagy az Igazából szerelmet
• feltöltődésre, pozitív szemléletre, derűs két órára vágynak
• apáknak és fiúknak
• randevúra

Nem ajánljuk:
• cinikusoknak
• akik mindenre logikus magyarázatot keresnek

Időről időre
About Time
színes, magyarul beszélő, angol romantikus vígjáték, 123 perc, 2013
rendező, forgatókönyvíró: Richard Curtis, operatőr: John Guleserian, szereplők: Rachel McAdams (Mary), Domhnall Gleeson (Tim), Margot Robbie (Charlotte), Vanessa Kirby (Joanna), Bill Nighy (apa), Tom Hollander (Harry), Lindsay Duncan (anya)

LE

• Publikálva: 2013.10.16. 17:03 • Címke: film, moziajánló