Az apró, bohém, táncos színészkirály: Feleki Kamill

Húsz éve hunyt el az alacsony termetű, táncoslábú, mosolygós, kissé pösze és szeretnivalóan humoros színészkirály, Feleki Kamill.

Húsz mozifilmben és huszonegy tévéfilmben szerepelt, több alakítása emlékezetes maradt. Őt tartották a magyar Fred Astaire-nek, sikereit többnyire zenés-táncos színházakban aratta idehaza és külföldön egyaránt. Kabarékban, illetve különböző típusú színházakban lépett fel – zenés és prózai szerepekben is. Érdemes művész (1952), Kiváló művész (1961) és Kossuth-díjas (1953).

Feleki Kamill (1908.08.21. – 1993.10.18.) A megfelelő ember (1959, r: Révész György)

A 20-as és 30-as évek szórakoztató színpadi világában érett színésszé. Már a középiskolában kapcsolatba került a szakmával. Rákosi Szidi színésziskolájában tanult, már húsz éves kora előtt szerepeket, ajánlatokat kapott. Példaképének Tanai Frigyest tartotta, ugyanakkor viccesen hozzátette, hogy ő igazából mindig is Feleki Kamill akart lenni. Végigjátszotta a szórakoztató és zenés színházakat Pesten és külföldön is. Operettekben nyújtott alakításait a közönség annyira megszerette, hogy (tévé)felvételeit évtizedekkel később is kérik kívánságműsorokban. A Luxemburg grófjában a rajongók szerint ő táncolta a leghumorosabban a polkát, és a Csárdáskirálynőben gyakran ő volt Honthy Hanna partnere, a „Miska”.


Zsilley Margittal a Tökéletes családban (1942, rendező: Sipos László)

1945 előtt négy filmben szerepelt. Tánctanárt – tulajdonképpen önmagát – alakította a Pesti mesében (1937, r: Gaál Béla). Ez a filmje fennmaradt, de a másik hárommal nem volt annyira szerencsés. A Forog az idegen (1936, r: Pásztor Béla) és a Mátyás rendet csinál (1939, r: Bán Frigyes) kópiái elvesztek, feltehetőleg a háborús idők pusztításai és raktározásai viszonyai miatt; a Tökéletes családot (1942, r: Sipos László) pedig szabados stílusa miatt nem mutatták be.

Feleki Kamill azon kevés színészek egyike, akik 1945 előtt és után is dolgozhattak, sikeresek voltak, és mindkét időszakban betiltottak a filmjeiből. A Csodacsatár (1956, r: Keleti Márton) és A megfelelő ember (1959, r: Révész György) is a cenzúra áldozata lett. Talán azért történhetett így, mert Feleki bohém, izgága stílusú volt, aki a vígjátékok, bohózatok, paródiák, kabarék világából került időnként a filmhez, és olyan történetekben játszott fontos szerepeket, amelyek szatirikus éllel bírálták koruk visszáságait. Kisstílű csalókat, vékonypénzű dzsentriket, bohém művészeket alakított gyakran, akiknek a stílusa nem állt messze az ő „minden csupa játék”-stílusától. 1945-ben feltűnt A tanítónőben (r: Keleti Márton), majd 1948-ban, a Beszterce ostromában (r: Keleti Márton) kapott komolyabb, pontosabban humorosabb szerepet. Ifjabb Beheczy báró a kis simlis dzsentri mintapéldája és paródiája. Karikírozottan, mégis hihetően adta el a nagyvilági, pénztelen nemes figuráját.

Rajnai Gábor és Feleki Kamill a dzsentri mintái és paródiái (Beszterce ostroma, 1948, r: Keleti Márton)

Az Első fecskék (1952, r: Bán Frigyes) című munkaverseny-filmben és utána többször egy másik szerepkörben is megjelenik. Olyan kisembert formál meg, aki szürke, visszahúzódó, jelentéktelennek tűnő szerénységével mégis emberi tartást, példát mutat. Ilyen szerepekben is tértől, rendszertől, egyáltalán kontextustól függetlenül magára tudja vonni a figyelmet. Színészi képeségeit mi sem mutatja jobban, minthogy ereje teljében, 44 évesen az Állami áruházban (1952, r: Gertler Viktor) öregembert alakított: a hajlott hátú Glauziusz bácsit, a könyvelőt, a szürke kisembert, aki mindig csak szolgált, de szerénységében is becsületes és boldog. Emlékezetes a betétdala, amikor a csecsemő unokájának énekel, erősen érzelmesen, mégsem érzelgősen.

Négy évvel később, 1956-ban ismét a bohém csaló szerepében parádézhatott. A csodacsatárban (r: Keleti Márton) társával csalókként dolgoznak, és egy félreértés következtében csaló barátját (Pongrácz Imre) csodacsatár gyanánt eladja Futbólia ellentengernagyának (Ungvári László). A hatalomnak nem Feleki stílusa miatt nem tetszett a film, hanem egy fontos mellékszereplővel akadt baj. Az igazi csodacsatár, aki önmagát, Puskás Ferencet alakította, a forgatás és a bemutató között disszidált, így az ő jeleneteit kivágták, és Hidegkuti Nándorral helyettesítették. A kivágott részletek megmaradtak, a filmet eredeti állapotában helyreállítva, digitálisan felújítva adja ki hamarosan DVD-n a MaNDA. A film megtekinthető az Örökmozgó Filmmúzeum Betiltott és cenzúrázott szatírák és drámák című sorozatában, 2014. március 7-én. A megfelelő embert (1959, r: Révész György) 2014. február 7-ér tűzte műsorra a mozi.

Bruno, a rokonszenves, kisstílű csaló, aki az életben is alakít (A csodacsatár, 1956, r: Keleti Márton)

A csodacsatár az aranycsapat népszerűségét kihasználó, helyzet- és jellemkomikumra épülő vígjáték, ugyanakkor fergeteges politikai szatíra is. Nem elsősorban a Rákosi-rendszert bírálja, hanem – legalábbis külsőségeiben – a korábbit, de a hatalom irracionalitásáról komolyan veendő, kegyetlen humorral beszél. Sokkal inkább magára vehette a kritikát a pártállami rendszer A megfelelő ember (1959, r: Révész György) kapcsán. Ugyan abban is elsősorban a korrupt urambátyámos családi-gazdasági összefonódásokat és a demagógiát figurázza ki, de ebben a Kádár-rendszer sokkal inkább magára ismerhetett. Ebben a történetben Feleki Kamill egy nagyon Kis Jenő, aki örül, hogy él, de egyszerű lelkével is talpig becsületes ember, aki rendet tesz a csikóspusztai méntelepen, és annak maffia jellegű háttérhálózatában. A filmet nemcsak betiltották, de el is felejtették, pedig remek szatíra, és Feleky kevés főszerepe közül az egyik legizgalmasabb.

A gyanútlan, naiv, becsületes kisember kifog a Rákosi Mátyásra emlékeztető csikóstelep vezetőjén (A megfelelő ember, 1959, r: Révész György)

Miközben a sikeres komikus–táncos színész társulatokat és színházakat cserélt, prózai és komolyabb szerepek fele orientálódott. Látható a Gerolsteini kaland című vígjátékban, amely Jaques Offenbach operettje alapján készült (1957, r: Farkas Zoltán). A film kissé megkopott, de a színészekért, köztük Felekiért is érdemes újranézni. Több szerepe szerepről szól, sőt van, amelyik színházi közegben játszódik. Az Othello Gyulaházán (1966, r: Zsurzs Éva) című filmben egy vidéki színházigazgatót alakít, ahol alkalma nyílt humoros ars poetikus megnyilatkozásokkal megismertetni ezt a szerepkört.

1978-ban, 70 évesen, ereje teljében búcsút mondott a színháznak. Egyetlen filmszerep kedvéért tért vissza a mesterséghez, ahol pályája összegzéseként, csúcspontjaként ismét önmagát alakítja. Ezzel búcsúzott a színész mesterségtől, ezután kilenc évig élt visszavonultan. Gárdos Péter Uramisten (1984) című filmjében egy fiatal artista (Eperjes Károly) el akarja lesni, bármilyen módszerrel megszerezni Binder Lipót (Feleki Kamill) idős szabadulóművész egyik világszámának titkát. Lipi bácsi nem akarja elárulni a titkot, és nem irigységből, hanem mert tudja, és ki is jelenti: „A szám én vagyok.” Ezzel a szereppel mondja el Feleki, hogy ő mennyire azonosult a szakmával, a színjátszással. A történet kicsengése igazolja is az állítást, mert Lipi bácsi halálában jelekbe kódolva megüzeni a titkot, Sajek Oszkár azt meg fejti, azonban a számmal elért világsiker sem teszi őt boldoggá. A film és a főszereplők érdemeit idehaza és külföldön több helyen is elismerték. Chicagóban Eperjes Károly és Feleki Kamill együtt, megosztva kapta a legjobb alakításért járó díjat.

Feleki Kamill és felesége, Finike sírja a farkasréti temetőben (fotó: Dr. Varga József)

Feleki Kamill 1931-ben, bécsi táncmesterkedése idején ismerkedett meg későbbi feleségével, Metzger Finivel, aki partnere, alkotó- és üzlettársa lett. Együtt léptek fel, alapítottak tánciskolát, mindig úgy beszélt róla, mint akinek a szakmában mindent köszönhet. Negyvenkét évig éltek boldog házasságban. Finike halála után az a színész, aki évtizedekig generációk kedvence volt a deszkákon és a vásznon, és aki annyi embernek csalt mosolyt az arcára, még két évtizedig élt magányosan, szerény körülmények között.

Deák-Sárosi László

• Publikálva: 2013.10.18. 11:54 • Címke: filmtörténet, évforduló