A fotóművész első magyarországi
kiállítása.
Száz művész, kilenc kiállítás, 16 koncert, táncház, filmvetítések és irodalmi programok is várják a Héttorony Fesztivál közönségét november 9. és 20. között Budapesten, Csíkszeredán, Kolozsváron, Szigetváron, Bécsben, Makón, Zalaegerszegen, Pakson és Siófokon.
Kós Károly-kiállítás nyílt csütörtökön a török fővárosban található Ankara Egyetemen az ankarai magyar nagykövetségnek az 1956-os forradalom és szabadságharc közeledő emléknapja alkalmából rendezett háromnapos eseménysorozata keretében.
Arnold Böcklin festményét, a Halottak szigetét hosszú éveken, évtizedeken át használták illusztrációként a gimnáziumi irodalom tankönyvekben. És még ama szerény méretben, csapnivaló kivitelben is hatott a kép, hangulata alá kerülhetett a könyvet csak felületesen átlapozó, az irodalomra és a képzőművészetekre immunis fiatal is. A 190 éve született Böcklin képének hatása alól nem vonhatja ki csak úgy magát az ember.
Jövőre már júniusban elindul Szentendrén az Art Capital kortárs képzőművészeti fesztivál; a Ferenczy Múzeumi Centrum (FMC) által szervezett programsorozat több mint harminc helyszínen kínál majd kiállításokat.
Még senki nem járta be a magyar grafikában azt a pályaívet, amit Maurer Dóra, méltatta a Munkácsy- és Kossuth-díjas képzőművészt Révész Emese kurátor a Nyomhagyás – Nyomtatás című kiállítás sajtóbemutatóján csütörtökön, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A péntektől látogatható tárlat csaknem száz művet vonultat fel a 80. születésnapját ünneplő képzőművész 1955-1980 közötti grafikai életművéből.
A bevándorlás, a határok és a menekültválság témájára reflektálnak Aj Vej-vej kínai konceptuális művész New York mintegy 300 helyszínén kihelyezett installációi és egyéb munkái, amelyeket csütörtöktől február 11-ig kereshetnek fel az érdeklődők.
Csütörtökön nyílik meg az első tárlat a kassai Rovás művészeti csoport új székházában, amely a Kárpát-haza Galéria Boldogasszony-vándorkiállításával debütál, tájékoztatta az MTI-t Kovács Ágnes, a Rovás Akadémia igazgatója.
Árverésre kerül Leonardo da Vinci utolsó, magántulajdonban lévő festménye, a Salvator Mundi (Világmegváltó) című kép 100 millió dollár körüli áron cserélhet gazdát, jelentette be kedden New Yorkban a Christie's aukciósház.
Pokoli aranykor címmel nyílik kiállítás pénteken a fővárosi Kieselbach Galériában a nyolcvanas évek magyar underground koncertplakátjaiból. A tárlatot egy vaskos kötet kíséri, amely a plakátok mellett hiánypótló módon bemutatja a kor és a színtér fontos szereplőit.
Klisza János kárpátaljai grafikusművész, építész alkotásaiból nyílik kiállítás kedden a budapesti Forrás Galériában, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-haza Galéria sorozatának keretében.
Rozsda Endre azok közé tartozott, akiket olyan erősen vonzott Párizs
fénye, hogy még egy jól induló hazai karrier sem tartotta vissza.
Párizsban kevés magyar futott be, jóval többen végezték névtelenül,
nyomorban. Rozsda csak szeretett volna meghívást kapni Picasso
műtermébe, és Matisse sem ültette soha asztalához, de ettől függetlenül
jónevű szürrealista festő lett, Magyarországon eme irányzatban talán
egyenesen az első.Két kiállítás is megemlékezik róla születésének századik évfordulóján. A bensőségesebbet a Várfok Galériában nézhetjük meg, a nagyszabásút meg majd novembertől a Magyar Nemzeti Galériában.

Áttetsző szárnyakon (1977, 50x65cm, olaj, kasírozott karton; fotó: Várfok Galéria)
Rozsda tehetős mohácsi család sarjaként az atyai akarattal dacolva lett festő. Származása, apja későbbi öngyilkossága és anyja deportálása mind-mind ott vannak a háború utáni, szürrealista vásznain. Pedig Aba-Novák tehetséges tanítványaként még a mesterrel dolgozott a jásszentandrási, majd pedig a később cementtel lekent szegedi freskókon, de egy amúgy sikeres egyéni kiállítás után 1938-ben Párizs felé veszi az irányt. A végső lökést visszaemlékezése szerint egy Ámos Imrével és Anna Margittal közösen átélt Bartók koncertélmény adta, ahol Rozsda rádöbbent arra, hogy hagyományokon alapuló festészete nem felel meg a saját korának. Párizs, a művészet fellegvára mondhatni bevehetetlennek bizonyult számára a háború előtt. Ugyan ott van a „fősodor” körül, de csak a bevezetőben körülírt pozícióban. Amit a német előrenyomulás miatt ráadásul kénytelen volt feladni, haza kellett költöznie.

A szimmetria megtört (1969, 100 x 82cm, olaj, vászon; fotó: Várfok Galéria)
A háború után még ott van az Európai Iskola megalapításánál, de mint szürrealista, már nem kell a kommunista kultúrpolitikának. Max Ernst és Giacometti jó ismerőse tehát könyvillusztrálásból éldegél és az „íróasztalnak” fest a forradalom leveréséig, amikor ő is ott van a 200 ezer között. Párizs természetesen ismét a régi, ott van már mindenki, aki számít. Rozsda is könnyen felveszi a fonalat, a francia állam fizeti fél évig a szállodáját és egyik kiállításához a szürrealizmus pápája, Andre Breton ír bevezetőt. Sőt, még háború előtti képeit is megőrzi valaki. 1964-ben az irányzat hírességeiből álló zsűri neki ítéli a legnagyobb szürrealista kitüntetést, Copley-díjat. 1979-ben pedig beköltözhet és haláláig ott élhet a legendás Bateau-Lavoir-ba. Oda, ahol a felejthetetlen Amadeo Modigliani is élt és 1904-tól néhány évig Picasso is alkotott.

Magas tűzszínű palota (1977, 50x65cm, olaj, kasírozott karton; fotó: Várfok Galéria)
Rozsdának már volt 1998-ban egy életmű kiállítása a Műcsarnokban. A Várfok Galéria vezetése a hagyaték kezelőjének jóvoltából most kifejezetten azokból az alkotásokból válogathatott, amelyek még nem voltak kiállítva. A meglehetősen nagy életmű (Rozsda a 30-as évektől haláláig, 1999-ig dolgozott) jó le van fedve a kamaratárlattal, talán csak a háború előtti, magyarországi munkákból nincs a falakon. Ahová a nagyobb festmények mellé több vázlatfüzetből kitépett, színes ceruzával készített rajz is kikerült. A nagy, 80x100-as olajképek között, amelyeken elhatározásához híven kiküszöbölt mindent, ami fehér, és ami zavarta, ott van egy kilenc képből álló remek sorozata is, amit 1977-ben, Amerikában festett. Ahol a régi barát, Françoise Gilot vendégeként tartózkodott. Az 50x65 centis kasírozott kartonokon a maga teljességében jelenik meg a Rozsda által óhajtott nyughatatlan felszín, a kiforrott saját nyelv, ami egyszerivé és megismételhetetlenné teszi művészetét.

Rozsda 1952 körül (forrás: rozsda.com)
A kiállítás a tervek szerint a Nemzeti Galéria tárlatával párhuzamosan még egy hónapig lesz nyitva. Érdemes tehát megállni egy kicsit a Várfok utca 14-ben majd novemberben is.
Pálffy Lajos
Rozsda 100 – A párka fonala
Várfok Galéria
2013. szeptember 12. – november 23.