Éhezők viadala – Futótűz: Jó film gerincproblémákkal

A filmekkel, Az éhezők viadalával és a Futótűzzel nincs semmi baj, állapíthatjuk meg nyugodtan a második rész után is. A forgatókönyv, annak is a gerince hibás valahol. Ami nagy baj, mert az emberben a film nézése közben is csak ott motoszkál, hogy mennyire képtelen, minden racionalitást mellőző dolog ez a viadal.

Nem tudom, hogy a nagy tengeren túl  mennyire vannak tisztában úgy általában az emberiség történetével. Azt feltételezem, hogy ha mégoly leegyszerűsítetten is, de ott van a tananyagban a Római Birodalom és a hozzá kapcsolódó egyik, napjainkban is működő elv: Kenyeret és cirkuszt! És melyik is a fontosabb a kettő közül? Nos, a forgatókönyv valamiért (írói szabadság?) csak a cirkuszra helyezte a hangsúlyt, de még arra sem valami jól. Abból kellene kiindulnunk, hogy minden diktatúra arra törekszik, hogy a hatalmat mindenáron megtartsa. Ehhez olyan racionális tettekre van szükség, mint például az alattvalók megfelelő táplálkozásának biztosítása. (Tele hassal nem lázad senki, bár az 1932-es ukrajnai holodomor, 7-10 millió ember éhenhalása sem vezetett lázadásokhoz. A diktatúra elég erős volt ahhoz, hogy elérje célját, begyűjtse a kivitelre szánt gabonát megszabaduljon a nacionalista parasztoktól.)

Az USA területén a romokból létrehozott Panem (kenyér!) nevű diktatúra viszont csak a cirkuszra, annak is egy irracionális formájára koncentrál. Mert az Éhezők viadala a kisorsolt 12 és 18 év közötti versenyzőivel logikusan egy pillanatok alatt lezajló mészárlásba torkollott volna. Még a játékmester rendelkezésére álló lehetőségek ellenére is. Rómában erejük teljében lévő, tökéletesen kiképzett gladiátorok küzdöttek a porondon, ami még látványos is lehetett. Itt a könyv szerint az amúgy is gyűlölt központ, a Kapitólium kényszerítésére szinte gyermekek gyilkolászták egymást évtizedeken keresztül. És a körzetek kivezényelt nézői láthatóan a második részben sem voltak oda a programért. Se kenyér, se igazi cirkusz: hogy lehet így hatalmat bebiztosítani?

No, de lépjünk túl a könyvön, a Lionsgate megvette a jogot, és ragaszkodva Collins képtelenségeihez, időközben elkészült a második résszel is. Amelyben Katniss Everdeen és Peeta Mellark, a Viadal első részéből ismert győztesei mégsem élvezhetik a nekik járó kiváltságokat, sőt, újra harcolniuk kell, ezúttal a korábbi győztesekből összeállított válogatott csapattal. Csak azért, mert Snow elnök veszélyt szimatol, és el akarja tüntetni a körzetek elnyomott népének szemében egyre népszerűbb, a még csak sejthetően létező lázadók által a mozgalom élére szánt Katnisst. Katniss és Peeta majdnem másfél órán keresztül készül a viadalra, nem is sikerül a rendezőnek (Francis Lawrence) így a feszültséget mindvégig fenntartania. Az utolsó 50–60 perc, maga a viadal viszont jól felpörög, elég kegyetlen és látványos, hogy aztán kurtán-furcsán véget érjen minden.



Tehát szurkolhatunk, hogy a 2015-re tervezett folytatás idejére az 1935-ös születésű Donald Sutherland még jó formában legyen, hogy majd Katniss jól megölhesse. Más dolgunk nem nagyon van, mert a Lionsgate biztos, hogy jól megcsinálja a harmadik részt is. Amelyben még több lesz majd a CGI, mert a könyv szerint jórészt a Kapitóliumban játszódik a történet. Még jobban elengedhetik magukat a kreatívok, akik már az első két rész kosztümjeivel, frizuráival és lakberendezésével is nagyot alkottak. Talán ebben is rejlik e filmek ereje, de ne essünk azért hasra, mert hasonlóan erős kontrasztokat láthatunk, ha a szilveszteri Times Square mostani közönségét és mondjuk egy walesi bányásztelepülés kormos arcait egymás mellé rakjuk. A következetesen kidolgozott és fenntartott látványvilág mellett erőssége még a két filmnek, különösen a másodiknak a jelenen alapuló jövőbeni médiavilág elképesztően jó bemutatása. Igaz, az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) lehallgatási kapacitását látván a Kapitólium technikája vélhetően a nem is annyira távoli jövőt jelenti.

Még annyit, hogy mégiscsak Collins trilógiája taszította le a Harry Pottert a beststellerlista éléről. A filmes változat vélhetően hasonló bravúrra nem lesz képes, de ettől még igencsak nézhető mozi, 16 éven felülieknek ajánlva.



Ajánljuk annak,
• aki szereti az elgondolkodtató fantasy filmeket
• aki képes türelemmel kivárni az annál gyorsabb végkifejletet
• aki észreveszi és értékeli a gondosan kidolgozott részleteket

Nem ajánljuk annak,
• aki már az első 10 percben vért és halált akar látni
• akinek nem jut soha eszébe, hogy honnan jött és hová tart
• aki utálta az első részt

Az éhezők viadala: Futótűz
The Hunger Games: Catching Fire, színes, feliratos, amerikai sci-fi akciófilm, 146 perc, 2013
rendező: Francis Lawrence, író: Suzanne Collins, forgatókönyvíró: Simon Beaufoy, Michael Arndt, zeneszerző: James Newton Howard, operatőr: Jo Willems, szereplők: Jennifer Lawrence (Katniss Everdeen), Josh Hutcherson (Peeta Mellark), Donald Sutherland (Snow elnök), Woody Harrelson (Haymitch Abernathy), Philip Seymour Hoffman (Plutarch Heavensbee), Liam Hemsworth (Gale Hawthorne)

Bemutató: 2013. november 21.
Forgalmazó: Fórum Hungary

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2013.11.21. 11:01 • Címke: moziajánló, film