​Szakirodalom és könyvrégiség

A digitalizáció irányai a Magyar Ferences Könyvtárban

Összességében 164 könyv és nagyobb tanulmány, és 269 kisnyomtatvány olvasható pillanatnyilag a Ferences Könyvtár honlapján.

A sokféle intézményben végzett magyarországi digitalizálás megfelelő mederbe terelését egyelőre legfőképpen a szabályozatlanság akadályozza. Az egyetlen, többé-kevésbé mindenütt figyelembe vett szempont a szerzői jogok tiszteletben tartása. A könyvtárak és levéltárak részben saját munkájukat könnyítik meg az olvasók „távoltartásával”, részben viszont nem kis mértékben ellenérdekeltek ebben, hiszen ha az állományuk jelentős részben elérhető a világhálón, saját magukat számolják fel: csak nagyon ritkán akarják majd az eredeti, „materializálódott” műveket, levéltári dokumentumokat forgatni az olvasók; mivel a papiros vagy pergamen a szöveghez képest kevéssé hordoz információt. Nem lesz szükség könyvtárakra, levéltárakra, csupán a raktárak fenntartására kell pénzt fordítani. És minthogy a közgyűjtemények a működésükhöz szükséges költségvetési pénzek megszerzése érdekében tevékenységük fontosságával, látogatottságukkal érvelhetnek leginkább, és a látogatottságnak még nem igazán része az internetes látogatottság, érthető, ha csak ímmel-ámmal zajlik állományaik digitalizációja. Különösen ha még pénzt se kapnak érte.

A rendszer hibáját azonban nem lehetetlen kijátszani – hiszen ez is jól felfogott önérdek, és senki számára nem lehet kétséges a fejlődés iránya. A különféle tartalmakhoz való hozzáférés fizetőssé tételével elsősorban az anyakönyveket őrző levéltárak élhetnek, mivel a családkutatók boldogan járulnak hozzá kisebb-nagyobb összegekkel az internetes eléréshez. A Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár például 2011. első felében a Matricula-Historia-online szolgáltatás keretében 180 kutatót regisztrált, és fél év alatt 2,5 millió „kattintást” számlált. Ezzel a kutatási gyakoriság a korábbinak harmincszorosa lett, amit normális körülmények között a finanszírozásnak is tükröznie kellene. (Igaz, ebben az esetben teljesen indokolatlan lenne a 2500-15000 Ft közötti regisztrációs díj.) Ezt az irányt persze jelentősen rontja a mormonoknak a kilencvenes években felelőtlenül átjátszott anyakönyv-bázis, mint ahogyan minden külföldről érkező ajánlat is: Monasterium-projekt, egyetemi megkeresések ingyenes digitalizálásra, stb. Sürgetően fontos feladat lenne a magyarországi digitalizálás törvényi vagy rendeleti szabályozása, ne szerezhessék meg külföldi érdekeltségek a csekély megmaradt nemzeti vagyont, kulturális örökségünket, legalábbis, ha a fejlesztés irányának a fizetős tartalmak is részét fogják képezni.

A másik súlyos, rendszerszintű tévedés maga a közgyűjteményi törvény, amelynek ezer sebből vérző könyvtári részében egyszerűen megfeledkeztek az egyházi intézményekről. Az egyházi gyűjtemények gyakorlatilag ugyanúgy közgyűjteményként működnek, mint egy városi vagy megyei könyvtár, múzeum, ám a finanszírozásuk és részleges ellenőrzésük más csatornákon keresztül történik, lényegesen rosszabb hatékonysággal. (Igaz, a szakmai felügyelet, a szakfelügyeleti rendszer, másutt sem tud valódi eredményeket felmutatni, ezért sürgős átalakításra szorul.) A létező szocializmus éveiben ellehetetlenített és nagyobbrészt felszámolt, fizikailag megsemmisített, majd újjáalakult egyházi gyűjtemények a rendszerváltás után sem nyerték vissza presztízsüket a súlyosan elhibázott könyvtári törvény tévedései következtében. A Magyar Ferences Könyvtár könyvállománya például – mintegy 170 000 kötet – csaknem egy megyei könyvtár nagyságának felel meg, értéke azonban a gyűjtemény régisége miatt ezeknek a sokszorosa. Ehhez képest a finanszírozása kevesebb, mint negyvenede-hatvanada(!) a megyei könyvtárokénak.

E súlyos aránytalanságot a könyvtári törvényből való részleges kirekesztettségből következő motiválatlansággal „ellensúlyozza” a jogalkotói hanyagság. Mivel a körülmények amúgy sem adottak a forgalom növeléséhez, nem is mérik, nem is ellenőrzik. Önmagában persze ez nem is okvetlenül baj, hiszen a XV-XVIII. századi könyvek esetében nem valószínű a gyakori használat, ilyenkor inkább a megőrzés és a hozzáférhetővé tétel a fontos szempont. Viszont mivel a látogatók száma közömbös, megnyílt az út a minél több gyűjtőköri területre kiterjedő digitalizáció előtt. Igaz, nagyobbrészt önerőből, hiszen a fejlesztési pénzek mind ezidáig a katalóguskonverziókhoz hasonlóan a nagy gyűjteményekhez vándoroltak, ezért a munka is csak apránként halad.

Magyar Ferences Könyvtár a budai kolostorban

De halad. A Ferences Könyvtár honlapján jelenleg online elérhető rendtörténeti kézikönyvek és forrásmunkák száma 26, a magyarországi obszerváns rendtartományok történetét bemutatóké 15, a tabuláké és sematizmusoké 49, az egyes kolostorok történetét feldolgozó tanulmányoké 49, 4 szerzetesi életrajz, 1 világi renddel foglalkozó munka, 269 kisnyomtatvány és 20 régi könyv, kódex és ősnyomtatvány tölthető le. A digitális könyvár napról napra növekszik, a feldolgozott dokumentumok száma ennek a sokszorosa, csupán a feltöltési kapacitás szűkös volta az akadály. Összességében tehát 164 könyv és nagyobb tanulmány, és 269 kisnyomtatvány olvasható pillanatnyilag.

Sok ez vagy kevés? Megyei könyvtárakkal összehasonlítva meglehetősen vegyes a kép: a Vasi Digitális Könyvtár 830 tételről közöl statisztikát, a Somogyi Elektronikus Könyvtárból 16 kötet tölthető le, a Csongrád Megyei Somogyi-könyvtár különböző helyeken mintegy 40 dokumentumot tesz online elérhetővé, a Borsodi Digitális Könyvtárban 54 könyv található.

Fáy Zoltán

• Publikálva: 2012.03.02. 13:27 • Címke: digitalizálás, könyvtár, művelődéstörténet