A hobbit – Smaug pusztasága: Turbó és behalás

Filmajánló

Ha igaz a hír, most nem kell várni egy keserves évet, már júliusban, közvetlenül a világbajnokság döntője után megtudjuk, Peter Jackson és forgatókönyvíró társai mit tudtak kitalálni még, hogy nyújtsák a második részben már igencsak a vége felé járó eredeti történetet. Mert abban biztosak lehetünk, hogy a befejező rész is lesz vagy 160 perces. Na jó, a Smaug pusztasága végén azért már sejteni lehet, hogy mi lesz benne. Pontosabban, mi olyan lesz benne, ami Tolkien 1937-es könyvében nincsen.

Például kivirágzik majd a most még csak bimbózóban lévő szerelem a tünde Tauriel és a jóképű törp, Kíli között. Ami nem tetszik majd Legolasnak, aki igazából csak a trilógiába van beleírva, a Babóban (az első magyarul 1975-ben, a Móra kiadótól, Szobotka Tibor fordításában, Szecskó Tamás rajzaival, 322 oldalon – és azóta még legalább háromszor) bizony nincs Legolas, egy szál sem. Orlando Bloom egészen figyelemreméltó közelharc-tudása és íjászati bravúrjai a hordós menekülésnél, vagy éppen a tóvárosi összecsapásban mellesleg nem ártanak a filmnek, de máris túl előreszaladtunk mondandónkban. A legfontosabb megjegyzendő: egy háromszázegynéhány oldalas könyvecskéből nem lehet háromszor 160 perces filmeposzt készíteni, még háromszor 90 perceset sem. Így tehát fel kell turbózni erőteljesen Tolkien gyermekmesének szánt művét. Mert hiába csodálatos az új-zélandi táj, hiába tökéletesek a díszletek, a billentyűzettel és egérrel felépített városok, a műfaj (kalandfilm, fantasy), nem engedi meg a hosszúra nyúló snitteket. Pörögni kell a dolognak rendesen, székhez szegezve a nézőt.

Ez utóbbi az első részhez képest most sikerül is, többen kihozták félig telten a kukoricás staniclit a 160 perc után, és nem a kukorica volt rossz. Mert nagyon felpörögtek itt a dolgok, talán túlságosan is. És a kötelező tiszteletkörök (a kiváló új szereplők: Beorn – Mikael Persbrandt és Brad – Luke Evans mellett az elvárhatóan tisztességes színészi munka, az eszméletlenül profi CGI, a tökéletes vágás és hang stb.) után azért meg kell jegyezni, hogy egy ilyen a valóságot és a meseelemeket profin összeszövő alapművet azért nem feltétlenül szerencsés az utóbbiak, egy felturbózott videójáték felé elúsztatni. Csak mert az utolsó negyedóra eszeveszett menekülésből eget-földet rengető, aranyat tonnaszám olvasztó, heroikus küzdelemmé alakuló sárkányvadászata azért már nemcsak súrolja, hanem túl is lép a Tolkien-világ – de a korábbi, Jackson-féle Gyűrűk ura-világ határain. És ez baj. Nekem leginkább ott tört el a dolog, mikor Tölgypajzsos Thorin (Richard Armitage) egy bádogtalicskát tolva szlalomozik a feldühített sárkány hasa alatt, majd ebbe a lélekvesztőbe pattanva hajózik egy sort a megolvasztott aranypatakon. A törpök hegymélyi szaladgálása, a törpkohók beüzemelése, no és Smaug olvasztott aranyban való megfürdetése már egy kicsit sok volt – szerintem.

Ahogy igazából Smaug alakja és a Tóváros sem jött be nekem. Míg a sárkány valahogy olyan nyüzüge, fitneszes jellegű lett, addig Tóvárosnál túl hangsúlyos a tákolmány-jelleg. Mert való igaz, hogy a történet szerint is egy új alapítású helyről van szó, de az ide-oda dőlő tornyok, az ingó-bingó rámpák valahogy nagyon, de nagyon távol állnak az erdőtündék időtlen és gyönyörű hajlékától, vagy a törpök erőt és gazdagságot sugárzó királyságától. (Lehet, hogy az emberi esendőséget akarták ezzel az alkotók jelezni. Esgaroth Ura (Stephen Fry) minden esetre a második rész legvisszataszítóbbra vett figurája lett, az egyszer biztos.) És akkor már szerintem Dol Goldur is el lett egy kicsit fuserálva. Nagyon látszik rajta, hogy valami igazán gonoszat akartak itt csinálni, de kicsit sok lett az inda meg a tüske, no meg a B-kategóriás filmekben is kötelező vasketrecbe zárt csontváz. Hogy aztán a tényleg ellenállhatatlannak tűnő Szauronnak a földkerekség (Középfölde) második számú varázslóját, a nagy Gandalfot is pont egy ilyenbe sikerült végül bezárnia, az elég elszomorító. Ugyanakkor azt is tudom, hogy az, amit december 12-én világszerte kezdenek játszani a mozik, az valószínűleg a filmes világ egyik jelenlegi legnagyobb teljesítménye.



Épp az jutott eszembe a Hobbit 2 végén, hogy vajon mit szól majd hozzá a kislányom 3-4 év múlva? Vagy mondjuk az unokám, amikor a nagypapa valamelyik még használható adathordozóján megtalálja majd ezeket a filmeket. Hogy a könyvet olvasva ugyanúgy el lesz-e majd ragadtatva a helyszínek és a figurák kidolgozottságán? Észreveszi-e majd a legapróbb részletek: a ruhák, a fegyverek és a hétköznapi tárgyak, ételek, vagy éppen a filmben szereplő állatok nagy odafigyeléssel történő kiválogatását, megalkotását? El-elmosolyodik-e majd a CGI-varázs ritkán fülön csíphető hibáin (a film elején a hegygerincen száguldozó, aránytalanul nagy vargok)? Hát, nem tudom, annyi minden jöhet még, de abban biztos vagyok, hogy Tolkien műveiből egyhamar senki sem fog újra filmet csinálni. És Peter Jacksonéktól már csak egy rész (Hobbit: There and Back Again) van hátra. Az biztos, hogy az is behalás lesz, sec-perc alatt feledteti majd a július 13-ai vébédöntőt. Amit a brazilok és a németek fognak majd játszani.



Bátran ajánljuk annak,
• aki régóta ott van a Tolkien-rajongók milliós táborában
• aki még csak most csatlakozna ide
• akinek viszonylagos lassúsága miatt nem tetszett az első rész

Nem ajánljuk annak,
• aki megmaradna az olvasás során maga által elképzelt Tolkien-világnál
• aki nem bírja elviselni, ha új dolgokat írnak bele az eredeti műbe
• aki annyira nyomul, hogy karácsony előtt nincs 160 perce egy, a jó győzelméről szóló mesére

A hobbit – Smaug pusztasága
(The Hobbit: The Desolation of Smaug)
színes, magyarul beszélő, amerikai–új-zélandi fantasy, 161 perc, 2013
rendező: Peter Jackson, író: John Ronald Reuel Tolkien, forgatókönyvíró: Fran Walsh, Philippa Boyens, Guillermo Del Toro, Peter Jackson, zeneszerző: Howard Shore, operatőr: Andrew Lesnie, producer: Carolynne Cunningham, Peter Jackson, Frank Walsh, szereplők: Richard Armitage (Tölgypajzsos Thorin), Martin Freeman (Zsákos Bilbó), Ian McKellen (Gandalf), Benedict Cumberbatch (Smaug hangja), Jed Brophy (Nori), Ken Stott (Balin)
Stephen Hunter (Bombur)

Bemutató: 2013.12.12.
Forgalmazó: Fórum Hungary

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2013.12.11. 13:58 • Címke: moziajánló