Vágy és világmagyarázat

A nimfomániás – 1. rész (cenzúrázott verzió)

A szex, az erotika világmagyarázó érvvé emelése a művészetben (meg azon kívül) nem újdonság, miként az sem, hogy öregedő művészfilmesek fiatal meztelen testekkel újítják meg saját halványodó vonzerejüket és libidójukat, ám az, hogy a számos dugás közötti átmenetek mindig izgalmasabbak, mint maguk az akciók, legalábbis nem szokványos.

Lars von Trier A nimfomániás – 1. rész (cenzúrázott verzió) című alkotása minden lehetőséget kihasznált arra, hogy az igen piacképes szexualitásra fűzze fel a film reklámkampányát, amivel nincs is semmi baj, jöjjenek minél többen be a moziba, végül is érdemes, mert igen szórakoztató, helyenként szellemes és okos, nagyon pimasz, a mélységet és a felszínességet akár jeleneten belül is váltogató mozit kap az egyszeri néző.

Melyik az igazi? Amelyik az aranyat hozza, vagy amelyik közelebb áll az aranykészítéshez?

A kerettörténet szerint az idősödő, leginkább szerzetesre vagy papra emlékeztető Seligman (Stellan Skarsgaard) csúnyán megvert nőre talál, aki ápolása közben mesélni kezdi erotikus kalandokban bővelkedő, nimfomán élettörténetét. A történeteket Seligman furcsa közbevetései törik meg a Fibonacci-számoktól a horgászaton át Bach művészetéig, miközben Joe szorgosan sorolja, hol, mikor, kivel, s miként. Minden összefüggésbe hozható a nimfomániás léttel, viselkedéssel, gondolatokkal s tettekkel. De ezzel együtt és valószínűleg éppen ezért a nimfománia jelenségként érdekes és nem konkrét cselekvésként (bár elég konkrét képeket látunk). Jelenségként, szenvedélyként, amely mindent behálózhat, és amely éppen totalitása miatt válhat éppoly hétköznapivá, mint a játékszenvedély, a dohányzás vagy a kardiofitnesz. Minden megtörténhet egy nimfomániással, aki ugyanúgy belekeveredik a hazugságaiba, mint a zugivó, csak a szexualitás mégiscsak karcolja, érinti az érzelmeket s így összemosható s összehozható a szakralitással, az úgymond egyetemes értékekkel, amely minden Trier-film biztos bázisa, csupán a kivitelezés minősége változó.

A nimfománia jelenségként érdekes és nem konkrét cselekvésként

Trier nagyon régóta ígéri nekünk a pornófilmet, először tán valamikor a Hullámtörés–Idióták időtengely környékén, szóval dédelgetett, régi terv ez. Akkor még nagyon futurisztikus elképzelésnek hatott a dogma-stílusú testi élvezet, mára Trier is szelídül s a videós képi forradalom is áttört. (Éppen az említett tengely filmjeiben is – a Hullámtörés 1996-ban még hagyományos kamerával készült, Robby Müller mesélhetne a vállon hordott eszközzel szerzett megpróbáltatásairól; az Idióták 1998-as forgatása alatti naplójában Trier maga lelkendezik, hogy immár ő lehet az operatőr a könnyű, kézi videókamerával, amely éppen egyszerűsége miatt a színészi játékot s a színészvezetést is megváltoztatja.) Triernek majd minden filmje egyben technikai áttörés, újítás is. A dogma mellett említhető a Táncos a sötétben sok-sok HD-kamerás egyidejű felvétele többek közt. Ezúttal az Idiótákban kifejlesztett metódust viszi tovább. Ott a színészek játszotta meztelenkedős jelenetbe vágott be hagyományos eszközökkel 11 másodperc hardcore pornót, itt már a számítógép vegyíti a híres filmcsillagok arcát s felsőtestét felnőttfilmes előadók lágyabb fertályaival. De csak a rendezői változatban.

Ez a kép már a második részből való, amelyet februárban nézhetünk meg

A hosszú érlelés és a tudatos enciklopedikusság furcsa elegyet eredményezett. A Nimfomániás 1. része (a cenzúrázott változat) se nem feszes dráma, mint a Hullámtörés vagy a Dogville, se nem úgy szatíra, mint a Főfőnök. A történetnél sokszor érdekesebb a történetmesélés nehézségein vagy épp könnyedségén való merengés, az összekacsintó-kikacsintó bőbeszédű mese az egykori angol nagyregényből, s persze Fielding Tom Jonesának remek és legendás filmváltozatából lehet ismerős, de persze Pasolini három fabulája is feldereng Richardson épp 50 éves alkotása mellett (no meg a Salò, amelyet – minő véletlen – Trier maga forgalmazott újra hazájában). De eszünkbe jut számos egyéb alkotás, akár a Picasso kalandjai is, ha már ezen a földrajzi vidéken keresünk. Aztán beugrik az a Trier-film, amely zavaróan eldöntetlenül hullámzik szatíra és dráma közt. A Birodalom című tévésorozatról van szó, ahol sírva vigadunk, néha megdöbbenünk, máskor ledermedünk, de egy pillanatig sem engedi a film, hogy mélyen belemerüljünk. Keressük az esszenciát itt is, Charlotte Gainsbourg-ral, de nincsen olyan. Trier alkimistaként kutatja azt a valamit, amit mindnyájan. Néha talál valamit, de sosem érzi igazán pontosnak s keres tovább. Aztán néha szembesül azzal, hogy nem is biztos, hogy volna mit találni. Ekkor jön elő ez a hezitáló, humoros, az elbeszélés nehézségeivel küzdő Trier (a Birodalomban az epizódok végén bölcselkedik a stáblista elé lépve, most rajzokat, képleteket ír a nyersanyagra) és majdnem csalódást érzünk, hogy nem olyan feszes és nem annyira nagyon olyan, majd rájövünk, hogy talán ez az állapot az igazi, amikor az alkimista már tudja, hogy nem fog menni s mégis alkimista marad.

Már csak egyetlenegy kérdés maradt. Érvényes-e abból bármi, amit eddig leírtunk? A Nimfomániás (1. és 2. rész, cenzúrázott s autentikus változatok) ugyanis a trieri álszemfényvesztés újabb, sokadik fejezete. A film gyártásáért a Zentropa felel – Trier kövér részvénypakettet birtokol benne – s a bevezető képsorokon ott a felirat, amely szerint az alkotó megérti ezt a csonkított verziót, de nem tekinti a magáénak. Az ő autentikus verziója összesen nem 4, hanem 5 és fél órányi s van benne sok izgalmas dolog (szex és filozófia), ami ebből sajnálatára kimaradt, de hát az üzleti érdek...

A magyar mozikba a cenzúrázott 1. rész került, a cenzúrázott 2. rész egy hónap múlva érkezik, az uncut darab pedig ki tudja, mikor s hogyan? És melyik az igazi? Amelyik az aranyat hozza, vagy amelyik közelebb áll az aranykészítéshez?

Ajánljuk annak,
• aki szereti Lars von Triert
• aki a sajátosan szatirikus látásmód híve
• aki arra vágyik, hogy az Olsen Bandát a Monty Python vezesse elő
• aki szereti, ha csak úgy mesélnek neki

Nem ajánljuk annak,
• akinek Lars von Trierről csak a dráma és a szenvedés jut eszébe
• aki prűd
• aki igazi pornóra vágyik
• aki nem szereti a csapongást s műfajkeveredést

A nimfomániás – 1. rész
Nymphomaniac
színes, feliratos, dán-német-francia-belga filmdráma, 122 perc, 2013
rendező, forgatókönyvíró: Lars von Trier, Lars von Trier, operatőr: Manuel Alberto Claro, producer: Marie Cecilie Gade, Louise Vesth, vágó: Molly Marlene Stensgaard, szereplők: Charlotte Gainsbourg (Joe), Stellan Skarsgard (Seligman), Shia LaBeouf (Jerôme), Jamie Bell (K), Christian Slater (Joe apja)

Bemutató: 2014.01.16.
Forgalmazó: Vertigo Média

Galambos Attila

• Publikálva: 2014.01.17. 14:56 • Címke: film, moziajánló