a rovat írásai
Elment Nepp József is
Elhunyt Nepp József Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, forgatókönyvíró, tudatta családja hétfőn az MTI-vel.
Rekordszámú filmmel jön az idei Verzió!
Idén 14. alkalommal rendezik meg a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált. November 14. és 19. között 43 országból több mint 100 filmet vetítenek Budapesten, november 23. és 25. között pedig Pécsett és Szegeden láthatnak válogatást az érdeklődők.
Ezüst Ibolyát kapott A martfűi rém
A legjobb filmnek járó Ezüst Ibolya-díjat nyerte el Sopsits Árpád A martfűi rém című filmje az olaszországi Parma Music Film Festivalon, melynek szakmai zsűrije Szabó Gábort a legjobb operatőr díjával tüntette ki.
Halálos séta a Károly-híd korlátján
Meghalt Jan Tríska neves cseh színész, aki számos amerikai filmben is szerepelt. A nyolcvanéves művész hétfőn kórházban halt meg, miután új filmje forgatása előtt a Károly-hídról beesett a Moldvába és súlyos sérüléseket szenvedett, közölték hétfőn Prágában.
Magaskultúra az Urániában
Metropolitan operák, Bolsoj balett-előadások, vezető angol és orosz színházak darabjai, valamint a világ vezető múzeumainak tárlatait is megtekintheti a közönség az Uránia Nemzeti Filmszínház mozivásznán a 2017/18-as évadban.
Filmrendező, aki Wittgensteinről írta a diplomamunkáját
Hatvanadik születésnapját ünnepli szeptember 21-én Ethan Coen amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer. Neve és pályája elválaszthatatlan szintén rendező bátyjától, Joel Coentől, akivel több mint harminc éve dolgoznak együtt, s olyan filmeket jegyeznek, mint a Fargo vagy a Nem vénnek való vidék.
Meglesz a szobor Piedone szülinapjára
A tervek szerint Bud Spencer születésnapjára, október végére kerülhet ki a színészt ábrázoló egész alakos bronzszobor a budapesti Corvin sétányra, közölte a Józsefvárosi Önkormányzat az MTI-vel.
Világkörüli útra indul a Trónok harca
Barcelonában debütál a Trónok harca televíziós sorozatról szóló világkörüli vándorkiállítás október végén.
A 7. évadot egymilliárdszor töltötték le
Több befejezést fognak forgatni a Trónok harca utolsó epizódjához, így
akarják elejét venni annak, hogy kiszivárogjon, miként végződik a
népszerű sorozat. A 7. évadot amúgy egymilliárdszor töltötték le illegálisan.
Moszkva helyett Vlagyivosztokba vitték a premier előtti vetítést
Megtartották Vlagyivosztokban Alekszej Ucsityel Matilda című filmjének premier előtti vetítését nem sokkal az után, hogy Moszkvában órákkal a tervezett bemutatója előtt hétfőn lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma vetítését biztonsági okokra hivatkozva.
Mégsem vetítették a Miklós cárról szóló filmet
Órákkal tervezett vetítése előtt lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma, a Matilda premier előtt moszkvai bemutatóját.
A Filmalap Jancsó Miklósról
Nyolcvanötödik születésnapján, a rá jellemző öniróniával és lazasággal nyilatkozta egy interjúban: bár annak idején úgy gondolta, minden nagyjátékfilmjéért egy fogával fizet, most, a harmincadik film után, hogy már csak műfogai maradtak, azon gondolkodik, talán korábban elkezdte a fogak elvesztését, mint a filmcsinálást.
Tényleg nem kezdte korán, a Harangok Rómába mennek elkészülésekor 37 éves volt, második, meghatározó nagyjátékfilmjét, az Oldás és kötést pedig 42 évesen rendezte. Innentől kezdve viszont egymást érték opusai, a Szegénylegények, a Csillagosok katonák, a Fényes szelek, a Szerelmem, Elektra, az Allegro Barbaro, a Szörnyek évadja, és így tovább, mi pedig csak néztünk, mint a moziban, hogyan képes megőrizni a szálló évtizedek ellenére örökös mesélőkedvét, szuggesztív, fiatalos energiáját.
Bár a modern magyar film lényegében vele került Európa, és a világ művészfilmjeinek élbolyába, rá jellemző szerénységgel kommentálta cannes-i, velencei sikereit: „akkor még nem volt annyira tömegműfaj a film. Ha valami markánsabbal jelentkezett az ember, a fesztiválokon megjegyezték a nevét…” Ez a jancsói markánsság akkoriban nem csak a hatalom működését geometriai pontossággal feltáró híres hosszú snitteket, a bravúros koreográfiákat és kameramozgásokat, az énekes- vagy akár táncos betéteket jelentette, hanem a tágas tájakban megjelenő meztelen női alakokat is. Ezek az aktok, a maguk naturalizmusával és szimbolikusságával a kritikusokat elmélkedésekre, a moziba besurranó kamaszokat viszont forró ábrándokra késztették. A test, az arc, a táj, barátja, Bertolucci szavaival élve a szépséget kereső Jancsó titkos fegyverévé váltak, és összefonódtak a végtelen magyar térrel, a történelemmel és az ideológiával. Antonionihoz, Pasolinihez vagy Fellinihez hasonlóan a forma Jancsónál is egy volt a tartalommal, ahogy a személye is összeforrt kedvenc alkotótársaival: Hernádival, Somló Tamással, Kende Jánossal, Grunwalskyval.
Jancsó szabadság-mániás volt: a hosszú snitt, a politikai szerepvállalás, vagy épp a Kendermag Egyesület védnöksége ugyanazt jelentette a számára: a béklyóktól való megszabadulás örökös igényét. És bár úgy gondolta, a művészet akkor a legerősebb, amikor „a szuronyok csillognak”, a kilencvenes évek szabadelvű légkörében is megtalálta a maga múzsáját. A hatalomról szóló kegyetlen parabolák ekkor zenés burleszkekké szelídültek, egyetlen nagy blöffé, melyben Magyarország abszurd díszletei között két idétlenségében is szerethető karakter, Kapa és Pepe téblábol.
Csillagosok katonák
Jancsó gyakran nevezte műveit „rítusfilmek”-nek, arra utalva ezzel, hogy ezekben a művekben, mint valami karneváli kavalkádban, elmosódik a határ az élet és a halál, a tragédia és a humor, a párbeszéd és a zene között. Ez a szertelen, karneváli személetmód jellemzi A nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten befejezését is, ahol Jancsó elbúcsúzik alkotótársaitól, majd elindul, lovasa kezét fogva a sejtelmes ködben derengő „Nagy Víz” felé.
Most, hogy tényleg elindult a tájban, arra kell gondolnunk: talán ez is csak egy nagyobb koreográfia része, melyet egy számunkra láthatatlan kamera vesz fel egy számunkra ismeretlen kameraállásból. Vagy talán csak egy blöff, amelyet nem is kell igazán komolyan venni. Ahogy ő sem vette komolyan fogai lassú kipotyogását. Ha visszanézzük az időskori Jancsó-interjúkat, úgy érezzük: ahogy szálltak fölötte az évek, úgy lett egyre kerekebb, egyre gyermek-lelkűbb, egyre életigenlőbb. Nem véletlenül ajánlja A nekem lámpást… a következő szavakkal a figyelmünkbe: „Mondja kedves nézőnk, néhanapján elgondolkodik-e azon, milyen is a világ? Igen? Jaj, ne tegye! Élje az életét! Legyen vidám és boldog! …Nézze, az emberen kívül minden állat tudja: a legfontosabb az életben, élvezni azt. No, ez a filmünk kicsit hozzásegíti.” (Beregi Tamás)
Magyar Nemzeti Filmalap
A Filmalap felajánlotta, hogy a temetés költségeit vállalja.