​Egy igen-igen kemény világ

Moziajánló: Az ártatlanság virágai

Két fiatal grúz lány a patriarchális társadalmi hagyományok fogságában.

Nana Ekvtimishvili 1978-ban született Tbilisziben. A kilencvenes évek végén jött el Grúziából, már Berlinben járt egyetemre, forgatókönyvírást és dramaturgiát tanult a potsdami Konrad Wolf filmfőiskolán. Itt találkozott későbbi férjével és mostani rendezőtársával, a német Simon Gross-szal, akivel filmgyártó céget alapítottak. Az Ártatlanság virágaiban az elsőfilmes rendezőnő saját kamaszkorának élményvilágát (nem feltétlenül a saját élményeit) örökíti meg. Mint erről rendezőtársával több interjúban is megemlékeznek, a forgatást hosszú előkészítés előzte meg, több mint egy évig keresték a főszereplőket, több száz fotót néztek át, és száz iskolát kerestek fel. Végül két nagyon tehetséges lányt találtak, akik magától értetődő természetességgel mozognak a kamera előtt. Amely érzékenyen követi a szereplőket, próbálja elkapni a legjobb, legintenzívebb pillanatokat. (A Cristian Mungiu-filmek operatőre, Oleg Mutu fényképezett).

Ajándék a randevún

A film a Szovjetúnió felbomlása után, 1992-ben játszódik. Az ekkor már független Grúziától az abházok akartak elszakadni, ami elhúzódó, véres polgárháborút eredményezett, ezerszámra haltak meg és tűntek el emberek. Mindez a filmben csak hatásaiban van jelen, hiszen a háború a cselekmény helyszínétől, Tbiliszitől távol zajlik. A főhős két kamasz lány, Eka és Natia, akik 14 évesek, de nagyon hamar fel kell nőniük, több okból is. A polgárosultabb családból származó Eka életében az apja hiánya a meghatározó, aki börtönben van. (Hogy miért, az nagyon lényeges, de csak a film végén derül ki). Natia családját ezzel szemben egy bántalmazó, alkoholista apa terrorizálja a lerobbant lakótelepi lakásban. Minden szinten, otthon, az iskolában, az utcán is káosz és agresszió uralkodik. Nyilván nem független az életkörülményektől, de mellbevágó a hétköznapi kommunikáció durvasága, nyilvánuljon az meg véget nem érő veszekedésekben vagy féktelen mulatozásban. Az emberek nem tudják, mit esznek holnap, a sorban mindennap közelharcot kell vívni a kenyérért, nincs ennivaló, nincs áram. Még szerencse, hogy nyáron játszódik a film, legalább fűteni nem kell, az ablakok előtt pompázik a szubtrópusi természet.


A film alapján a grúz lányok nagyon szépek

Mindemellett, a tinédzserek ebben a helyzetben is csak tinédzserek. Leckeírás ürügyén a szobába zárkózva cigiznek és kibeszélik a fiúkat. A felnőttesebb, nőiesebb Natiának például két rajongója is van. Az egyikük, egy jóképű, csendes fiú a körülményekre jellemző módon pisztolyt ajándékoz neki a randevún, benne egyetlen tölténnyel, hogy megvédhesse magát. Adott esetben a másik fiútól, aki egy utcai banda tagja és agresszívan követeli magának a figyelmet. Miután a lány kikosarazza, elrabolja a nyílt utcán, sorbaálló felnőttek szeme láttára és hallgatása mellett. A lány sem tiltakozik, a következő jelenetben feleségül is megy a fiúhoz. Ezen a tájon máig él a szinte gyerekfejjel kötött házasság intézménye, gyakran előfordul az is, hogy a lányt rablással (és megerőszakolással) kényszerítik, a társadalom hallgatólagos beleegyezésével. A film kihagyásos elbeszélésmódjára jellemző, hogy magát az erőszakot nem mutatja, nem is hangsúlyozza. Így az apró jelzésekre is figyelni kell, ha meg akarjuk érteni a történetet. Attól a pillanattól kezdve, hogy a pisztoly feltűnik a színen és többször gazdát cserél, a jól bevált recept szerint szorongással várjuk, mikor dördül el, hiszen szinte bármelyik jelenet erőszakba torkollhatna. Annyit elárulhatok, hogy nem az történik, amit várunk.

Eka lázadása az esküvőn: egy férfitáncot ad elő

Az egyik lány (nem a kierőszakolt házasság alanya, hanem a barátnője, a kislányosabb, de tudatosabban gondolkodó Eka) megpróbálja kifejezni nemtetszését a patriarchális hagyománnyal kapcsolatban. Ő az egyetlen, aki sikít, amikor elrabolják a barátnőjét és aki az esküvőn felteszi neki a kérdést, hogy szereti-e egyáltalán a fiút, akihez hozzámegy (miközben a szülők és a vendégek zavartalanul mulatoznak). És amikor eldurvulnak az események, ő az, aki megpróbál gátat vetni a bosszú kényszerének. Hogy sikerül-e neki? Hogy sikerül-e valaha? Nem tudjuk. A fiatal rendező hazáját már tágabb, európai perspektívából szemlélő alkotása alkalmat ad arra, hogy témává váljanak ezek a nehezen mozdítható, nehezen kibeszélhető hagyományok. A film utóéletéhez tartozik, hogy Grúziában 28 ezren látták, ami nem kis szám, ha azt vesszük, hogy az egymilliós Tbilisziben mindössze három mozi üzemel. A film emellett nem csak a Berlinálén aratott sikert, de a Szarajevói Fesztiválon is fődíjat kapott, a két főszereplő pedig megkapta a legjobb női alakításért járó elismerést.

Ajánluk:
• azoknak, akik szívesen bolyonganak ismeretlen tájakon
• akiket érdekelnek a női szerepek és a női sorsok
• kamasz gyerekek szüleinek
• akik szeretik a kortárs román filmeket

Az ártatlanság virágai
(Grzeli nateli dgeebi / In Bloom)
színes, feliratos, német-francia filmdráma, 102 perc, 2013, rendező: Simon Gross, Nana Ekvtimishvili, forgatókönyvíró: Nana Ekvtimishvili, operatőr: Oleg Mutu, szereplők: Lika Babluani (Eka Khizanishvili), Mariam Bokeria (Natia Zaridze), Zurab Gogaladze (Kote), Data Zakareishvili (Lado), Ana Nijaradze (Ana), Maiko Ninua (Sophiko)

Bemutató: 2014.03.06.
Forgalmazó: Vertigo Média

Löwensohn Enikő

• Publikálva: 2014.03.06. 08:24 • Címke: nők, moziajánló, film