a rovat írásai

Kalapács alatt a Picasso kalapálta gyűrű

Elárverezik a gyűrűt, amelyet Pablo Picasso tervezett és saját kezűleg készített szerelmének, Dora Maarnak engesztelésül egy nagy veszekedésük után.

Gerzson Pál a Vigadóban

Gerzson Pál festőművész munkásságát tekinti át mintegy 160 képen keresztül a Pesti Vigadó csütörtöktől látható életmű-kiállítása.

Megfagyott sarkkutató madárkája

Tökéletes állapotban fennmaradt akvarellt fedeztek fel a kutatók Robert Falcon Scott brit felfedező tragikusan végződött déli-sarki expedíciójának egyik helyszínén.

Krúdy a plébánia falán

Krúdy Gyula író életéhez kapcsolódó műveket festettek az óbudai Tanuló utcában lévő Katolikus Plébánia melléképületének falára.

Hauszmann mindenhol

Százhetven éve, 1847. június 9-én született Budán Hauszmann Alajos építész, a historizmus egyik legtevékenyebb és legjellegzetesebb magyarországi képviselője.

Gyerekekkel és fotóapparáttal Erdélyben

Erdélybe manapság már senki sem indul el fényképezőgép nélkül. És a sok csoda láttán kattogtatnak is szaporán a messziről jött emberek. Vannak aztán olyanok is, akik nem csak a fényképalbumba, jobban mondva a laptop memóriájába, vagy a külső meghajtóra fényképeznek, hanem ennél jóval többet tesznek a megmaradásért. Közöttük van a 12. kerületi városházán most kiállító Sóti István is.

Hiperrealistáink Párizsban

A legjelentősebb magyar hiperrealista festők munkáiból nyílt kiállítás csütörtökön a Párizsi Magyar Intézetben.

A klíma és a reneszánsz remekmű

Négy hónapig tartó restaurálás után ismét egykori fényében ragyog Donato Bramante reneszánsz építész és festő Krisztus az oszlopnál című táblaképe, a legjelentősebb műalkotás, amely megrongálódott a milánói Brera képtárban a klímarendszer meghibásodása és a rendkívül száraz tél miatt.

Az "előőrsünk" Amszterdamban

A fauvizmustól a szürrealizmusig címmel tizenkilenc magyar avantgárd művész képeiből nyílt kiállítás az amszterdami Zsidó Történelmi Múzeumban.

Plagizált a leggazdagabb szobrász

Plágiummal és szerzői jogsértéssel vádolják az ismert amerikai szobrászművészt, Jeff Koonst egy nemrég kiállított köztéri alkotása miatt.

Szinyei Merse és Gulácsy a sztár Kieselbachéknál is

Szinyei Merse Pál és Gulácsy Lajos egy-egy remekműve mellett Berény Róbert, Tihanyi Lajos és Kádár Béla több alkotására is licitálhatnak az érdeklődők a Kieselbach Galéria tavaszi árverésén, amelyet péntek este tartanak a budapesti Hotel Marriottban. A Virág Judit Galéria tavaszi árverésén szintén egy-egy jelentősebb Gulácsy és Szinyei Merse munka került kalapács alá.

Művészet összes cikke »

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

48leadMárcius 15-én nem csak a valóságban ünnepelhetünk és emlékezhetünk a '48-as hősökre, hanem a Néprajzi Múzeum honlapján egy impozáns virtuális kiállítást is megnézhetünk.

Az emlékkiállítás 1999. október 6-án, a forradalom bukásának 150. évfordulójára nyílt meg, később anyagát mesteri módon feldolgozva digitalizálták, tanulmányokkal, zenével egészítették ki, és feltették a múzeum honlapjára. Jól tették. Az Éljen a Haza! című virtuális emlékkiállítás átfogó képet ad a forradalom népművészetben és népköltészetben lecsapódott hatásáról, bemutatja a jeles eseménysorhoz kötődő tárgyakat, amelyek közül sok a '48-as hősök vonásait őrzi. A bukás, a világosi fegyverletétel és az aradi megtorlás mély nyomokat hagyott a népemlékezetben, ezek legkülönfélébb megjelenési formáit tanulmányozhatjuk a tárlaton. Rendkívül változatos a hazafias feliratok és jelképek számbavétele a legkülönfélébb eszközökön, miként a katonaábrázolások színes sokfélesége – akár hosszabb időre is a képernyőhöz kötheti az itt ünneplőt.

kossuthkalap
Békés város kalaposüzletének berendezési tárgya - minta a "Kossuth-kalaphoz"

A századunkba vezető párhuzamok sorát a Néprajzi Múzeum kiállításának egy különös, részleteiben igen, de egészében alig ismert fényképgyűjteménnyel kezdjük. A Kolozsvári Országos Történeti Ereklye-Múzeum 1902-ben, Kossuth Lajos születésének századik évfordulóján felhívást tett közzé, amelyben a fényképészeket arra kérte, hogy a még élő 1848/49-es honvédekről készítsenek portrékat. Plohn József százötven veteránról csinált képet. A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban őrzik a Plohn-hagyatékot, az emlékkiállítás öreg honvéd képei innen származnak.

Kokárdatörténet
A Néprajzi Múzeum virtuális kiállításán sok mindent megtudhatunk a kokárda korabeli szerepéről. A hagyományok szerint a pesti forradalom vezérei, Petőfi Sándor és Jókai Mór szerelmeiktől, Szendrey Júliától, illetve Laborfalvi Rózától kaptak kokárdát. A kokárda kör alakú, fodros szélű nemzeti színű szalagcsillag, mely Franciaországból terjedt el. A magyar forradalmárok azonban a franciáktól eltérően kokárdáikat nem a kalapjukra tűzték, hanem kabátjuk mellére, a szív fölé. 1848. március 15-én a Bánk bán előadásán tartott szónoklatára Jókai Mór így emlékezett vissza: "Látjátok ezt a háromszínű kokárdát itt a mellemen? Ez legyen a mai dicső nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol! Ez aztán fordított a dolgon. A háromszínű kokárda helyreállítá a rendet. Aki háromszínű kokárdát akart feltűzni, annak előbb haza kellett menni. Tíz perc múlva a színház üres volt. És másnap minden embernek ott volt a mellén a háromszínű kokárda; a Nemzeti Kaszinó urainak paletot-ján kezdve, a napszámos darócáig, s aki köpönyegben járt, az a kalapjára tűzte." (Jókai Mór: Az a nő, aki együtt jön velem)

A történelem, vagy ha úgy tetszik, a fotó- vagy művészettörténet száz évvel a Plohn-képek elkészítése után egy ahhoz kísértetiesen hasonló sorozatról ad számot. Csete Örs 1956 hőseit bemutató arcképcsarnokáról van szó. Mindkét fényképsor egy-egy véres, tragikus végbe torkolló eseménysor szereplőiről készült. A hazájukért, a szabadságukért harcoló férfiak idő barázdálta arca fél évszázaddal az események után sem mondja azt, hogy nem úgy kellett volna, ahogy tették. A győztesek látszólag mindenüket elvették. 1849 után ki börtönbe, ki hosszú évekre idegen földre, kényszerkatonaságba, száműzetésbe került, s persze az idő is megfaragta az arcokat. A keserűség, a bánat barázdái mélyek, de 1848/49 hőseinek szeme tiszta, derűs és azt mondja: szabadok maradtunk. Mindez elmondható a Csete Örs lefényképezte 1956-os túlélőkről is. Az, hogy az utóbbiak fiatalkori fényképei is apróban ott szerepelnek az albumban, a technika fejlődésének köszönhető. Ám a lényeg nem változott. Az ember szabadnak születik. Hiába volt 1956 után az osztrák Haynauénál kegyetlenebb és az áldozatok számát tekintve sokkal nagyobb a kádári megtorlás, a szabadság fényét a szereplők napjainkban készült fényképeiről nem tudták letörölni.

Ünneptörténet
Egyik legidőtállóbb ünnepünk, március 15. 1927-ben vált hivatalosan nemzeti ünneppé. A forradalom bukásának századik évfordulóját 1948-ban a Petőfi Sándort a vörös zászlóra és az új tízforintosra tűző kommunisták a megszálló szovjet csapatokkal és Vorosilov marsallal, a Szovjetunió miniszterelnök-helyettesével ünnepelték. Rákosi Mátyás 1951-től újra munkanappá tette, és ez így is maradt egészen 1989-ig. 1956 után a hatalom félt, ezért nagyobb ünnepséget ezen a napon sehol nem rendeztek. 1969-re Kádárék már elég erősnek érezték magukat ahhoz, hogy újra utcai tömegünneplést engedjenek: kitalálták a Forradalmi Ifjúsági Napokat (FIN). Ez azt jelentette, hogy március 15-ét, 21-ét, a Tanácsköztársaság kikiáltásának napját és április 4-ét, a "felszabadulás" napját – valójában a szovjet megszállás kezdetét – ünnepelte a Kommunista Ifjúsági Szövetség és egyenruhás alegységeik: az ifjúgárdisták. Azok azonban, akik nem a rendszer elképzelésének megfelelően, azaz a valódi szabadságjogok, az emberi jogok, a sajtó- és véleményszabadság mellett álltak ki ezen a napon, komoly hatósági megtorlásra számíthattak. 1971-től 1988-ig a rendőrség erőszakkal, kardlapozással és gumibotokkal büntette a lázadókat. 1973-ban több száz fiatalt letartóztattak és közülük több tucat börtönbüntetést is kapott. A rendszerváltozást közvetlenül megelőző 1989-es március 15-én végre méltó módon, szabadon és büszkén vonulhatott a többszázezres ünneplő tömeg a Nemzeti Múzeumtól a budai Bem szoborig. Az egy évvel korábban még bőszen gumibotozó rendőrök ekkor már talpig kokárdában, motorjaikon nemzeti szín zászlókkal biztosították a rendezvényeket.

48_

Dippold Pál

• Publikálva: 2012.03.15. 07:00 • Címke: digitalizálás, kiállítás, történelem, évforduló

Kapcsolódó írások