a rovat írásai

Kétszáz Rodin remekmű együtt

Életmű-kiállítással emlékezik a száz éve elhunyt August Rodinre a párizsi Grand Palais kiállítócsarnok. A modern szobrászat francia megteremtőjének mintegy kétszáz remekműve látható az egyik legjelentősebb francia kiállítóhelyen.

Glück Gábor a szerény és tehetséges festő

Glück Gábor (1912-1983) híres kárpátaljai festőművész, grafikus emlékkiállítása nyílt meg Budapesten a Forrás Galériában, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-haza Galéria sorozatának keretében.

Csavarhúzóval esett neki a híres festménynek

Egy vélhetően zavart elméjű férfi megrongálta az egyik legjelentősebb 18. századi brit festő, Thomas Gainsborough Reggeli séta című festményét a National Gallery londoni múzeumban.

Kiállítás 2016 legjobb sajtófotóiból – Itt végiglapozhatja

Kétszázharmincnégy pályázó, 2284 pályázat és 6259 fotográfia. Ez volt a 35. Magyar Sajtófotó Pályázat, melynek a díjkiosztó ünnepsége 2017. március 27-én, hétfőn lesz a Capa Központban. A legjobb képekből összeállított kiállítás keddtől indul az egykori Ernst Múzeum termeiben, de itt már megnézheti a legjobb képeket.

Berény nem csak proletárdiktatúra festője volt

Százharminc éve, 1887. március 18-én született Berény Róbert festő, grafikus, a magyar vadak egyik meghatározó alakja, akinek nevét a Tanácsköztársaság Fegyverbe, fegyverbe! című plakátja tette ismertté.

DrMáriás bevette Debrecent

drMáriás legnagyobb hazai tárlatát rendezik meg a debreceni Modem Modern és Kortárs Képzőművészeti központban: a szombaton nyíló tárlaton a művésznek kétszáz, az elmúlt harminc évben készült alkotása lesz látható - jelentette be a kiállítás kurátora a készülő kiállítás sajtóbejárásán.

Japánban hódít Szigetvár védelmével együtt a Szláv eposz

Tokióban látható Alfons Muchának, a szecesszió cseh mesterének híres festményciklusa, a Szláv eposz. Ez az első eset, hogy a 20 nagyméretű vászonból álló sorozatot teljes egészében külföldön is láthatják az érdeklődők. Mucha a szlávok dicső tettei közé sorolja Szigetvár 1566-os hősies védelmét is.

Kiállítás, amin nem lehet csak úgy végigrohanni

Világjelek címmel nyílt kiállítás Kunkovács László fotográfus, néprajzkutató Belső-Ázsia és Szibéria sziklarajzait és népéletét feltáró képeiből pénteken a Magyarság Házában, ahol a fotókat tartalmazó kötetet is bemutatták.

Megvettük Benczúr és Csernus képeit

Csernus Tibor hat festménye, valamint Benczúr Gyula monumentális alkotása kerül hamarosan közgyűjteményekbe a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Értéktár programjának eredményeként – tájékoztatta a jegybank hétfőn az MTI-t.

Az idős Munch San Franciscóba érkezett

Edvard Munch norvég festő számos, köztük hét, az Egyesült Államokban még soha be nem mutatott művét állítja ki júniustól októberig a San Franciscó-i Modern Művészeti Múzeum.

Hlinka Városi Szimmetriája a legjobbak között

A legjobbak közé választotta Hlinka Zsolt Városi Szimmetria (Urban Symmetry) elnevezésű sorozatát kedden az idei Sony World Photography Awards szakmai zsűrije; a magyar fotós munkája így a világ 10 legjobbja közé került a Professzionális Építészet kategóriában – közölte a Sony kommunikációs ügynöksége az MTI-vel kedden.

Művészet összes cikke »

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

48leadMárcius 15-én nem csak a valóságban ünnepelhetünk és emlékezhetünk a '48-as hősökre, hanem a Néprajzi Múzeum honlapján egy impozáns virtuális kiállítást is megnézhetünk.

Az emlékkiállítás 1999. október 6-án, a forradalom bukásának 150. évfordulójára nyílt meg, később anyagát mesteri módon feldolgozva digitalizálták, tanulmányokkal, zenével egészítették ki, és feltették a múzeum honlapjára. Jól tették. Az Éljen a Haza! című virtuális emlékkiállítás átfogó képet ad a forradalom népművészetben és népköltészetben lecsapódott hatásáról, bemutatja a jeles eseménysorhoz kötődő tárgyakat, amelyek közül sok a '48-as hősök vonásait őrzi. A bukás, a világosi fegyverletétel és az aradi megtorlás mély nyomokat hagyott a népemlékezetben, ezek legkülönfélébb megjelenési formáit tanulmányozhatjuk a tárlaton. Rendkívül változatos a hazafias feliratok és jelképek számbavétele a legkülönfélébb eszközökön, miként a katonaábrázolások színes sokfélesége – akár hosszabb időre is a képernyőhöz kötheti az itt ünneplőt.

kossuthkalap
Békés város kalaposüzletének berendezési tárgya - minta a "Kossuth-kalaphoz"

A századunkba vezető párhuzamok sorát a Néprajzi Múzeum kiállításának egy különös, részleteiben igen, de egészében alig ismert fényképgyűjteménnyel kezdjük. A Kolozsvári Országos Történeti Ereklye-Múzeum 1902-ben, Kossuth Lajos születésének századik évfordulóján felhívást tett közzé, amelyben a fényképészeket arra kérte, hogy a még élő 1848/49-es honvédekről készítsenek portrékat. Plohn József százötven veteránról csinált képet. A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban őrzik a Plohn-hagyatékot, az emlékkiállítás öreg honvéd képei innen származnak.

Kokárdatörténet
A Néprajzi Múzeum virtuális kiállításán sok mindent megtudhatunk a kokárda korabeli szerepéről. A hagyományok szerint a pesti forradalom vezérei, Petőfi Sándor és Jókai Mór szerelmeiktől, Szendrey Júliától, illetve Laborfalvi Rózától kaptak kokárdát. A kokárda kör alakú, fodros szélű nemzeti színű szalagcsillag, mely Franciaországból terjedt el. A magyar forradalmárok azonban a franciáktól eltérően kokárdáikat nem a kalapjukra tűzték, hanem kabátjuk mellére, a szív fölé. 1848. március 15-én a Bánk bán előadásán tartott szónoklatára Jókai Mór így emlékezett vissza: "Látjátok ezt a háromszínű kokárdát itt a mellemen? Ez legyen a mai dicső nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol! Ez aztán fordított a dolgon. A háromszínű kokárda helyreállítá a rendet. Aki háromszínű kokárdát akart feltűzni, annak előbb haza kellett menni. Tíz perc múlva a színház üres volt. És másnap minden embernek ott volt a mellén a háromszínű kokárda; a Nemzeti Kaszinó urainak paletot-ján kezdve, a napszámos darócáig, s aki köpönyegben járt, az a kalapjára tűzte." (Jókai Mór: Az a nő, aki együtt jön velem)

A történelem, vagy ha úgy tetszik, a fotó- vagy művészettörténet száz évvel a Plohn-képek elkészítése után egy ahhoz kísértetiesen hasonló sorozatról ad számot. Csete Örs 1956 hőseit bemutató arcképcsarnokáról van szó. Mindkét fényképsor egy-egy véres, tragikus végbe torkolló eseménysor szereplőiről készült. A hazájukért, a szabadságukért harcoló férfiak idő barázdálta arca fél évszázaddal az események után sem mondja azt, hogy nem úgy kellett volna, ahogy tették. A győztesek látszólag mindenüket elvették. 1849 után ki börtönbe, ki hosszú évekre idegen földre, kényszerkatonaságba, száműzetésbe került, s persze az idő is megfaragta az arcokat. A keserűség, a bánat barázdái mélyek, de 1848/49 hőseinek szeme tiszta, derűs és azt mondja: szabadok maradtunk. Mindez elmondható a Csete Örs lefényképezte 1956-os túlélőkről is. Az, hogy az utóbbiak fiatalkori fényképei is apróban ott szerepelnek az albumban, a technika fejlődésének köszönhető. Ám a lényeg nem változott. Az ember szabadnak születik. Hiába volt 1956 után az osztrák Haynauénál kegyetlenebb és az áldozatok számát tekintve sokkal nagyobb a kádári megtorlás, a szabadság fényét a szereplők napjainkban készült fényképeiről nem tudták letörölni.

Ünneptörténet
Egyik legidőtállóbb ünnepünk, március 15. 1927-ben vált hivatalosan nemzeti ünneppé. A forradalom bukásának századik évfordulóját 1948-ban a Petőfi Sándort a vörös zászlóra és az új tízforintosra tűző kommunisták a megszálló szovjet csapatokkal és Vorosilov marsallal, a Szovjetunió miniszterelnök-helyettesével ünnepelték. Rákosi Mátyás 1951-től újra munkanappá tette, és ez így is maradt egészen 1989-ig. 1956 után a hatalom félt, ezért nagyobb ünnepséget ezen a napon sehol nem rendeztek. 1969-re Kádárék már elég erősnek érezték magukat ahhoz, hogy újra utcai tömegünneplést engedjenek: kitalálták a Forradalmi Ifjúsági Napokat (FIN). Ez azt jelentette, hogy március 15-ét, 21-ét, a Tanácsköztársaság kikiáltásának napját és április 4-ét, a "felszabadulás" napját – valójában a szovjet megszállás kezdetét – ünnepelte a Kommunista Ifjúsági Szövetség és egyenruhás alegységeik: az ifjúgárdisták. Azok azonban, akik nem a rendszer elképzelésének megfelelően, azaz a valódi szabadságjogok, az emberi jogok, a sajtó- és véleményszabadság mellett álltak ki ezen a napon, komoly hatósági megtorlásra számíthattak. 1971-től 1988-ig a rendőrség erőszakkal, kardlapozással és gumibotokkal büntette a lázadókat. 1973-ban több száz fiatalt letartóztattak és közülük több tucat börtönbüntetést is kapott. A rendszerváltozást közvetlenül megelőző 1989-es március 15-én végre méltó módon, szabadon és büszkén vonulhatott a többszázezres ünneplő tömeg a Nemzeti Múzeumtól a budai Bem szoborig. Az egy évvel korábban még bőszen gumibotozó rendőrök ekkor már talpig kokárdában, motorjaikon nemzeti szín zászlókkal biztosították a rendezvényeket.

48_

Dippold Pál

• Publikálva: 2012.03.15. 07:00 • Címke: digitalizálás, kiállítás, történelem, évforduló

Kapcsolódó írások