a rovat írásai

Üvöltővé festette át X. Ince pápát

Huszonöt éve, 1992. április 28-án halt meg Francis Bacon ír-angol festő, a múlt század egyik legjelentősebb és legkülönlegesebb autodidakta művésze.

Kalapács alatt Schiele első jegyzett munkája

Egon Schiele osztrák festőművész első jelentős, női aktot ábrázoló olajfestményére licitálhatnak az érdeklődők a Sotheby's aukciósház május 16-ára meghirdetett New York-i árverésén.

Deim Pálra emlékezik városa

Kiállítás nyílt In Memoriam Deim Pál címmel kedden a szentendrei MANK Galériában, a tárlaton Deim Pál 17 alkotása látható. Egy éve halt meg Deim Pál (1932-2016), a kortárs magyar képzőművészet egyik meghatározó alakja – emlékeztetett köszöntőjében Hóvári János, a MANK főigazgatója, aki köszönetét fejezte a családnak a kiállításra kölcsönzött képekért.

Bejelentették, ki megy a biennáléra

Várnai Gyula képzőművész és Petrányi Zsolt kurátor Peace on Earth! (Békét a világnak!) című projektje lesz látható május 13-tól az 57. Velencei Képzőművészeti Biennále magyar pavilonjában, a seregszemle központi kiállításába pedig Hajas Tibor és Csörgő Attila munkái kaptak meghívást.

Munch és a poláris sztratoszférikus felhők

A sztratoszférikus felhőknek az északi szélességi köröknél látható ritka formája, a poláris felhők inspirálhatták Edvard Munch Sikoly című híres képét és az azon látható színes légörvényeket, vélik kutatók.

Hermann Nitsch állatvédőkkel meccsel

Csaknem húszezer aláírás gyűlt össze Hermann Nitsch osztrák akcionista művész 150. akciója ellen, amelyet nyáron tervez Tasmániában. Az állatvédők szerint „tiszteletlen″ egy korábban megölt bika bevonása a júniusi Dark Mofo Fesztivál keretében tartandó performanszba.

Kikeltette Poincheval a tojásokat

Három hét kotlás után kiköltött kilenc tyúktojást Abraham Poincheval francia művész a performanszának helyet adó párizsi múzeum csütörtöki közleménye szerint.

Vásznairól sugárzik az életöröm, a buja testek és a kiadós táplálkozás dicsérete

Kevesen mondhatják el magukról, hogy nevük már életükben stílusirányzatot jelöl. Közéjük tartozik a 85. születésnapját április 19-én ünneplő Fernando Botero kolumbiai festő és szobrász, a művészettörténészek ugyanis az ő sajátos hangulatú műveinek érzékeltetésére alkották meg a „boterizmus″ műszót.

Róth ablaküvegei Bukarestben

A román főváros a következő állomása a Róth Miksa üvegfestő- és mozaikművész fő műveit és életpályáját bemutató kiállításnak – közölte a Balassi Intézet bukaresti központja.

Kárpit3 Apokalipszis a Vigadóban

Tizenöt ország 35 művészének alkotása mellett egy hetven magyar alkotó által megszőtt nagy kárpitfal is látható lesz a Magyar Kárpitművészek Egyesületének harmadik nemzetközi kortárs kiállításán, amely Kárpit3 Apokalipszis vagy globális fenntarthatóság címmel szerdától látható a Pesti Vigadó VI. emeleti kiállítótermében.

Kínai szépérzet a festészetben, kalligráfiában és a pecsétvésésben

Megnyitották a Kínai Nemzeti Művészeti Akadémia Keletről... című képzőművészeti kiállítását hétfőn a Pesti Vigadóban.

Művészet összes cikke »

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

48leadMárcius 15-én nem csak a valóságban ünnepelhetünk és emlékezhetünk a '48-as hősökre, hanem a Néprajzi Múzeum honlapján egy impozáns virtuális kiállítást is megnézhetünk.

Az emlékkiállítás 1999. október 6-án, a forradalom bukásának 150. évfordulójára nyílt meg, később anyagát mesteri módon feldolgozva digitalizálták, tanulmányokkal, zenével egészítették ki, és feltették a múzeum honlapjára. Jól tették. Az Éljen a Haza! című virtuális emlékkiállítás átfogó képet ad a forradalom népművészetben és népköltészetben lecsapódott hatásáról, bemutatja a jeles eseménysorhoz kötődő tárgyakat, amelyek közül sok a '48-as hősök vonásait őrzi. A bukás, a világosi fegyverletétel és az aradi megtorlás mély nyomokat hagyott a népemlékezetben, ezek legkülönfélébb megjelenési formáit tanulmányozhatjuk a tárlaton. Rendkívül változatos a hazafias feliratok és jelképek számbavétele a legkülönfélébb eszközökön, miként a katonaábrázolások színes sokfélesége – akár hosszabb időre is a képernyőhöz kötheti az itt ünneplőt.

kossuthkalap
Békés város kalaposüzletének berendezési tárgya - minta a "Kossuth-kalaphoz"

A századunkba vezető párhuzamok sorát a Néprajzi Múzeum kiállításának egy különös, részleteiben igen, de egészében alig ismert fényképgyűjteménnyel kezdjük. A Kolozsvári Országos Történeti Ereklye-Múzeum 1902-ben, Kossuth Lajos születésének századik évfordulóján felhívást tett közzé, amelyben a fényképészeket arra kérte, hogy a még élő 1848/49-es honvédekről készítsenek portrékat. Plohn József százötven veteránról csinált képet. A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban őrzik a Plohn-hagyatékot, az emlékkiállítás öreg honvéd képei innen származnak.

Kokárdatörténet
A Néprajzi Múzeum virtuális kiállításán sok mindent megtudhatunk a kokárda korabeli szerepéről. A hagyományok szerint a pesti forradalom vezérei, Petőfi Sándor és Jókai Mór szerelmeiktől, Szendrey Júliától, illetve Laborfalvi Rózától kaptak kokárdát. A kokárda kör alakú, fodros szélű nemzeti színű szalagcsillag, mely Franciaországból terjedt el. A magyar forradalmárok azonban a franciáktól eltérően kokárdáikat nem a kalapjukra tűzték, hanem kabátjuk mellére, a szív fölé. 1848. március 15-én a Bánk bán előadásán tartott szónoklatára Jókai Mór így emlékezett vissza: "Látjátok ezt a háromszínű kokárdát itt a mellemen? Ez legyen a mai dicső nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol! Ez aztán fordított a dolgon. A háromszínű kokárda helyreállítá a rendet. Aki háromszínű kokárdát akart feltűzni, annak előbb haza kellett menni. Tíz perc múlva a színház üres volt. És másnap minden embernek ott volt a mellén a háromszínű kokárda; a Nemzeti Kaszinó urainak paletot-ján kezdve, a napszámos darócáig, s aki köpönyegben járt, az a kalapjára tűzte." (Jókai Mór: Az a nő, aki együtt jön velem)

A történelem, vagy ha úgy tetszik, a fotó- vagy művészettörténet száz évvel a Plohn-képek elkészítése után egy ahhoz kísértetiesen hasonló sorozatról ad számot. Csete Örs 1956 hőseit bemutató arcképcsarnokáról van szó. Mindkét fényképsor egy-egy véres, tragikus végbe torkolló eseménysor szereplőiről készült. A hazájukért, a szabadságukért harcoló férfiak idő barázdálta arca fél évszázaddal az események után sem mondja azt, hogy nem úgy kellett volna, ahogy tették. A győztesek látszólag mindenüket elvették. 1849 után ki börtönbe, ki hosszú évekre idegen földre, kényszerkatonaságba, száműzetésbe került, s persze az idő is megfaragta az arcokat. A keserűség, a bánat barázdái mélyek, de 1848/49 hőseinek szeme tiszta, derűs és azt mondja: szabadok maradtunk. Mindez elmondható a Csete Örs lefényképezte 1956-os túlélőkről is. Az, hogy az utóbbiak fiatalkori fényképei is apróban ott szerepelnek az albumban, a technika fejlődésének köszönhető. Ám a lényeg nem változott. Az ember szabadnak születik. Hiába volt 1956 után az osztrák Haynauénál kegyetlenebb és az áldozatok számát tekintve sokkal nagyobb a kádári megtorlás, a szabadság fényét a szereplők napjainkban készült fényképeiről nem tudták letörölni.

Ünneptörténet
Egyik legidőtállóbb ünnepünk, március 15. 1927-ben vált hivatalosan nemzeti ünneppé. A forradalom bukásának századik évfordulóját 1948-ban a Petőfi Sándort a vörös zászlóra és az új tízforintosra tűző kommunisták a megszálló szovjet csapatokkal és Vorosilov marsallal, a Szovjetunió miniszterelnök-helyettesével ünnepelték. Rákosi Mátyás 1951-től újra munkanappá tette, és ez így is maradt egészen 1989-ig. 1956 után a hatalom félt, ezért nagyobb ünnepséget ezen a napon sehol nem rendeztek. 1969-re Kádárék már elég erősnek érezték magukat ahhoz, hogy újra utcai tömegünneplést engedjenek: kitalálták a Forradalmi Ifjúsági Napokat (FIN). Ez azt jelentette, hogy március 15-ét, 21-ét, a Tanácsköztársaság kikiáltásának napját és április 4-ét, a "felszabadulás" napját – valójában a szovjet megszállás kezdetét – ünnepelte a Kommunista Ifjúsági Szövetség és egyenruhás alegységeik: az ifjúgárdisták. Azok azonban, akik nem a rendszer elképzelésének megfelelően, azaz a valódi szabadságjogok, az emberi jogok, a sajtó- és véleményszabadság mellett álltak ki ezen a napon, komoly hatósági megtorlásra számíthattak. 1971-től 1988-ig a rendőrség erőszakkal, kardlapozással és gumibotokkal büntette a lázadókat. 1973-ban több száz fiatalt letartóztattak és közülük több tucat börtönbüntetést is kapott. A rendszerváltozást közvetlenül megelőző 1989-es március 15-én végre méltó módon, szabadon és büszkén vonulhatott a többszázezres ünneplő tömeg a Nemzeti Múzeumtól a budai Bem szoborig. Az egy évvel korábban még bőszen gumibotozó rendőrök ekkor már talpig kokárdában, motorjaikon nemzeti szín zászlókkal biztosították a rendezvényeket.

48_

Dippold Pál

• Publikálva: 2012.03.15. 07:00 • Címke: digitalizálás, kiállítás, történelem, évforduló

Kapcsolódó írások