a rovat írásai
Henri Cartier-Bresson 1964-es kiállítása
A fotóművész első magyarországi
kiállítása.
Ismét indul a Héttorony Fesztivál
Száz művész, kilenc kiállítás, 16 koncert, táncház, filmvetítések és irodalmi programok is várják a Héttorony Fesztivál közönségét november 9. és 20. között Budapesten, Csíkszeredán, Kolozsváron, Szigetváron, Bécsben, Makón, Zalaegerszegen, Pakson és Siófokon.
Kós Károly Ankarában
Kós Károly-kiállítás nyílt csütörtökön a török fővárosban található Ankara Egyetemen az ankarai magyar nagykövetségnek az 1956-os forradalom és szabadságharc közeledő emléknapja alkalmából rendezett háromnapos eseménysorozata keretében.
Böcklin és a Halottak szigete
Arnold Böcklin festményét, a Halottak szigetét hosszú éveken, évtizedeken át használták illusztrációként a gimnáziumi irodalom tankönyvekben. És még ama szerény méretben, csapnivaló kivitelben is hatott a kép, hangulata alá kerülhetett a könyvet csak felületesen átlapozó, az irodalomra és a képzőművészetekre immunis fiatal is. A 190 éve született Böcklin képének hatása alól nem vonhatja ki csak úgy magát az ember.
Lesz Art Capital és Vajda Lajos-kiállítás is
Jövőre már júniusban elindul Szentendrén az Art Capital kortárs képzőművészeti fesztivál; a Ferenczy Múzeumi Centrum (FMC) által szervezett programsorozat több mint harminc helyszínen kínál majd kiállításokat.
Születésnapi kiállítás a grafika nagyasszonyának
Még senki nem járta be a magyar grafikában azt a pályaívet, amit Maurer Dóra, méltatta a Munkácsy- és Kossuth-díjas képzőművészt Révész Emese kurátor a Nyomhagyás – Nyomtatás című kiállítás sajtóbemutatóján csütörtökön, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A péntektől látogatható tárlat csaknem száz művet vonultat fel a 80. születésnapját ünneplő képzőművész 1955-1980 közötti grafikai életművéből.
Aj Vej-vej elárasztja New Yorkot
A bevándorlás, a határok és a menekültválság témájára reflektálnak Aj Vej-vej kínai konceptuális művész New York mintegy 300 helyszínén kihelyezett installációi és egyéb munkái, amelyeket csütörtöktől február 11-ig kereshetnek fel az érdeklődők.
Boldogasszonyok Kassán
Csütörtökön nyílik meg az első tárlat a kassai Rovás művészeti csoport új székházában, amely a Kárpát-haza Galéria Boldogasszony-vándorkiállításával debütál, tájékoztatta az MTI-t Kovács Ágnes, a Rovás Akadémia igazgatója.
Egy Leonardo kalapács alatt!
Árverésre kerül Leonardo da Vinci utolsó, magántulajdonban lévő festménye, a Salvator Mundi (Világmegváltó) című kép 100 millió dollár körüli áron cserélhet gazdát, jelentette be kedden New Yorkban a Christie's aukciósház.
Pokoli aranykor vagy mocskos idők
Pokoli aranykor címmel nyílik kiállítás pénteken a fővárosi Kieselbach Galériában a nyolcvanas évek magyar underground koncertplakátjaiból. A tárlatot egy vaskos kötet kíséri, amely a plakátok mellett hiánypótló módon bemutatja a kor és a színtér fontos szereplőit.
Mert a szépség pihenteti az ember szívét
Klisza János kárpátaljai grafikusművész, építész alkotásaiból nyílik kiállítás kedden a budapesti Forrás Galériában, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-haza Galéria sorozatának keretében.
Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!
Március 15-én nem csak a valóságban ünnepelhetünk és emlékezhetünk a '48-as hősökre, hanem a Néprajzi Múzeum honlapján egy impozáns
virtuális kiállítást is megnézhetünk.Az emlékkiállítás 1999. október 6-án, a forradalom bukásának 150. évfordulójára nyílt meg, később anyagát mesteri módon feldolgozva digitalizálták, tanulmányokkal, zenével egészítették ki, és feltették a múzeum honlapjára. Jól tették. Az Éljen a Haza! című virtuális emlékkiállítás átfogó képet ad a forradalom népművészetben és népköltészetben lecsapódott hatásáról, bemutatja a jeles eseménysorhoz kötődő tárgyakat, amelyek közül sok a '48-as hősök vonásait őrzi. A bukás, a világosi fegyverletétel és az aradi megtorlás mély nyomokat hagyott a népemlékezetben, ezek legkülönfélébb megjelenési formáit tanulmányozhatjuk a tárlaton. Rendkívül változatos a hazafias feliratok és jelképek számbavétele a legkülönfélébb eszközökön, miként a katonaábrázolások színes sokfélesége – akár hosszabb időre is a képernyőhöz kötheti az itt ünneplőt.
Békés város kalaposüzletének berendezési tárgya - minta a "Kossuth-kalaphoz"
A századunkba vezető párhuzamok sorát a Néprajzi Múzeum kiállításának egy különös, részleteiben igen, de egészében alig ismert fényképgyűjteménnyel kezdjük. A Kolozsvári Országos Történeti Ereklye-Múzeum 1902-ben, Kossuth Lajos születésének századik évfordulóján felhívást tett közzé, amelyben a fényképészeket arra kérte, hogy a még élő 1848/49-es honvédekről készítsenek portrékat. Plohn József százötven veteránról csinált képet. A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban őrzik a Plohn-hagyatékot, az emlékkiállítás öreg honvéd képei innen származnak.
| Kokárdatörténet A Néprajzi Múzeum virtuális kiállításán sok mindent megtudhatunk a kokárda korabeli szerepéről. A hagyományok szerint a pesti forradalom vezérei, Petőfi Sándor és Jókai Mór szerelmeiktől, Szendrey Júliától, illetve Laborfalvi Rózától kaptak kokárdát. A kokárda kör alakú, fodros szélű nemzeti színű szalagcsillag, mely Franciaországból terjedt el. A magyar forradalmárok azonban a franciáktól eltérően kokárdáikat nem a kalapjukra tűzték, hanem kabátjuk mellére, a szív fölé. 1848. március 15-én a Bánk bán előadásán tartott szónoklatára Jókai Mór így emlékezett vissza: "Látjátok ezt a háromszínű kokárdát itt a mellemen? Ez legyen a mai dicső nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol! Ez aztán fordított a dolgon. A háromszínű kokárda helyreállítá a rendet. Aki háromszínű kokárdát akart feltűzni, annak előbb haza kellett menni. Tíz perc múlva a színház üres volt. És másnap minden embernek ott volt a mellén a háromszínű kokárda; a Nemzeti Kaszinó urainak paletot-ján kezdve, a napszámos darócáig, s aki köpönyegben járt, az a kalapjára tűzte." (Jókai Mór: Az a nő, aki együtt jön velem) |
A történelem, vagy ha úgy tetszik, a fotó- vagy művészettörténet száz évvel a Plohn-képek elkészítése után egy ahhoz kísértetiesen hasonló sorozatról ad számot. Csete Örs 1956 hőseit bemutató arcképcsarnokáról van szó. Mindkét fényképsor egy-egy véres, tragikus végbe torkolló eseménysor szereplőiről készült. A hazájukért, a szabadságukért harcoló férfiak idő barázdálta arca fél évszázaddal az események után sem mondja azt, hogy nem úgy kellett volna, ahogy tették. A győztesek látszólag mindenüket elvették. 1849 után ki börtönbe, ki hosszú évekre idegen földre, kényszerkatonaságba, száműzetésbe került, s persze az idő is megfaragta az arcokat. A keserűség, a bánat barázdái mélyek, de 1848/49 hőseinek szeme tiszta, derűs és azt mondja: szabadok maradtunk. Mindez elmondható a Csete Örs lefényképezte 1956-os túlélőkről is. Az, hogy az utóbbiak fiatalkori fényképei is apróban ott szerepelnek az albumban, a technika fejlődésének köszönhető. Ám a lényeg nem változott. Az ember szabadnak születik. Hiába volt 1956 után az osztrák Haynauénál kegyetlenebb és az áldozatok számát tekintve sokkal nagyobb a kádári megtorlás, a szabadság fényét a szereplők napjainkban készült fényképeiről nem tudták letörölni.
| Ünneptörténet Egyik legidőtállóbb ünnepünk, március 15. 1927-ben vált hivatalosan nemzeti ünneppé. A forradalom bukásának századik évfordulóját 1948-ban a Petőfi Sándort a vörös zászlóra és az új tízforintosra tűző kommunisták a megszálló szovjet csapatokkal és Vorosilov marsallal, a Szovjetunió miniszterelnök-helyettesével ünnepelték. Rákosi Mátyás 1951-től újra munkanappá tette, és ez így is maradt egészen 1989-ig. 1956 után a hatalom félt, ezért nagyobb ünnepséget ezen a napon sehol nem rendeztek. 1969-re Kádárék már elég erősnek érezték magukat ahhoz, hogy újra utcai tömegünneplést engedjenek: kitalálták a Forradalmi Ifjúsági Napokat (FIN). Ez azt jelentette, hogy március 15-ét, 21-ét, a Tanácsköztársaság kikiáltásának napját és április 4-ét, a "felszabadulás" napját – valójában a szovjet megszállás kezdetét – ünnepelte a Kommunista Ifjúsági Szövetség és egyenruhás alegységeik: az ifjúgárdisták. Azok azonban, akik nem a rendszer elképzelésének megfelelően, azaz a valódi szabadságjogok, az emberi jogok, a sajtó- és véleményszabadság mellett álltak ki ezen a napon, komoly hatósági megtorlásra számíthattak. 1971-től 1988-ig a rendőrség erőszakkal, kardlapozással és gumibotokkal büntette a lázadókat. 1973-ban több száz fiatalt letartóztattak és közülük több tucat börtönbüntetést is kapott. A rendszerváltozást közvetlenül megelőző 1989-es március 15-én végre méltó módon, szabadon és büszkén vonulhatott a többszázezres ünneplő tömeg a Nemzeti Múzeumtól a budai Bem szoborig. Az egy évvel korábban még bőszen gumibotozó rendőrök ekkor már talpig kokárdában, motorjaikon nemzeti szín zászlókkal biztosították a rendezvényeket. |
Dippold Pál