A Vörös Riport-Film és a Tanácsköztársaság

Ami rendelkezésünkre áll, az laikus néző számára is izgalmas nyersanyag: a Vörös Riport-Film digitalizált korabeli híradós tekercsei.

Manapság – legalábbis bizonyos kor alatt – nem valószínű, hogy túl sokat mond március 21-e mint történelmi dátum. A régi rendszerben egy társadalmi réteg biztos volt, akik hálásak voltak a Tanácsköztársaság kikiáltásának – a diákság. Ideológiától függetlenül minden kamasz örült a plusz egy nap iskolai szünetnek. Történelemórákon annak idején reális képet nem nagyon kaphattunk a proletárdiktatúra "dicsőséges 133 napjá"-ról, a történetírásnak máig van még feladata az események feldolgozásával, értékelésével kapcsolatban, úgyhogy ilyesmire természetesen itt nem vállalkozhatunk. Ami viszont rendelkezésünkre áll, az a laikus néző számára is izgalmas nyersanyag: a Vörös Riport-Film digitalizált korabeli híradós tekercsei. Ezek hangsúlyosan nem dokumentum-, hanem propagandafilmek. Mivel szerencsére bőséges anyag maradt fenn belőlük, közülük néhányat kiválasztva mutatjuk be a Tanácsköztársaság mindennapjait.

Nem telt el fél év az első világháború vége óta, s az 1919 áprilisában készült híradórészleten újra bevetésre induló katonákat látunk. Mi történt, hogy a korábbi sebesült, fáradt, rosszul felszerelt, vert hadsereg helyett itt lelkes, vidám, tettre kész honvédekkel találkozhatunk? A válasz csak részben rejlik a fent említett propaganda jellegben – őszintének tűnik a katonák öröme; más kérdés, hogy a filmkészítők választották ki a megfelelő helyszínt és egységet. A 12 éves Petike egyenruhába bújtatása pedig jól bevált reklámfogás. A másik ok, amiért a frissen szervezett Vörös Hadsereg katonái lelkesedhettek, az az volt, hogy a világháború után, de a béketárgyalások előtt állt az ország. Károlyi Mihály teljesen letett a fegyveres erőkről, csak a politikai tárgyalásokban bízott, a szomszédos országok vezetői viszont nem így gondolkoztak. Ők megpróbáltak seregeikkel is minél jobb pozíciókat kiharcolni, hogy minél jobb helyzetből kezdhessék el a tárgyalásokat. Amikor a kormány március 20-án megkapta a győztes hatalmak béketervezetét (a Vix-jegyzéket), s az teljes mértékben elfogadhatatlan volt számára, kénytelen volt azt visszautasítani, majd lemondani. A szociáldemokraták és a kommunisták vezetésével kikiáltott Tanácsköztársaság egyik első rendelete a Vörös Hadsereg felállításáról szólt, ráérezve, hogy a lakosság szeretné megvédeni Magyarországot a külső támadások ellen.

Akkoriban nemcsak a katonákat, hanem a lovakat is sorozásra rendelték a hadsereg számára, hiszen a Vörös Hadsereg lovas hadsereg (is) volt. Ha nem lennének egyenruhás alakok a filmen, azt hihetnénk, hogy lóvásárban vagyunk, s nem is tévednénk nagyot. Lókupecek árulják a portékájukat a sereg számára, s ahogy elnézem őket, lehet, hogy a lovaik megfelelnek a sorozáson, de néhányukat biztos nem alkalmaznák katonának. Egy keménykalapos, csokornyakkendős úr is feltűnik a képeken, vajon ő lenne az állatorvos?

A Tanácsköztársaság az ország belpolitikai rendszerét sem hagyta érintetlenül. A két munkáspárt egyesülésével létrehozták a Magyarországi Szocialista Pártot, ennek áprilisi nagygyűlését láthatjuk a harmadik híradórészleten. A kormány helyébe a Forradalmi Kormányzótanácsot állították, ennek elnöke Garbai Sándor lett (miniszterelnöknek megfelelő poszt). A miniszterek helyett népbiztosokat neveztek ki, közülük kettőt látunk a felvételeken, a Tanácsköztársaság tényleges vezetőjét, Kun Bélát külügyi népbiztosi poszton, és Bokányi Dezsőt, aki munkaügyi népbiztos volt. Hatalmas a tömeg az Országház előtt, a kamera lelkes arcokat mutat, mondhatnánk, hogy még a lámpavason is lógnak, de ez kicsit mást jelentene. Nagy kérdés, hogy ennyi ember hogy érthette meg a szónokok szövegét, hiszen – hangosítás nem lévén – ezt nehéz lehetett megoldani, még úgy is, hogy egyikük egy autó tetejéről kiabál. Nem jártak-e úgy, mint a Brian életének hősei, akikhez annyi jutott el a hegyi beszédből, hogy boldogok a sajtkészítők?

Május elején átszervezik a Vörös Hadsereg vezetését, a kiváló katonatisztet, Stromfeld Aurélt nevezik ki vezérkari főnöknek. Meg is hálálja a bizalmat, mert nemhogy visszaveri az ellenséges csehszlovák és román csapatokat, de ellentámadásba is lendül. Az egyik stratégiailag fontos város Miskolc volt: május 22-én sikerült visszafoglalni. Érdemes megnézni a korabeli egyenruhákat, fegyverzetet, ráadásul a lovas katonák mellett megjelennek biciklis bakák is. Feltűnik a képeken a város elfoglalását vezénylő két katonai vezető is: Landler Jenő és Bőhm Vilmos.

A "boldog békeidők" alatt, azaz a kiegyezéstől az I. világháborúig nagy számban költöztek Budapestre a teljesen elszegényedett, föld nélküli zsellérek, akik így a városi munkásosztály magját alkották. Életkörülményeik mai szemmel nézve elviselhetetlennek tűnnek, a Tanácsköztársaság egyik célja volt e réteg szegénységből való kiemelése. A háborús körülmények és az idő rövidsége miatt sok sikert nem könyvelhettek el ezen a téren, de néhány látványos akcióra azért futotta. Megnyitották a Margit-szigetet a proletárgyerekek előtt, ahova korábban csak belépőjeggyel lehetett bemenni, nyaralni vitték a rászorulókat a Balatonra. Ezeknek a kicsiknek biztos, hogy nagy élményt jelentett részt venni a programokon, amihez hasonlóra korábban esélyük sem kínálkozott. Két részletet nézhetnek meg fent, egyik az elképesztő nyomorról, másik pedig a Margit-szigeti boldog, maszatos gyerekekről készült 1919 áprilisában és májusában.

Végezetül nézzünk meg egy embert, akit jóval későbbről ismerünk, kevesebb hajjal – konkrétan kopaszon – és lényegesen súlyosabban…

Peregi Tamás

• Publikálva: 2012.03.21. 07:00 • Címke: dokumentumfilm, filmhíradók, videó, történelem, évforduló