a rovat írásai
Henri Cartier-Bresson 1964-es kiállítása
A fotóművész első magyarországi
kiállítása.
Ismét indul a Héttorony Fesztivál
Száz művész, kilenc kiállítás, 16 koncert, táncház, filmvetítések és irodalmi programok is várják a Héttorony Fesztivál közönségét november 9. és 20. között Budapesten, Csíkszeredán, Kolozsváron, Szigetváron, Bécsben, Makón, Zalaegerszegen, Pakson és Siófokon.
Kós Károly Ankarában
Kós Károly-kiállítás nyílt csütörtökön a török fővárosban található Ankara Egyetemen az ankarai magyar nagykövetségnek az 1956-os forradalom és szabadságharc közeledő emléknapja alkalmából rendezett háromnapos eseménysorozata keretében.
Böcklin és a Halottak szigete
Arnold Böcklin festményét, a Halottak szigetét hosszú éveken, évtizedeken át használták illusztrációként a gimnáziumi irodalom tankönyvekben. És még ama szerény méretben, csapnivaló kivitelben is hatott a kép, hangulata alá kerülhetett a könyvet csak felületesen átlapozó, az irodalomra és a képzőművészetekre immunis fiatal is. A 190 éve született Böcklin képének hatása alól nem vonhatja ki csak úgy magát az ember.
Lesz Art Capital és Vajda Lajos-kiállítás is
Jövőre már júniusban elindul Szentendrén az Art Capital kortárs képzőművészeti fesztivál; a Ferenczy Múzeumi Centrum (FMC) által szervezett programsorozat több mint harminc helyszínen kínál majd kiállításokat.
Születésnapi kiállítás a grafika nagyasszonyának
Még senki nem járta be a magyar grafikában azt a pályaívet, amit Maurer Dóra, méltatta a Munkácsy- és Kossuth-díjas képzőművészt Révész Emese kurátor a Nyomhagyás – Nyomtatás című kiállítás sajtóbemutatóján csütörtökön, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A péntektől látogatható tárlat csaknem száz művet vonultat fel a 80. születésnapját ünneplő képzőművész 1955-1980 közötti grafikai életművéből.
Aj Vej-vej elárasztja New Yorkot
A bevándorlás, a határok és a menekültválság témájára reflektálnak Aj Vej-vej kínai konceptuális művész New York mintegy 300 helyszínén kihelyezett installációi és egyéb munkái, amelyeket csütörtöktől február 11-ig kereshetnek fel az érdeklődők.
Boldogasszonyok Kassán
Csütörtökön nyílik meg az első tárlat a kassai Rovás művészeti csoport új székházában, amely a Kárpát-haza Galéria Boldogasszony-vándorkiállításával debütál, tájékoztatta az MTI-t Kovács Ágnes, a Rovás Akadémia igazgatója.
Egy Leonardo kalapács alatt!
Árverésre kerül Leonardo da Vinci utolsó, magántulajdonban lévő festménye, a Salvator Mundi (Világmegváltó) című kép 100 millió dollár körüli áron cserélhet gazdát, jelentette be kedden New Yorkban a Christie's aukciósház.
Pokoli aranykor vagy mocskos idők
Pokoli aranykor címmel nyílik kiállítás pénteken a fővárosi Kieselbach Galériában a nyolcvanas évek magyar underground koncertplakátjaiból. A tárlatot egy vaskos kötet kíséri, amely a plakátok mellett hiánypótló módon bemutatja a kor és a színtér fontos szereplőit.
Mert a szépség pihenteti az ember szívét
Klisza János kárpátaljai grafikusművész, építész alkotásaiból nyílik kiállítás kedden a budapesti Forrás Galériában, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-haza Galéria sorozatának keretében.
A boldog Rousseau
1908-ban furcsa díszvacsorára került sor Picasso párizsi műtermében. Az
akkor már tehetős spanyol festő népes társaságot látott vendégül, a
főhelyen pedig Henri Rousseau ült meghatottan.Akinek munkásságát sorban méltatták fennkölt szavakkal a jelenlévők, élükön Picassóval és Guillaume Apollinaire-rel – miközben nagyokat somolyogtak, össze-összekacsintottak. Rousseau, aki éppen 170 éve, május 21-én látta meg a napvilágot, nem vett észre semmit (mert nem akart?), csak ült és fürdött a váratlanul jött dicsőségben.
A nagyra nőtt levelek között furcsa lények rejtőznek
Mert a siker és az elismerés ritka vendég volt a naiv vagy primitív festő háza táján. Már egészen ifjú korában félrecsúsztak a dolgok azokkal a lopásokkal, és a felelősségre vonás elől a seregbe való meneküléssel. Négy éves katonáskodás után, 1868-ban aztán polgári foglalkozást keresett magának, és negyedszázadon át vámosként, pontosabban illetékhivatali adószedőként dolgozott 1893-ig, korai nyugdíjazásáig. Ahogy illik, időben meg is nősült, hét gyermeke született, de csak egy érte meg a felnőttkort. Felesége is korán meghalt, volt hát ideje a botanikus kerteket, üvegházakat járni és az elszámolások letisztázása mellett elpiszmogni képeivel. Mert Henri Rousseau ki tudja miért, de festegetni kezdett, az 1870-es évek elejétől szorgalmasan látogatta például a Louvre képtárát, és másolta a neki tetsző alkotásokat. (Talán Cézanne szorgalmas próbálkozásainak is tanúja volt.) A szorgalom önmagában viszont nem biztos, hogy elég a tanuláshoz, a festői alapismeretek elsajátításához. Így történhetett az, hogy Rousseaunak pályafutása során vélhetően fogalma sem volt arról, hogy mi a perspektíva, az anatómia és a kompozíció. De mindez nem tántorította el attól, hogy műveivel a párizsi képzőművészet nagy seregszemléin, a Szalonokon próbálkozzon, mondani sem kell, kevés sikerrel. 1886-ban a Salon des Independant, az el nem fogadott művészek fóruma viszont kiállította egy művét, ami egészen bizonyosan jót tett alkotókedvének.
Mi az ott a kocsi közepén?
A festészet és a botanikus kertek látogatásának szenvedélye már ezután, 1890 körül találkozott az úgynevezett dzsungelképeiben, amik talán a legismertebb, és legkedvesebb alkotásai. A valószínűtlenül nagyra nőtt levelek, indák és virágok között fantasztikus állatok rejtőznek, a bokrok mögül sosemvolt lények kandikálnak ki nézőre. Mint ahogyan képtelenség beazonosítani azt a valamit is, ami ott bújik meg A Junier család kordéja című kép közepén.
Amiért Apollinaire haragudhatott volna
De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a dzsungeles képeknek tagadhatatlanul van egy naiv bája, hangulata, ami feledteti a mesterségbeli tudás szinte teljes hiányát. Rousseau pedig roppant következetesen nem volt hajlandó pályafutása 30-35 évében a tanulásra, fejlődésre. Ez talán kicsit bántóan emberábrázolásainál jelentkezik, jó lett volna ott lenni, mikor Apollinaire barátnője, Marie Laurencin először meglátta arcát 1909-ben Rousseau csupa jóindulatból festett vásznán. De aztán lehet, hogy éppen ezért szerették ezt a végtelenül egyszerű embert. Aki biztos, hogy soha sem állt igazán két lábbal a földön, mint az híres, Prágában őrzött teljes alakos önarcképén is jól látszik. Feltűnő, hogy elsőre mennyire elfogadhatatlanul hatalmas lábakat festett magának, majd pedig a korrekciók után sem sikerült a földre állítania a kor művészdivatjába öltöztetett figurát.
Kicsit a föld felett
Rousseau így jó pár centivel lebeg a föld felett a 1890-ben készült képen. Talán valahol ez a tudatállapot kellett ahhoz, hogy kibírja a kritikákat, vagy éppen Picassóék burleszkbe hajló lakomáját, és elégedett boldogsággal üljön a főhelyen szakállát simogatva. Boldogok a lelki szegények, írja a Biblia, de kevesen tudják, hogy ez nem az ostobákra, debilekre vonatkozik, hanem azokra, akiknek nincsenek folyton kérdéseik, hanem biztosak hitükben, magukban.
Pálffy Lajos