​Edgar Degas indokolatlan magányossága

180 éve született Edgar Degas, aki egész életében rajzolta, festette és mintázta a gyönyörű nőket, de sosem nősült meg, és gáláns kalandjairól, elcsábított modelljeiről sincsenek feljegyzések. Pedig tengernyi alkalma lett volna az ismerkedésre a párizsi Opera színfalai mögött, a lóversenyen vagy a zenés kávéházakban. Talán a művészet papja volt, nem hagyta, hogy a hullámzó érzelmek, a családi csaták eltereljék figyelmét a lényegről?

Az, hogy 1834. július 18-én Edgar Germain Hilaire de Gasként pénzzel foglalkozó nemesi családba született, egész életére biztosította anyagi hátterét, ami meghatározó lett művészetére nézve is. Teljesen átadhatta magát a festésnek, hiszen nem volt egy percre sem kitéve a megrendelők, a galériások kényének-kedvének. Addig dolgozott egy-egy vásznán, ameddig csak akart, egyik megrendelője 13 évet várt a festményére úgy, hogy ez első időkben még sűrűn érdeklődött a szállításról, amire mindig csak azt a választ kapta, hogy az a napokban meg fog történni.

Opera

Persze, az anyagi függetlenség még nem tesz festővé, a jogásznak induló Degas (1870-től, a császárság bukását követően írja így a nevét) párhuzamosan képzőművészeti tanulmányokat is folytatott, amit szerető atyja azzal is támogatott, hogy gimnazista korában kis műtermet rendezett be neki, és emellett kiállításokra, előadásokra és koncertekre is hordta. Degas legfőképp nagy igyekezettel másolta a Louvre-ban a nagyokat. Hogy aztán az ebben kevésbé tehetséges Cézanne-nal találkozott-e itt, azt nem lehet tudni, viszont a hasonló festőfelszereléssel érkező Édouárd Manet-val összefutott egy Velazquez előtt, az biztos. Innen indul ugyanis a két festő barátsága, és az addig leginkább magányosan alkotó Degas visszafogott társasági élete is a Café Guerboisban, az impresszionisták törzshelyén.

Akt

Ezt megelőzően a klasszikus hagyományokból kiinduló Degas azért egy nápolyi rokonlátogatás kapcsán beutazza Itáliát, vázlatokat készít Firenzében, Rómában, és Orvietóban is. III. Napóleon császárságának dicstelen vége után (Degas katonaként hőstettek helyett soha nem gyógyuló szembajt szerez a hátországban) a New Orleans-i kereskedő rokonokhoz is eljut, majd már Párizsban megfesti a látottak alapján a 12 férfialakot felvonultató Gyapotkereskedés New Orleansban című képét.

Gyapotkereskedés

A műfajból adódóan túlnyomóan férfiak vannak az életét végigkísérő lóversenyes képein is, aztán vége, innentől csak fiatal és gyönyörű nők, balerinák, énekesnők, fürdő, fésülködő és öltözködő kisasszonyok kerülnek fel vásznaira. Na jó, fest vasalónőket és kalaposokat is, de a kivétel ez esetben is erősíteni látszik a szabályt. Degas kitűnő fényképésze a pillanatnak. A legszebb mozdulatoknál nyomja meg a kioldót, állítólag a rengeteg rajzolás után képes volt arra, hogy egy vonallal adja vissza elképesztő látószögekből a bonyolult táncmozdulatokat is. Az olajfesték mellett egyre nagyobb szerephez jut ezeknél a képeknél a pasztell, de szemének romlása miatt a pálya végén kisplasztikákat is készít a jellegzetes balettos mozdulatvilágot tökéletesen visszaadva.

Táncos

A remek irodalmi és filozófiai műveltséggel rendelkező és zeneértő Degas a festés mellett szonetteket és irodalmi szintű leveleket is írt, és lelkesen látogatta a képzőművészeti aukciókat, ahol sokszor megszorult művésztársait is megsegítette egy-egy vásárlással. Akik egyébként büszke és magának való embernek tartották már csak azért is, mert kendőzetlenül megmondta műveikről a véleményét. Tíz festménnyel ott van 1874-ban Nadar műtermében, az impresszionisták legendás első tárlatán, de a világért sem vonulna ki állványával és palettájával a természetbe. Nem szereti az impresszionista kifejezést sem, és természetesen a századfordulóra, kissé megkésve megérkező hírnévnek is csak a kellemetlen oldalát látja. A nőkkel szemben pedig hosszú élete során egyszerre volt félszeg és büszke, ez lehetett a másik oka indokolatlan magányosságának.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2014.07.18. 10:58 • Címke: évforduló, képzőművészet