A született győztes – Puskás 85

Április 1-jén lenne 85 éves a világ egyik legjobb labdarúgója, a legismertebb magyar.

1981 kora nyarán barátaimmal kimentünk a Népstadionba a soron következő VB-selejtező mérkőzésre, amelyet Anglia ellen vívtunk. Előmérkőzésként Budapest–vidék öregfiúk meccset játszottak, amelynek érdekessége volt, hogy 25 év után először láthattuk itthon Puskás Ferencet. Ez a név akkor nekünk nem mondott sokat – Nyilasinak és Törőcsiknek mentünk szurkolni – s mikor a játékoskijáróban felbukkant a hatalmas pocakú bácsi, talán még nevettünk is rajta. Aztán megtörtént a csoda. Már arra is felkaptuk a fejünket, hogy Puskás termetét meghazudtoló tempóban száguldozott néhányszor fel-alá a széleken, de az igazi varázslatot a 35-40 méteres sebészi pontosságú beadásai jelentették. Akkori sportújságírói zsargon szerint "szeme volt a labdáinak", pedig nem a labdának, hanem neki volt nagyon jó szeme, és hihetetlen technikája, amellyel kétszer, háromszor, tízszer is pontosan ugyanúgy, ugyanoda tudta rúgni a labdát.

Forrás: Magyar Olimpiai Bizottság.

Puskás Ferenc – Puskás Öcsi – Purczeld Ferenc néven 85 évvel ezelőtt született, 1927. április elsején. Ő maga mindig másodikán ünnepelte, mert nem kérkedett azzal, hogy a bolondok napján látta meg a napvilágot. Ezzel a születésnappal amúgy többször is gond volt, mert a Kispest utánpótláscsapatába is, később pedig a felnőtt csapatba is csak úgy tudott bekerülni 11 illetve 16 és fél évesen, hogy kicsit kozmetikázni kellett a dátumon, hogy idősebbnek tűnjön. Édesapja a Kispest labdarúgója volt, ráadásul a pálya mellett laktak, a konyhaablakból ráláttak a pálya karzatára. Minden adott volt ahhoz, hogy a kis sváb fiú (ez volt az első beceneve: sváb) focista legyen. De hogy a világ egyik legnagyszerűbb labdarúgója, s egyben a legismertebb magyar ember legyen, megelőzve Nobel-díjas tudósokat, világhírű zeneszerzőket, ehhez más is kellett. Tehetség, szorgalom, s még a történelem is besegített, mert ha nincs az ’56-os forradalom, nem valószínű, hogy a Real Madrid játékosaként tudja megkoronázni addig sem szerény pályafutását. Így viszont 10 bajnoki és 8 gólkirályi címet mondhat magáénak, mindegyiket testvériesen elosztva, azaz 5-ször volt magyar bajnok, 4-szer magyar gólkirály, és ugyanennyiszer diadalmaskodott a spanyol pontvadászatban is. 529 első osztályú mérkőzésen 515 gólt szerzett, a magyar válogatottban pedig 85 meccsen ért el 84 találatot. Nem kell nagy matematikusnak lenni ahhoz, hogy kiszámoljuk, ez csaknem mérkőzésenkénti egy gólos átlag.

Purczeldék szomszédjában lakott a Bozsik-család, így a százszoros válogatott Bozsik József és Puskás Ferenc élete Puskás távozásáig teljes mértékben összefonódott. Együtt rúgták a bőrt a grundon, együtt kerültek be a Kispest csapatába, később a válogatottba is. Együtt nyitottak vasedényüzletet a XIX. kerületben a háború után, de üzleti érzéke egyiküknek sem volt, így az hamar tönkrement. Bejártak tisztességgel a boltba, de inkább beültek kártyázni a raktárba, ha vevő jött, kikiabáltak neki, hogy vigyen, amit akar, a pénzt meg hagyja a pulton. Puskás ebben a tekintetben semmit sem fejlődött: amikor Madridban vendéglőt nyitott, azt is csődbe vitte, mert ismerőseinek nem engedte meg, hogy fizessenek, és ki ne ismerte volna őt?
Bár az Aranycsapat csak az ötvenes évek elejére állt össze, Puskás játékának híre már a háború után nem sokkal eljutott külföldre is. 1947-ben a Juventus 100 ezer dollárt ajánlott neki, ha hozzájuk szerződik, de akkor még a családjára hivatkozva visszautasította a lehetőséget. Itthon pedig akkora befolyása volt a Kispest csapatára, hogy mikor edzőjük, Guttmann Béla egy alkalommal lecserélte volna Patyi Mihályt, aki Bozsikkal együtt szintén Puskás gyerekkori játszótársa volt, az nem jött le, mert Öcsi nem engedte. Ezek után nem a játékos, hanem az edző távozott a csapattól. Érdekes lehetett 15 évvel később a BEK-döntő (a Bajnokok Ligája elődje), ahol a vesztes Real Madrid csapatában Puskás Ferenc három gólt lőtt, míg a győztes Benfica edzőjét Guttmann Bélának hívták.

Az ötvenes évek eleje aztán aranykor volt nemcsak a csapatnak, hanem a csapatkapitánynak is. 1950-ben megnősült, két évre rá kislánya született. A helsinki olimpiára már ifjú apaként utazott ki, s olimpiai bajnokként térhetett haza. Csapatdobogó nem lévén, ő egyedül állhatott fel az olimpiai dobogó tetejére csapata képviseletében. S nem volt megállás.

Az 1953. november 25-én a Wembley-ben játszott 6:3-ról az is hallott, akit egyébként teljesen hidegen hagy a futball, Tímár Péter még nagyjátékfilmet is rendezett a meccs kapcsán. S ha valaki azt hinné, csak számunkra volt fontos az "évszázad mérkőzése", álljon itt egy jóval későbbi vélemény a The Timesból: "A futball forradalma Puskással kezdődött. A miatta bekövetkezett 6:3-as londoni siker változtatott meg mindent a sportágon belül Angliában." Kevesebb szó szokott esni a későbbi visszavágóról, ahol 7:1-re sikerült elverni a Budapestre látogató angolokat. Akkoriban az a mondás járta, hogy az angolok egy hétre jöttek, és hét eggyel mentek haza.

Ekkor a magyar válogatott vitathatatlanul a világ legjobb csapata volt, a sokat emlegetett 1954-es svájci világbajnokságra is toronymagasan favoritként utaztak ki Puskásék. Tudja mindenki, hogy a csoportmeccsek alatt nagyon megvertük a németeket, talán azt is, hogy egy német védő úgy lerúgta Puskást, hogy utána ki kellett hagynia a negyed- és az elődöntőt, beszélnek arról, hogy a németek doppingoltak, de tény, a döntőben 2:0-ás vezetés után 3:2-re kikaptunk. Azt viszont kevesen tudják, hogy a torna legjobb játékosának a sérülése miatt keveset játszó Puskást, és legjobb csapatának a második helyezett magyar válogatottat választotta meg a FIFA. Ha van fából vaskarika, akkor ez biztos, hogy az. Lejátszanak egy világbajnokságot, aminek az a feladata, hogy kiderüljön, melyik a legjobb focicsapat a világon, és ezek után nem a győztest választják meg a sorozat legjobb csapatának!

A válogatott és kapitánya életében is nagy törést jelentett a berni vereség. Puskást egyre többször lehetett különböző kocsmákban látni, s mivel főzni is, enni is, inni is igencsak szeretett, felszedett vagy 15 kiló súlyfelesleget. A közönség is kikezdte sörhasa miatt, s természetesen a gyorsasága is megkopott a plusz kilóktól. Ekkoriban a Kispest a honvédség csapata volt, a játékosokat besorozták, Puskás például őrnagyi rangot kapott. 1956-ban a Honvéd nyugat-európai turnéra utazott, majd annak ellenére, hogy a labdarúgó szövetség hazarendelte őket, elvállaltak egy dél-amerikai utat is. Egy csapásra hazaárulókká és katonaszökevényekké váltak. Puskás félt attól, hogy hazatérése után nemhogy a focitól tiltják el, hanem börtönbe is csukhatják, ezért – miután felesége és kislánya kijutott Bécsbe – úgy döntött, hogy új életet kezd külföldön.

Nyelveket nem beszélt, ismét elhízott, ráadásul a nemzetközi szövetség is eltiltotta két évre a játéktól. Mindent elölről kellett kezdenie. Barátja, Östreicher Emil győzte meg a Real Madrid vezetőit, hogy igazolják le az egykori klasszist, és szívós munkával elérte, hogy a spanyol sztárklubban is a legnagyobbak között emlegessék "Panchót". 1961-ben kapta meg a spanyol állampolgárságot, válogatott is volt, s a Reallal két BEK-döntőn szerepelve összesen 7 gólt rúgott. Ilyen teljesítményre azóta sem volt képes egyetlen focista sem. Ha azt mondtuk az elején, hogy gyerekként idősebbnek kellett hazudnia magát, hogy bevegyék a csapatba, kis túlzással azt mondhatjuk, Madridban a másik irányba kellett hamisítani születési időpontját, mivel 39 évesen is játszott még az élvonalban, ráadásul csatárként.

Puskás és Alfredo Di Stéfano. Forrás: Wikipédia

Később megszerezte az edzői képesítést Spanyolországban, majd bejárta az egész világot különböző csapatok trénereként. Megfordult minden kontinensen, legnagyobb sikerét Görögországban, a Panathinaikosz együttesével aratta, akiket 1971-ben csak az Ajax tudott megállítani a BEK-döntőben. Egyik volt görög játékosa nevezte mesterét a címben említett "született győztes"-nek. Valószínűleg nem véletlen, hogy legnagyobb sikereit mediterrán országokban aratta. Briliáns focitudása mellett áradt belőle az életöröm. Mindig társaságban érezte jól magát, evett, ivott, viccelődött, élvezte az élet minden percét, egészen addig, míg az Alzheimer-kór le nem döntötte a lábáról. Életének utolsó 4-5 évében már nem biztos, hogy tudta magáról, hogy egyáltalán futballista volt egykor, ahogy mi, a Kádár-korban felnőtt gyerekek sem tudtuk 1981-ig, ki is az a Puskás Ferenc. Évekkel ezelőtt sikerült szereznem egy focilabdát Öcsi bácsi aláírásával, s megfogadtam, hogy ereklyeként fogok vigyázni rá. Aztán nem volt szívem nem odaadni a fiamnak, hogy focizzanak vele a kertben, így hamar tönkrement. Nem baj, így valószínűleg jobban betöltötte a feladatát, mintha máig egy vitrinben állna.

Peregi Tamás

• Publikálva: 2012.04.01. 07:01 • Címke: sport, dokumentumfilm, évforduló, videó