​Az emlékek őre belefulladt az unalomba

Észre sem veszik, hogy csak úgy vannak. Talán ez is lehetne a Loris Lowry által teremtett világ lényege, ahol nincsenek érzelmek és emlékek. Az emlékek őre című ifjúsági regény 2001-ben jelent meg magyarul – most pedig megfilmesítették.

Nagy gonoszul azt mondhatnám, hogy a film unalmas lett, pedig igazán profik dolgoztak rajta. A mű kötelező olvasmány az USA egyes iskoláiban, nálunk is próbálkozik vele néhány innovatívabb magyartanár. Most a moziban is meg lehet nézni, de nem igazán érdemes.

Már csak azért sem, mert az 1993-ban, a mostanra már 30 kötetes családanya által megjelentetett, 10 milliós példányszámú ifjúsági regényhez a film első húsz és utolsó egynéhány perce hűséges csak. (Boldizsár Ildikó mesekutató bemutató vetítés utáni szíves közlése.) Így nem lehet aztán letudni a kötelező olvasmányt a film megnézésével, ami mondjuk az Egri csillagok, vagy éppen a Kőszívű ember... tekintetében hellyel-közzel megvalósítható. Sőt, lassan nem is lesz más megoldás a kötelezők abszolválására, hiszen internetes nyelvhez szokott felcseperedő gyermekeink jórészt meg sem értik, miről írt szegény Gárdonyi, hát még Jókai, aki a mára már sokaknak kínainak tűnő 19. századi magyart használta. No, de elég is ennyi okoskodás, nézzük inkább ezt az újabb anti-utópiát, avagy disztópiát. Amelynek a bevezetőben is emlegetett lényege, hogy közös döntéssel valamikor olyan jól védett telepeket hoztak létre, ahol megfosztották az embereket érzelmeiktől és emlékeiktől. Ennek szinten tartásához a reggeli kötelező injektálást írták elő, egy automata szúrta meg reggel mindenki csuklóját munkába vagy iskolába menet. Iskolát ugyan nem mutat a film, láthatunk viszont a Döntéshozók Bizottsága (vezetője az Elöljáró – Meryl Streep) által elrendelt elbocsátást, ami nem más, mint az Amerikában most éppen romló hatásfokú méreginjekciós kivégzés. Ez jut a nem megfelelően fejlődő csecsemőknek, akiknek a testsúlygyarapodása dönt a sorsukról. És ez jut az öregeknek és a renitenskedőknek is, de ne felejtsük el, hogy nincsenek érzelmek, tehát nincs gyász és felháborodás sem, ez az ostoba halál itt természetes dolog.

Mint ahogy természetes aztán az is, hogy eme rettentő állapotok ellen előbb-utóbb fel fog lázadni valaki, akinek kinyílik a szeme, és megszabadítja népét a rettenetes szürkeségtől. Mert nem elég az érzelmek és az emlékek hiánya, a színeket is elvették a Döntéshozók az emberektől, a szürke megannyi árnyalatával találkozhatunk – de semmi szex, lévén ifjúsági regényről van szó és a filmváltozat is elsősorban ezt a korosztályt célozza. Még az Örökítő – Jeff Bridges sem ad át a főhősnek az emberiség szaporodásához nélkülözhetetlen tevékenységről szóló emlékképeket. Bár az is lehet, hogy Loris Lowry steril világában mesterségesen szaporítanak, igazi család helyett ugyanis családegységek vannak, férfiak és nők, akik kaphatnak „nevelésre” egy fiú- és egy lánygyermeket. Ezek 12 éves korukban egy dizájnos fehér biciklit kapnak és önálló életet kezdenek, a Döntéshozók által kijelölt beosztással. Egy szó, mint száz, az Egyenlét lélektelen, unalmas rendszer. Az író azonban hagyott egy komoly veszélyt jelentő lehetőséget, az Emlékek őrének személyét, akiből csak egy van, és aki ráadásul irracionális módon sérthetetlen is. Dolga az, hogy érezzen és magában hordozza az emberiség emlékeit, s félelmetes tudományával segítse a Döntéshozók Bizottságának áldásos tevékenységét. A testület a könyv szerint 12 éves Jonast (Brenton Thwaites) jelöli a posztra, így elhasználódott elődje, az Örökítő átadja neki emlékeit, úgy, hogy karjait megragadva különféle szituációkba helyezi a 26 éves színész által alakított Emlékőrt.

Amelyek jórészt pozitívak, természeti szépségek mellett sok nációt és bőrszínt láthatunk különféle helyzetekben örülni és önfeledten szórakozni. A háború rettenete leginkább Vietnamra hasonlít, ahol Jonas csak a mellette fekvő bajtársa halála után lövi le a fáról a már rá célzó vietkong lányt. Persze, hogy ez a legnagyobb sokk, amiben az Örökítő részesíteni tudja a fiút, akit végül a szerelmet megízlelve, még ez sem tántorít el attól, hogy sorstársai szemét felnyissa. Hogy aztán ehhez az izgalmasnak szándékolt szökés után miért kell elmennie az Egyenlét világának peremére és átlépni a határt, az csak az író tudhatja, nekem a filmből nem derült ki. De cél eléréséért természetesen mióta világ a világ, szenvedni kell, Jonas egy csecsemővel a hátizsákjában kel át hegyen, völgyön és sivatagon, míg végül megvalósul az áttörés. Mégiscsak ott lesz az a szánkó, amelyen egy elég jónak tűnő síterület kék pályáját használva el lehet jutni a karácsonyi díszben álló faházig, ahol mintha a Csendes éj is szólna és más, a boldogságra utaló hangokat is lehet hallani. Amúgy ez az első kép, amit az Örökítő átdelejez Jonasba, van hát logikája annak, hogy a rendező, Phillip Noyce ezt tette a film végére. (Lowry is ezzel fejezte be az első részt – amihez még írt a sikert láttán három folytatást.) Végül aztán azon is el lehet gondolkodni, hogy mit akar Noyce ebben a műfajban. Az a Phillip Noyce, aki megcsinálta 1992-ben a Férfias játékokat, vagy két év múlva a Végveszélybent. Az a Noyce, aki 2010-ben kasszasikert csinált az Angelina Jolie által megformált Salt ügynökkel. Talán elfogyott a pénze, vagy csak unatkozott, mint a (felnőtt) nézők nagyobbik része legújabb filmje alatt?



Ajánljuk azoknak:
• akik odavannak az anti-utópiás, megváltásos filmekért
• akik olvasták és szerették a regényt

Nem ajánljuk azoknak:
• akik torkig vannak a jövőben eldeformálódó emberiségről szóló fantáziálgatásokkal
• akiket idegesít, ha egy történet nem áll össze

Az emlékek őre
The Giver
színes és fekete-fehér, magyarul beszélő, amerikai sci-fi, 97 perc, 2014, rendező: Phillip Noyce, író: Lois Lowry, forgatókönyvíró: Michael Mitnick zeneszerző: Marco Beltrami, szereplők: Brenton Thwaites (Jonas), Jeff Bridges (The Giver), Alexander Skarsgard (Jonas apja), Katie Holmes (Jonas anyja), Meryl Streep (Chief Elder), Taylor Swift (Rosemary), Odeya Rush (Fiona), Cameron Monaghan (Asher), Emma Tremblay (Lilly)

Forgalmazza: Big Bang Média
Bemutató: 2014.09.11.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2014.09.11. 08:00 • Címke: moziajánló