Egy házasság anatómiája

Moziajánló: Holtodiglan

Amerikai álom vagy rémálom David Fincher új filmjében. A történet ott kezdődik, ahol a romantikus filmek befejeződnek: hogyan folytatja az álompár, miután kimondták a boldogító igent.

Amy (Rosamund Pike) tipikus amerikai szépség, gazdag, okos, igényes és szarkasztikus. Szülei egy népszerű gyerekkönyvsorozat, a Csodálatos Amy szerzői, ő pedig a valóságos, hibátlan és maximalista Csodálatos Amy. Boldogsága határtalan, amikor a sok lúzer után rátalál a sármos Nickre (Ben Affleck), aki hozzá hasonlóan irtózik a közhelyektől, van humora és isteni az ágyban. A bajok ott kezdődnek, amikor beüt a válság, és mindketten elvesztik az állásukat (újságírók voltak). Amikor a férfi anyja megbetegszik, leköltöznek a férj szülővárosába, az Isten háta mögötti Missouriba. Hogy a jó feleség szerepének megfeleljen, a manhattani lány lemond a szofisztikált értelmiségi élet minden öröméről, sőt maradék pénzét is odaadja, hogy Nick az ikertestvérével nyithasson egy bárt. Azonban mindennek ára van. Előtérbe tolakodnak és elviselhetetlenné válnak az apró kulturális és egyéb különbözőségek. Aztán az ötödik házassági évforduló reggelén a nő nyomtalanul eltűnik otthonról. A rendőrség kutakodik, Nick valahogy nem tűnik eléggé összetörtnek. A szülők önkéntesközpontot nyitnak, a média ugrásra készen várja a fejleményeket, a közvélemény néhány szerencsétlen baki miatt a férj ellen fordul.

A jelen eseményei közé fűzve, a feleség naplójából megismerjük az ő olvasatát is, a kezdetektől az eltűnés napjáig és tovább. A két történetből együtt kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik: nincs őszinteség, se boldogság, Amy nem csodálatos, sőt még napló sincs. Az álompár tagjai kevéssé ismerik a másik valódi énjét, vágyait és véleményét. A férj az amerikai házassági évfordulókon szokásos nyomkereső játékban sohasem volt sikeres (a feladványok mindig az eltelt év legjelentősebb közös élményeire irányulnak). „Ha figyelsz rám, tudnod kell a megfejtést” – követeli a feleség, és bosszúálló angyalként be is hajtja jussát. A férfinek pedig össze kell kapnia magát, mert ezúttal az élete múlik azon, hogy megfejtse az ötödik évforduló feladványait.

A filmben nem az a fő kérdés, hogy mi lett az eltűnt feleséggel, hanem hogy ki is ez a két ember valójában, milyen motivációk mozgatják őket, mit akarnak egymástól. Ezt teszi fel a nyitó kérdés, és ugyanide érkezünk vissza a film végére. (A nyitómondat előlegezi az bizarr és morbid hangulatot, ami a film egészére is jellemző: a férj szeretne bepillantani a felesége szép koponyájába, hogy megtudja, hogy mit gondol.) A közben eltelt két és fél óra alatt az erről alkotott képünk folyamatosan változik, és jó néhány meglepő fordulat vár a nézőre, az üldöző és üldözött szerepe koránt sem egyértelmű.

A Holtodiglan több műfajt ötvöz, alapjában egy Rebecca- vagy Rosemary gyermeke-típusú thriller, de benne van egy kapcsolati dráma és egy szatíra is a botrányokból élő, manipulatív médiáról. Ezek a rétegek nem erősítik egymást (a második két problémakört inkább csak felveti, jelzi, érinti a film), így egyiket sem lehet igazán komolyan venni, de talán nem is ez a cél. A krimi-történet mindenesetre céltudatosan halad előre, David Fincher és a forgatókönyvíró átgondolt ritmusban adagolják a fordulatokat. Az alapanyagot Gillian Flynn 2012-ben megjelent, több mint 8 millió példányban elkelt, valóban kitűnő regénye szolgáltatta. Az írónő maga írta a forgatókönyvet is, de változtatott a cselekményen, hogy mindenkinek jusson meglepetés.

Minden szerepben kitűnő színészek játékát élvezhetjük: Ben Afflecket látni mindig öröm, Rosamund Pike (Education, Jack Reacher) az első főszerepével minden bizonnyal bekerül az Oscar-jelöltek közé. De a férjmentő sztárügyvéd, a nagyhatalmú, az események fordulatait a maga hasznára fordító tévés műsorvezető és a vidéki nyomozópáros is jellegzetes, jól megformált karakterek. Mellékesen, a film érdekes képet nyújt a válság tengerentúli hatásáról, amely nem csak egyéni egzisztenciákat sodort a tönk szélére, de teljes szakmákat tüntetett el a színről és gigantikus plázákat tett széljárta kísértetkastéllyá. Valamint a média működéséről, amely nem dokumentálja, hanem alakítja az eseményeket, szereplői pedig már nem a sajtómunkások, hanem bárki, akinek van egy okostelefonja.

Ha valaki olvasta a regényt, bizonyosan meg fogja nézni az adaptációt is. Nekik meglesz az az előnyük, hogy több poént, részletet, utalást megértenek, mint aki most találkozik először a történettel. De fordítva, ha valakinek a fent vázolt problémák és szokatlan, nem éppen szimpatikus karakterek egy kicsit is felkeltették az érdeklődését, annak ajánlom a könyvet is. Egyetlen két és fél órás film sem képes arra, hogy egy 520 oldalas, jól megírt lektűr gazdagságát megközelítőleg is visszaadja.

Ajánljuk:
• akik szeretik az „okos”, csavaros krimiket
• akik nem idegenkednek az abszurd fordulatoktól
• akik bírják a fekete humort
• gyakorló és leendő házaspároknak

Nem ajánljuk:
• romantikusoknak és idealistáknak

Holtodiglan
(Gone Girl)
színes, magyarul beszélő, amerikai thriller, 145 perc, 2014, rendező: David Fincher, forgatókönyvíró: Gillian Flynn, operatőr: Jeff Cronenweth, szereplők: Ben Affleck (Nick Dunne), Missi Pyle (Ellen Abbott), Rosamund Pike (Amy Dunne), Neil Patrick Harris (Desi Collings), Tyler Perry (Tanner Bolt), Kim Dickens (Rhonda Boney nyomozó), Casey Wilson (Noelle Hawthorne)

Löwensohn Enikő

• Publikálva: 2014.10.01. 16:42 • Címke: moziajánló