Moziajánló: Leviatán

A címben szereplő sárkány vagy kígyó alakú tengeri szörny az Ószövetség szerint a mai napig is él. Napjaink talán legjelentősebb orosz filmrendezője, Andrej Zvjagincev az Északi-tenger partján látta és egy lenyűgöző, eposzi terjedelmű és gazdagságú filmben mutatja meg nekünk.

A helyszín egy kisváros Oroszország északnyugati részén, a Barents-tenger partján. A negyven körüli autószerelő, Kolja itt él második feleségével és kiskamasz fiával, egy tengerre néző házban. Erősen kötődik a helyhez: a telket nagyapjától örökölte, a házat saját kezével építette rá. Úgy is néz ki ez a napfényes, jellegzetesen orosz faház, magányosan, közvetlenül a szélfútta parton, mint egy utolsó menedék, egy sziget. Erre a helyre vet szemet a város teljhatalmú polgármestere, és semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy megszerezze. Kolja dühödten próbál szembeszállni vele, először a bíróságon keresi az igazát. Régi barátját, az ügyvéd Dimitrit hívja segítségül a távoli Moszkvából. Az ügyvéd a saját eszközeivel próbálja megszorongatni a polgármestert, az üzelmeit leleplező dossziéval zsarolja meg, de hamarosan kalasnyikovok célkeresztjében találja magát. A törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom itt egy kézben van, a polgármester kezében.

A leviatán Gustave Doré metszetén Thomas Hobbes angol filozófus legismertebb művében, a filmet ihlető Leviatánban (1651) azt állítja, hogy az egyén az államra ruházza át a hatalom gyakorlásának jogát annak érdekében, hogy az védelmét és a törvények betartását biztosítsa. Ezért cserébe a polgárok lemondanak természetes jogaikról, kivéve az önvédelem jogát: „senki nem adhatja fel azt a jogát, hogy ellenálljon azoknak, akik megtámadták és erőszakkal el akarják venni az életét”. Az orosz állam kevéssé felel meg ennek a képnek, a hős pedig megpróbálja érvényesíteni a jogait.

Korrupció és a hatalommal való visszaélés gyenge kifejezés arra, ami itt történik. Teljesen nyíltan, nem adva az elfogulatlanság látszatára sem. Ami láthatóan megszokott, évtizedek (évszázadok?) óta bebetonozott, reménytelen jelenség, a nép nem is háborog miatta. Maximum a hétvégi pikniken lőnek célba Lenin, Sztálin és Gorbacsov aktualitását vesztett portréira. Putyin képe még a polgármester irodájának falán lóg, Jelcin pedig „még nem kapott történelmi távlatot”. Mindez hathatós egyházi támogatással: a polgármester személyes tanácsadója és bizalmasa a pópa, aki a hatalom érdekeit a templomban képviseli – el is nyeri érte jutalmát. Ami a hatalmon lévőket és a népet összeköti, az a vodka, minden mennyiségben, vizespohárból. Ha ez egy kommerszfilm lenne, minden bizonnyal akadna blogger, aki megszámolja, hány liter vodkát öntenek le a torkukon a szereplők, társadalmi státustól, nemtől és kortól függetlenül. Hihetetlen sokat, valóságos csoda, hogy még élnek. Nyilván így lehet kibírni.

A szimbolikus történetet a film gyönyörű képekben tárja elénk. Maga a szörnyeteg számtalan formában jelenik meg: a parti fövenybe süppedt hajóroncsok, egy mitikus méretű, partravetett bálnacsontváz (egy fontos ponton feltűnik az élő cet is), a házat ledöntő, felágaskodó, fejét ingató markoló. Az egészet mozgató, korrupcióval minden ízében átszőtt, romlott államhatalom. A keleti végeken vele szemben nincs esélye Dávidnak, Joseph K-nak vagy Kohlhaas Mihálynak.

Bár a történet és az ábrázolt világ végtelenül lehangoló és depresszív, a filmet két és félórás terjedelme ellenére sem nehéz végigülni. Mivel a számunkra is kényelmetlenül ismerős társadalmi miliőt éles szatírával ábrázolja, helyenként nevetni is lehet rajta, bár kétségtelen, hogy ebben a nevetésben semmi vidámság sincs, csak a keserű ráismerés. Hozzá kell tenni, hogy sötét aktuálpolitikai képe és kritikája ellenére film állami támogatással készült, sőt Oroszország hivatalos jelöltje a nem angol nyelvű filmek kategóriájában.

Ajánljuk annak,

• aki realisztikus képet szeretne az orosz valóságról
• aki kíváncsi egy, a mi társadalmi viszonyainkról is sokat mondó filmre
• aki szereti a monumentális, gyönyörű képekben elbeszélt filmeket
• aki újra meg akar győződni róla, hogy milyen nagyszerűek az orosz színészek

Leviatán
Leviathan
színes, feliratos, orosz filmdráma, 140 perc, 2014, rendező: Andrej Zvjagincev, forgatókönyvíró: Oleg Negin, Andrej Zvjagincev, operatőr: Mihail Kriman, szereplők: Alekszej Szerebrjakov (Kolja), Jelena Ljadova (Lilja), Vlagyimir Vdovicsenkov (Dmitri), Roman Madjanov (Vagyim), Anna Ukolova (Angela)

Löwensohn Enikő

• Publikálva: 2014.10.24. 11:46 • Címke: moziajánló