​A tékozló fiú bátyja

Moziajánló: A bíró

Határozottabb rendezői munkával, pontosabb forgatókönyvvel A bíró nagy film lehetne. Összességében így is meghatóan őszinte, dacára helyenkénti érzelgősségének, túlírtságának. Hibáival együtt szerethető, elgondolkodtató alkotás, ami főként a kitűnő színészi játéknak köszönhető.

Hank Palmer (Robert Downey Jr.) menő, kemény chicagói ügyvéd Az ördög ügyvédje fajtából. Kitűzőként viselt felesége megcsalta, válnak, a kislányával ennek ellenére nagyon jó a viszonya. Bűnözőket mentet föl, cinizmusa jócskán segíti abban, hogy olyan szinten tárgyaljon, amire senki más nem képes. A bíróságon, nagyívű vívás közben kapja a hírt: meghalt az édesanyja. Hogy lelke is van, annak már itt láthatjuk jeleit: hagyja a presztízsügyet, a nagy nyereséget, azonnal hazautazik szülővárosába, a poros kisvárosba, ami egykor szűknek bizonyult kettejüknek az apjával (Robert Duvall). Az idősebb Palmer bíró, a városka rendíthetetlen erkölcsi etalonja csaknem ötven éve. A temetést követő kis bandázás után Hank ismét maga után hagyna mindent úgy, ahogyan húsz évvel korábban is tette: félnótás, folyton filmező öccsét (Jeremy Strong kiváló a mellékszerepben), gumikereskedő, megkeseredett bátyját (a remek Vincent D'Onofrio), egykori szerelmét (Vera Farmiga) és annak időközben fölcseperedett lányát, akivel persze szintén kikezd, mert férfiként is mindig meg kell mutatnia, mennyire menő. Most nem mehet el: apját előre megfontolt szándékkal elkövetett emberöléssel vádolják. Hank megharcol apjával azért, hogy ő védhesse az idős, halálos beteg embert. A hosszúra sikerült kiruccanásra kislánya is követi, s a gyerek természetes vonzalma addig nem is ismert nagyapjához tovább puhítja a kemény fából faragott öreget. Apa és fia együtt küzdenek a lassan föltáruló igazságért, melynek folyamán Hank visszakapja egykori önmagát, Henry-vé lesz ismét. Javíthat, szépíthet, megérthet. Szembenézhet lázadásból elkövetett ostobaságaival, megbocsáthat magának, felnőhet. A bírónak is számot kell vetnie azzal, hogy nem minden helyes, ami az elvek alapján annak látszik, s nem csupán a törvény betűje, de annak szelleme is számításba veendő.

Robert Downey Jr. (Vasember, Sherlock Holmes) producer felesége, Susan projektjét támogatva vett részt az eddig közepesnél csöppet rosszabb vígjátékokat (Testcsere, Ünneprontók ünnepe) jegyző David Dobkin rendező e kissé hosszúra sikeredett, tipikusan amerikai értékeket tárgyaló és romkom-specifikus érzelmeket célzó munkájában. Az égőszemű színészzseni kirobbanó formában van, a súlyos jelenlétű Robert Duvall-lal alakított kettősüket tanítani kéne: igen, így kell fontos értékeket utolsó bölény módjára képviselve megnyomorítani valakit. Duvall nem emlékezett arra, hogy korábban játszottak közös filmben, most azonban felsőfokon nyilatkozott Downey Jr.-ról.

A rendezési aránytalanságok és átlagos megoldások mellett a forgatókönyv a ludas abban, hogy e 141 perces alkotás értékei mellett sajnálatosa szembetűnőek a hiányosságai. Nem képes kellő erővel képviselni saját mondandóját sem, ami a látszat ellenére csak részben tárgyalótermi dráma vagy családi melodráma akart lenni. A Nick Schenk (Robotzsaru, Gran Torino) és David Seidler (Oscar-díj A király beszédéért) jegyezte munka alaposan ismert patentek sorozata, a sablonos figuráknak már az életre keltéséért is nagyon megdolgoztak a színészek. Billy Bob Thornton például kiváló a kevéssé megírt mellékszerepében, Vincent D’Onofrionak azonban nem volt ilyen szerencséje.

Az ő karaktere – Glen, a gumikereskedő, megkeseredett báty - volna a kulcs Hank (és a néző) számára a megjeleníteni szándékozott tékozló fiú-történethez. A figura azonban olyan súlytalanra van megírva, hogy drámája észrevétlen, a tékozló fiú filmben megidézett példabeszéde pedig befejezetlen marad. Hank nevelődési történetének kulcsa Glen sorsa, hiszen az ő életét végleg tönkretette lázadó öccse: a tizenhét éves, menőző Hank autóbalesetet okozott, amelynek során Glen olyan súlyosan megsérült, hogy le kellett mondania kivételesnek indult sportkarrierjéről. Hank, s vele párhuzamosan az apja is mindenkivel megbékül, mindenkit kárpótol így vagy úgy, mindent levezekelnek, Glennek azonban csak a további csöndes belenyugvás marad. Az általuk megidézett jézusi példabeszédet a történet szerzői félbehagyták. Az otthon maradt testvérek közül a filmezős fivér mániája értelmet nyer, Glen azonban beragad az engedelmességbe, a (hétköznapi) törvények reflektálatlan megtartásába – a tékozló fiú története azonban éppen ennek az ellenkezőjére példa.

Ajánljuk:
• apáknak és fiúknak
• családtagjaiknak
• akik úgy gondolják, soha nem késő rendbehozni az elromlott kapcsolatokat
• karriert építőknek

Nem ajánljuk:
• az érzelmek értelmezése iránt nem érdeklődőknek
• az „ahogy esik, úgy puffan”, valamint az „ezt adta Isten, ezt kell elfogadnunk” életvezetési mottók híveinek
• mizantrópoknak

A bíró
The Judge
szí, feliratos, amerikai filmdráma, 141 perc, 2014, rendezte: David Dobkin, forgatókönyv: David Seidler, Nick Schenk, operatőr: Janusz Kaminski, producer: David Dobkin, Susan Downey, szereplők: Robert Downey Jr. (Hank Palmer), Robert Duvall (Joseph Palmer), Leighton Meester (Carla), Vera Farmiga (Samantha), Melissa Leo (Margaret Stevens), Vincent D'Onofrio (Glen Palmer), Billy Bob Thornton (Dwight Dickham)

Bemutató: 2014.10.23.
Forgalmazó: InterCom

Boronyák Rita

• Publikálva: 2014.10.27. 12:07 • Címke: moziajánló