a rovat írásai

Ismét indul a Héttorony Fesztivál

Száz művész, kilenc kiállítás, 16 koncert, táncház, filmvetítések és irodalmi programok is várják a Héttorony Fesztivál közönségét november 9. és 20. között Budapesten, Csíkszeredán, Kolozsváron, Szigetváron, Bécsben, Makón, Zalaegerszegen, Pakson és Siófokon.

Kós Károly Ankarában

Kós Károly-kiállítás nyílt csütörtökön a török fővárosban található Ankara Egyetemen az ankarai magyar nagykövetségnek az 1956-os forradalom és szabadságharc közeledő emléknapja alkalmából rendezett háromnapos eseménysorozata keretében.

Böcklin és a Halottak szigete

Arnold Böcklin festményét, a Halottak szigetét hosszú éveken, évtizedeken át használták illusztrációként a gimnáziumi irodalom tankönyvekben. És még ama szerény méretben, csapnivaló kivitelben is hatott a kép, hangulata alá kerülhetett a könyvet csak felületesen átlapozó, az irodalomra és a képzőművészetekre immunis fiatal is. A 190 éve született Böcklin képének hatása alól nem vonhatja ki csak úgy magát az ember.

Lesz Art Capital és Vajda Lajos-kiállítás is

Jövőre már júniusban elindul Szentendrén az Art Capital kortárs képzőművészeti fesztivál; a Ferenczy Múzeumi Centrum (FMC) által szervezett programsorozat több mint harminc helyszínen kínál majd kiállításokat.

Születésnapi kiállítás a grafika nagyasszonyának

Még senki nem járta be a magyar grafikában azt a pályaívet, amit Maurer Dóra, méltatta a Munkácsy- és Kossuth-díjas képzőművészt Révész Emese kurátor a Nyomhagyás – Nyomtatás című  kiállítás sajtóbemutatóján csütörtökön, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A péntektől látogatható tárlat csaknem száz művet vonultat fel a 80. születésnapját ünneplő képzőművész 1955-1980 közötti grafikai életművéből.

Aj Vej-vej elárasztja New Yorkot

A bevándorlás, a határok és a menekültválság témájára reflektálnak Aj Vej-vej kínai konceptuális művész New York mintegy 300 helyszínén kihelyezett installációi és egyéb munkái, amelyeket csütörtöktől február 11-ig kereshetnek fel az érdeklődők.

Boldogasszonyok Kassán

Csütörtökön nyílik meg az első tárlat a kassai Rovás művészeti csoport új székházában, amely a Kárpát-haza Galéria Boldogasszony-vándorkiállításával debütál, tájékoztatta az MTI-t Kovács Ágnes, a Rovás Akadémia igazgatója.

Egy Leonardo kalapács alatt!

Árverésre kerül Leonardo da Vinci utolsó, magántulajdonban lévő festménye, a Salvator Mundi (Világmegváltó) című kép 100 millió dollár körüli áron cserélhet gazdát, jelentette be kedden New Yorkban a Christie's aukciósház.

Pokoli aranykor vagy mocskos idők

Pokoli aranykor címmel nyílik kiállítás pénteken a fővárosi Kieselbach Galériában a nyolcvanas évek magyar underground koncertplakátjaiból. A tárlatot egy vaskos kötet kíséri, amely a plakátok mellett hiánypótló módon bemutatja a kor és a színtér fontos szereplőit.

Mert a szépség pihenteti az ember szívét

Klisza János kárpátaljai grafikusművész, építész alkotásaiból nyílik kiállítás kedden a budapesti Forrás Galériában, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-haza Galéria sorozatának keretében.

A magyar fotográfia élő klasszikusa a Nemzeti Galériában

Korniss Péter öt évtizedes fotográfusi munkásságát tekinti át Folyamatos emlékezet címmel a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) péntektől látható kiállítása.

Művészet összes cikke »

Annyi, amennyi tőle kitelik – Örkény 100

örkény leadAmikor az 52 esztendős Örkény István, gyógyszergyári mérnök, 1964-ben megírta Tóték című kisregényét, éppen lejárt a vele szemben állított hatéves publikációs tilalom.

Nevezett Ö. I.-t egészen odáig nem kényeztette különösebben a sors, pontosabban szólva: a mennyet és a poklot is megjáratta vele. Szakmájában például hol dolgozott, hol nem, a félbeszakadások oka pedig nem csupán egy összességében több éves nyugat-európai kiruccanás volt, hanem később hosszú munkaszolgálat a Don-kanyarban, rá orosz hadifogság.

A hatvanas évek elején, a kor fogalmai szerint erősen idős férfiként, magánéletében is mindent újra kellett kezdenie.

Örkény a harmincas évek közepétől (műegyetemi tanulmányok mellett) már az irodalom háza táján is ismerős volt. Fogságból hazatérése után sorra jelentek meg kötetei. Ő maga is másodikként választott hivatása szerint helyezkedett el, színházi dramaturgként, majd kiadói lektorként. Az ötvenes évek elején a kommunista párt dédelgetett szerzői közé tartozott, aztán gyorsan kiesett a kegyekből. Jellegzetes hangú, a groteszket és a komikumot elementáris könnyedséggel hasznosító rövidprózáival olvasói népszerűségre tett szert.

1956 után hallgatni volt kénytelen, visszatért polgári foglalkozásához.

A Tóték először kisregény formában született meg (első megjelenés: a Kortárs című folyóiratban, 1966). A fiktív helyszínen, de nagyon is reális történelmi környezetben játszódó groteszk történetben Örkény rátalált arra az útra, amely maximálisan az övé volt. A történetet nagyjából mindenki ismerheti, hiszen az utóbbi fél évszázadban talán nincs is magyartanítás nélküle. Zajlik a háború, és hőseink, helyesebben szólva szereplőink életében is megjelenik a hatalom. Lassan felszívódik életükben, és ők elveszítik kontúrjaikat, részben a hatalom miatt, részben saját maguk miatt? Nevetséges az egész, kínosan nevetséges, még akkor is, ha a Tótékban többen halnak meg, mint az általában is véres magyar drámairodalom legtöbb művében.

Zsarnokság van, és a terror mindent: embereket, emberi kapcsolatokat, múltat, jelent és jövőt egyaránt felőröl. Van-e minimális értelme is az egésznek? Örkény tudja, és mi, olvasók is tudjuk, hogy nincsen. Vagy legföljebb annyira csekély, hogy kár is szót vesztegetni rá. De akkor mire föl mindez? Mert valami mégis van, ami miatt (aminek érdekében?) akkor is csinálja az ember a dolgát, amikor se érdeke, se kilátása (valamely nem megfogalmazható vagy körülvonalazható) továbbélésre. Talán ettől olyan nevetséges az egész. A Tóték ilyen értelemben nem csupán a második világháború idejének kispolgári világát ragadja meg, hanem a mű megírásának korát is, hogy ne tágítsuk nagyon szélesre a horizontot.

Örkény mesteri kézzel vázolja fel a helyszínt, ragadja meg néhány emlékezetes vonással a mellékes karaktereket, és építi fel a két igazán lényeges szereplő: Tót, a derék, jámbor tűzoltó és a hozzá vendégségbe érkező, zilált idegállapotú őrnagy drámáját. A Tóték háborús dráma, de nem véletlenül ütött akkorát már megjelenése pillanatában; a mondatok, amelyek csak véletlenszerűen találkoznak hordozott vagy hordozni szándékozott tartalmukkal, arcok, akik éppen abban a pillanatban sem azok, akiknek gondolni lehet őket; egyszóval kevés kisregény humora sikerült annyira élénkre, mint éppen ezé a darabé.

Nyelvi telitalálatok, komplett fordulatok, arcok, színek, képek maradnak meg belőle az ember fejében. (Néha a film szereplőinek hangján.)

video

Részlet az Isten hozta, őrnagy úr! (1969) című filmből.

A kisregény plasztikus drámaisága azonnal feltűnt kritikusainak. Színpadi változatát már 1967 februárjában bemutatta a Thália Színház (főszereplők: Sinkovits Imre, Nagy Attila, Dayka Margit). A nagy sikerű tragikomédiát számos nyelvre lefordították, a második világháború utáni magyar drámairodalom első igazi nemzetközi sikere lett. Idehaza pedig azóta lényegében folyamatosan műsoron van.

Arra, hogy a groteszk körkép nem feltétlenül helyhez kötött relevanciával bír, és nem csak mi értjük ezt az egészet a "távolsági autóbusz"-tól a "rossz hírű nő"-ig, nem is beszélve a lajtoskocsiról és a kartondobozokról, bizonyíték, hogy Örkényt a darabért 1970-ben Párizsban a Fekete Humor Nagydíjával jutalmazták.

Fábri Zoltán rendezésében készült el 1969-ben a filmes adaptáció, az Isten hozta, őrnagy úr!, főbb szerepekben a rendkívüli alakításokat nyújtó Sinkovits Imrével, Latinovits Zoltánnal és Fónay Mártával.

A Tóték a Magyar Elektronikus Könyvtárban.
A Thália-beli bemutatóról részletek az Országos Széchényi Könyvtár Örkény István-honlapján.
A Petőfi Irodalmi Múzeum kapcsolódó kiállítása.

Mentes Tamás

Képgalériánkban Moldován Domokos fotói Örkényről.

• Publikálva: 2012.04.05. 07:00 • Címke: videó, fotó, játékfilm, évforduló, irodalomtörténet

Kapcsolódó írások