„Nem kapsz képet rólam”: magyar közgyűjtemények képarchívumai

A Mai Manó Ház Az internetes kép és a hagyományos fénykép gyűjtése, őrzése, szerepe ma címmel szervezett szabadegyetemet az analóg és a digitális fotográfia mai helyzetéről, egymás mellett éléséről. Sándor Tibor, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének vezetője az utolsó idei előadáson a közgyűjtemények fotótárainak internetes adatbázisairól beszélt.

Bár Sándor Tibor nem tartja valószínűnek, hogy a közgyűjtemények direkt el akarnák rejteni fotóarchívumaik képeit a nagyközönség elől, ennek ellenére a többségük még mindig csak ott tart, hogy tapogatózik, miképpen is tehetné „közzé” gyűjteményét a weben.  Mindenesetre a magánkezdeményezésként létrejött, önkéntes szerkesztői tevékenységen alapuló, folyamatosan bővülő Fortepan a maga 41.500 tételével görbe tükröt tart nekik. Sándor Tibor szerint nagy szakadék tátong a felhasználók és a közgyűjtemények „kereslet-kínálata” között. Sok szempontból a közgyűjtemények saját lehetőségeik alatt teljesítenek, és ha ez így marad, akkor a teljes közgyűjteményi szféra hatalmas lehetőséget szalaszt el, sőt annak is fennáll a veszélye, hogy szép lassan és csöndben eljelentéktelenedik. Amikor a közgyűjtemények elkezdtek fotókat is gyűjteni, kiderült, hogy azok nem csak információhordozók, de műtárgyak is egyben, és ennek megfelelő bánásmód illeti meg őket. Az idő múltával egyre nagyobb igény jelentkezett a fotókra: a sajtó is fotókat akart közölni, kiállítások, könyvek, esetenként még éttermek is jelezték, hogy szükségük van fényképekre, illusztrációként vagy csak díszítőelemként. Az igény mindmáig nagy, de természetesen a helyzet némileg megváltozott az internet kínálta fotódömping óta; ma már azt mondhatjuk, az emberek szó szerint fogyasztják a fotókat. Erre is válasz az európai uniós programok által is támogatott és finanszírozott digitalizálás, aminek során a közgyűjtemények hatalmas digitalizálási projektekbe kapcsolódhatnak be. Persze ezek a lehetőségek a gyűjteményeken túl virágzó lehetőséget jelentenek a technikai hátteret biztosító cégeknek is, akik kifejlesztik és folyamatosan finomítják a digitalizálás technikai eszközeit.

Fotó a Fortepanon, a Makkai Sándor Protestáns Népfőiskola Egyesület gyűjteményéből „…és a végén mindenki összeáll egy képpé”

A MAFOT (Magyar Fotótörténeti Társaság) 2010/2011-ben végzett egy felmérést a fotótárral is rendelkező gyűjtemények körében, melynek eredményei jól mutatják a hazai közgyűjteményi szféra felkészültségét, a fotók rendszerezését és digitalizálását illetően. A kutatás azt igyekezett feltérképezni, hogy mennyire ismerik, mennyire rendszerezték a közgyűjtemények saját gyűjteményüket, és ezek milyen százalékban vannak jelen a világhálón. A 74 megkérdezettből 40 intézmény 60%-ban legalább azt tudta, hogy milyen anyagokkal rendelkezik. A felmérés idején a Néprajzi Múzeum állt kimagaslóan a legnagyobb feldolgozottsági szinten, ők akkorra már több mint 30 000 fotót digitalizáltak és tettek elérhetővé. Persze még nem értük utol Amerikát, ahol a Wisconsini Egyetemi Könyvtár másfél millió fotóval tette ugyanezt. (A University of Wisconsin Digital Library csak egy önkényesen kiragadott példa az amerikai digitális gyűjtemények tengeréből. De demotivációs okokból nem nagyon érdemes magunkat az USÁ-hoz hasonlítani.) Szó esett pár korábbi jó példáról is: az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet már több mint húsz éve rendelkezik adatbázissal, de ide sorolható a tatai Kuny Domokos Múzeum első világháborús képeslapgyűjteménye, amely online is megtekinthető, illetve a nagy volumenű digitalizálási projektekben Magyarországon megkerülhetetlen Arcanum Adatbázis Kft. térkép-, és képeslaptára is.

Természetesen szó esett az Europeana adatbázis (fotó)tartalmairól is: Európa legnagyobb digitális gyűjteményében közel 36 millió objektum található, több mint 3000 európai intézményből. Ebből 21,5 millió tétel képanyag. Magyarországról ezidáig 162 ezer kép került az Europeánára: ebből 111 ezer MTI fotó (a 2012-ben lezárult Europhoto sajtófotó-projekt eredményeként, hatalmas vízjellel a fotók közepén), 20.000 tétel az OSZMI gyűjteményéből származik, mintegy 9-9000 tétellel holtversenyben a 3. legnagyobb magyar tartalomszolgáltatók (vigyázat, csak az Europeana kontextusában!) a Szentendrei Szabadtéri Múzeum és a Petőfi Irodalmi Múzeum, hogy csak a dobogósokat említsük.

Franciaország hosszú időn keresztül megkérdőjelezhetetlenül első helyen állt az ingyenesen felhasználható fotókat közszemlére bocsátók között, legfőképp a Gallica digitális könyvtárprojektnek köszönhetően. (kb. 500.000 fotó), melyet azonban tételszámban mostanra a Német Digitális Könyvtár (kb. 2 millió fényképtétellel) túlszárnyalt – igaz, a képek jó része még jogi oltalom alatt áll (1.2 millió tételre vonatkozik a „minden jog fenntartva – ingyenes hozzáférés”, és „csupán” 60.000 tétel minősült ezidáig közkincsnek – ezeket minden további nélkül bármire fel lehet használni. Közép-Kelet-Európából Litvánia jeleskedik, számos történelmi fotót publikáltak az Europeanán.

 
Liūnė Janušytė litván újságíró nővéreivel (forrás: europeana.eu)

Magyarországon a fényképes, illetve a közgyűjteményeket összegyűjtő digitális adatbázisok számos próbálkozást, nekifutást megértek már. A Neumann-ház néven létrejött első Digitális Könyvtár és Multimédia Központ 2011-ig működtette az NDA-t (Nemzeti Digitális Adattárat), melynek feladatait ekkortól a MaNDA vette át. A Digitális Képarchívum jelenleg is élő fotóadatbázis, amely az OSZK keretein belül működik és döntő részben az MEK és az EPA tételeiben előforduló képanyagot prezentálja önálló adatbázisban, ugyanakkor a Magyar Digitális Képkönyvtár is nagyon hasonló funkciót tölt be, ugyancsak az OSZK és további 48 intézmény közreműködésével. A MaNDA adatbázisa mellett működik a MuseuMap szolgáltatás, a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Muzeológiai Módszertani és Információs Központja közös múzeumi digitális műtárgyadatbázis szolgáltatása, ahol szabadon lehet böngészni az eddig csatlakozott intézmények (jelenleg nem túl számos) műtárgyai között. A keresősávba beírt keresőszók által kiadott találatok szűkítése még nehézkes, a rendszer még nem tesz szofisztikált szűrést lehetővé. Az NKA által támogatott közgyűjteményi digitalizálás eredményei a Hungaricana oldalon érhetőek el: itt levéltári gyűjtemények, térképek, képeslapok, Kitaibel Pál herbáriuma vagy akár a Habsburg Birodalom térképei is böngészhetőek. Említésre került még a kialakítás alatt álló könyvtár-fókuszú ELDORADO (Elektronikus Dokumentumküldés Országos Rendszere, Adatbázisa és Dokumentumtára) adatbázis is, amelynek célja a kereskedelmi forgalomban már nem fellelhető tartalmak vagy a könyvtárak polcain elfekvő kiadványok jogtiszta módon történő „on demand” digitális másolatküldő szolgáltatása.

Végül Sándor Tibor bemutatta a saját, azaz a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményét, és azon belül a fotótár digitalizált részét. A 250 ezres fotó- és dokumentumgyűjteményből eddig 40 ezret digitalizáltak. Nem csak fényképeket, hanem könyvben található fotókat is, ezek egy része online is megtalálható (kommentelhetően is). Egy különleges kódolási rendszer segítségével a képcímeket, leírásokat bekódoltatták a fájlnevekbe, így az a felhasználók számítógépen automatikusan megjelenik.

Klösz György és felesége egy farsangi mulatságon. Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye

Az internetes képlopás megakadályozására, az adatbázisok összehangolására, a képmegrendelés megkönnyítésére automatizált díjfizetési rendszert javasolt, amely egységárakkal működne, ezáltal is egyszerűbbé téve a felhasználók dolgát.

Röviden összefoglalva, tény, hogy rengeteg kezdeményezés indult az évek során útjára, de ezek összekapcsolása ezidáig még nem volt sikeres, nehéz átfogó képet alkotni a közgyűjtemények már digitalizált szegmenséről. Ha valaki csak szabadidős tevékenységként szeret képek közt böngészgetni, akkor rengeteg érdekességet, meglepetést találhat, de ha célzottan keres valamit – korszakra, tárgyra, gyűjteményre vonatkozóan, stb. – komoly előismeretekkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy rögtön tudja, hogy melyik adatbázis milyen speciális fókusszal rendelkezik (ha egyáltalán), mit hol találhat (esetleg) meg. A kitartó kereséshez szükséges sok türelemről és időről nem is beszélve.

Az „adatbázisugrás” sajnos még kiváltságos kevesek sportja.

Bakk Ágnes

• Publikálva: 2014.12.14. 10:47 • Címke: digitalizálás, műtárgy, fotó