Jancsóval happening volt a forgatás

Szerelmem, Elektra DVD-bemutató

Jancsó Miklós leglátványosabb filmjének DVD-változatát számos alkotó jelenlétében mutatták be az Urániában. A beszélgetésből sokat megtudhattunk nemcsak a konkrét filmről, hanem a „Jancsó-forgatás” jellegzetes módszereiről is.

Fazekas Eszter filmtörténész, a kiadvány szerkesztője először arról beszélt, hogy a gazdag életműből miért éppen erre a filmre esett a választás. Elmondta, hogy mire a jogok a MaNDÁ-hoz kerültek, a Mokép már megjelentette a klasszikus Jancsó-filmek nagy részét. A Szerelmem, Elektra viszont a leglátványosabb Jancsó-film, a koreografált látványszínház legtökéletesebb megvalósulása. Jancsó átmeneti, parabolikus korszakának legszebb filmje. A film digitális mozikópiája a filmszemlét bevezető Mesterek szemével című nagyszabású vetítéssorozathoz kapcsolódóan készült most el, Kende János operatőr közreműködésével. A korong három extrát is tartalmaz: egy interjúrészletet Jancsó Miklóssal, egy beszélgetést a látványvilágról Kende Jánossal, aki 14 filmben volt Jancsó operatőre, valamint egy interjút Grunwalsky Ferenccel arról, hogyan függ össze a Jancsó-filmekben gondolat és tér. A házigazda vendégeit a műhelytitkokról faggatta, arról, hogy milyen rendkívüli feladatokat rótt látványtervezőre, operatőrre, színészre egy 12 perces Jancsó-snitt, a helyszíni rögtönzés és a koncentráció csodálatos elegye.


A díszletek hozzájárultak a szimbolikus tartalom kifejezéséhez – Banovich Tamás díszlettervező (fotó: Major László)

Banovich Tamás, a beszélgetés doyenje, aki Jancsó valamennyi hazai filmjének díszlettervezője volt, azt idézte föl, hogy Jancsó milyen szabadságban hagyta dolgozni. Banovich alapelve volt, hogy amíg a kijelölt helyen elkészült a díszlet, senkit sem engedett a közelébe. Az Elektra esetében kiemelte, hogy ekkor fedezte fel a vályogot, mint különösen szép textúrájú anyagot, amit aztán minden lehetséges formában megjelenített a filmen. A látvány ezáltal vált egyszerre modernné és archaikussá, egyfajta időtlenséget kölcsönözve a képnek. A Jancsó-filmek kialakítottak bizonyos látványelemeket, amelyek idővel állandóvá váltak. Ilyenek voltak például a „Jancsó-gyertyák”, amikkel csak a baj volt: szabad téren könnyen elaludtak, zárt térben füstöltek és kormoztak. Minden filmben külön kellett kitalálni a megoldásokat ezekre a helyzetekre.


A táncban elmesélt látványszínház nagy feladatot rótt az operatőrre – Kende János operatőr (fotó: Major László)

Kende János elmondta, hogy akkoriban még nem volt videokontroll, így csak 2-3 nap múlva láthatták, hogy egy-egy felvétel hogy sikerült. Először a sokszor 60 méter hosszú fahrtsíneket rakták le, aztán a statisztákkal, táncosokkal  végül a színészekkel lakták be a teret. Az improvizációt úgy kell elképzelni, hogy a próbák során alakultak ki a jelenetek. Egy 12 percig is eltartó hosszú snittet egy napig is próbáltak és egy másik napon vették fel, három-négyszeri ismétléssel. A munka minden résztvevőjére, de különösen a színészekre nagy tehet rótt ez, hiszen mindenki tudta, hogy ha elront valamit, sok ember sok munkája veszik kárba. Ráadásul ez volt Jancsó első filmje, ahol a szöveg kötött volt (Gyurkó László drámáján alapult) – e téren különösen nem lehetett improvizálni. Ami nagy koncentrációt követelt, hiszen nem csak nagy tömegek mozogtak, de az operatőr és a rendező is folyamatosan kiabálta az instrukcióit. Képzeljük el Törőcsik Marit jellegzetes keresztező mozgásával, miközben Gyurkó veretes szövegét mondja, s közben Jancsó azt kiabálja: „vigyétek odébb a pávát, vigyétek odébb a pávát...”. Nem akármilyen színészi alkat kellett ehhez, nem beszélve Madaras József vagy Cserhalmi György kaszkadőr után kiáltó mutatványairól.


Ne játssz! – hangzott a leggyakoribb utasítás – Balázsovits Lajos, az egyik főszereplő (fotó: Major László)

Balázsovits Lajos először arra a kérdésre válaszolt, hogy miben volt egyedi Jancsóval dolgozni: hagyományos, lélektani instrukciók nem voltak. De Jancsó tudta a színészt úgy szuggerálni, hogy az általa kívánt irányba menjen az alakítás. Más volt vele a munka, mint egy hagyományos szemlélettel forgató rendezővel. Az élet és a forgatás összefolyt, az impulzív légkörben az is előfordult, hogy Jancsó tornacipője repült az ember felé. A meztelenség nem okozott neki problémát, már csak azért sem, mert ebben a filmben még nem kellett a kamerával szembefordulnia (mint majd a Magánbűnök, közerkölcsökben). A film nagy szerepet játszott a pályája alakulásában, még Viscontival is forgathatott volna, Jancsó külföldi szerződésekhez is hozzásegítette, de a castingokra nem jutott ki.

Megjelent!

Grunswalsky Ferenc arról beszélt, hogy a jancsói módszer nem csak a színészekre és a látványalkotókra, hanem a produkció szervezőire is különleges feladatokat rótt. Dörzsölt, talpraesett gyártásvezetők voltak a szakmában – mesélte. Jancsó nagyjából mindig ugyanazokkal az emberekkel dolgozott, és ha a csapat összeállt, feltétlen bizalmat élvezett. Akkoriban a filmgyárban nagyon komoly, napra pontos diszpozíciós könyvet kellett elkészíteni és leadni, amit ők nem mindig tartottak be. De az évek során kialakult, hogy mi kell egy Jancsó-filmhez: mintegy száz ló, tehenek, meztelen lányok, kaszkadőrök, táncosok, kóbor cigány, gyerekkórus és egy pap… Ezek a „kellékek” legyenek mindig kéznél, még ha nem is lehet tudni, mikor kerülnek képbe. Elég nehéz volt összehozni, hogy mindez biztosítva legyen, de végül a produkció általában spórolt, mert sokszor tíz nap alatt lezajlott a forgatás. Látni kell, hogy az improvizáció mögött kemény munka állt. Valójában csak Jancsó és Kende improvizálhattak, de az egész stáb kemény, koncentrált munkája állt a jelenetek mögött. Sokszor éjjel is próbáltak.


Jancsó az utolsó statisztának is tudta a nevét – ma már ez elképzelhetetlen – Grunwalsky Ferenc (fotó: Major László)

Azt azonban Jancsó tudta egyedül, hogy mindezeket hogyan lehet mozgásba lendíteni úgy, hogy a látványnak legyen dinamikája, viszont a szimbolika ne legyen könnyen megfejthető és egyértelmű. Mindenki nagyon élvezte ezt a happeninget, ami az alkotás szabadsága mellett talán annak is köszönhető, hogy Jancsónak még a statisztához is volt egy kedves szava, mindenkit név szerint ismert.

Döbbenetesen direkt állásfoglalás – Gelencsér Gábor filmesztéta (fotó: Major László)

Végezetül Gelencsér Gábor filmesztéta tért rá a film tartalmi kérdéseire. Kiemelte, hogy a Gyurkó-adaptáció döbbenetes direktséggel szól arról, hogy a Kádár-rendszer hogyan kényszeríti felejtésre a társadalmat. Elektra arról beszél, hogy a zsarnok éppen 15 éve ölte meg a királyt, aki túlzott szabadságban tartotta népét  – mint ahogy a film elkészültekor épp ennyi idő telt el Nagy Imre kivégzése óta. Nyílt és erős hitvallás volt ez a film  a szabadság mellett és a zsarnokság ellen, csoda, hogy elkerülte a cenzúrát, aminek oka nagyon sokrétű lehetett.

Löwensohn Enikő

• Publikálva: 2014.12.12. 10:35 • Címke: dvd, jancsó miklós, dvd, manda