​Szervusz, filmnyelv – Jean-Luc Godard: Búcsú a nyelvtől

A francia új hullám élő klasszikusa, Jean-Luc Godard 83 évesen sem volt rest megleckéztetni az életművét kategorizálókat, az elemzőket, az elméleti alapokra támaszkodó elszánt jelentéskeresőket.

Hosszú évtizedek alatt építette föl a „történetellenes, filozofikus rendező” imázsát, amit ezennel határozott gesztusokkal meg is erősít, de vissza is von. Elsőként a korábbiaktól eltérően szavakba foglalta az elbeszélt történetet: (a film) „egy férfiról és a feleségéről szól, akik már nem beszélik ugyanazt a nyelvet. Ekkor a kutya, amelyet sétáltatni szoktak, beavatkozik, és megszólal.” A második lépése nem különbözik hosszú második alkotói korszaka bevett gyakorlatától: a történetcsírácskát filozófiai, szépirodalmi idézetek, filmtöredékek, villanóképek, apró jelenetek közé ágyazza. A harmadik, a technikai újítása mindkét előző gesztust semlegesíti.

Godard úgy forgatta le 3D-ben a Búcsú a nyelvtőlt, ahogyan eddig senkinek sem jutott eszébe alkalmazni ezt a nézővonzásra kitalált trükköt: párhuzamos történetet mutat egymásra montírozás nélkül. Egy férfi és egy nő áll szemben egymással, majd kettéválik a látvány: a férfi elindul, az egyik kamera őt követi, a másik a nőt veszi. Mindkét szemünk 2D-t lát, ám nem ugyanazt a képsort. Ha az egyik szemünket becsukjuk, a férfi mozgását követjük, ha a másikat, a nőt látjuk. A tér-illúzió akkor áll vissza, amikor a két szereplő ismét egymás mellé kerül. A trükk lenyűgöző, hatása hosszú szövegekkel is csak halványan érzékeltethető: a szó, bárhogy igyekezzen, sehogyan sem ér a nyomába.

Ha a (lefordíthatatlan) szójátékokkal sűrűn megspékelt narráció és a vicces inzertek nem keltették föl a gyanúnkat, legkésőbb az első ilyen széttartó képsornál muszáj leállítanunk az elemző tudatosságot. Ha ebből az ötletből nem jövünk rá, hogy a szó elszáll – akármennyi van is belőle, s legyen az a szöveg bármennyire mély és okos –, és bizony a kép az úr a filmben, akkor még mindig elemezhetjük művészi patchworkként a látottakat, hallottakat, ám csak saját felelősségre. Az idő tagadása a lineáris történetek tagadása, ezt mutatja a legújabb Godard-opusz is. A másik lehetőség, hogy beleírjuk az általunk látott történetet a mozikollázs föl-fölvetett idézeteibe, jeleneteibe, de akkor az óhatalanul a mi saját filmünk lesz.

Godard az Godard – humoros, szellemes, elegáns, vitriolos. Úgy idéz hosszú passzusokat, úgy eleveníti föl saját témakatalógusát újra és újra, hogy egészen biztosan elrejtse a kölcsönzött és/vagy kiforgatott szavak, rontott képek, jelenetkék mögé a nyelvtől veendő búcsú abszurditását. A cím értelmezhető úgy is, hogy God(ard) Isten hatáskörébe utalja a nyelvet. Hiszen hogyan is lehetne nyelvi eszközökkel búcsúzni a nyelvtől. Nem lehet egyszerre kint és bent is egeret fogni. A filmnyelv is nyelv, dehogy fordul vele szembe a filmkészítő, bolond lenne maga alatt vágni a fát.

Godard nagynevű, s valljuk meg, elkényeztetett szerző, tulajdonképpen bármit megtehet, mindig akadnak dicsérői. A filoszok több kötetnyit összeelemezgethetnek most is e random citált passzusokról és a széttartó, jelen esetben horribile dictu az „éljenek a legújabb eszközök” jegyében mobillal is forgatott képsorokról, s a csöppet sem agg mester alighanem megértő mosollyal figyeli majd őket, ám mossa kezeit szellemi szenvedéseik láttán. Rajta nem múlt, meglehetősen régen megadta a használati utasítást: „Némelyek azt mondogatják, hogy nem mindent értettek a filmjeimben. De hát nincs is mit érteni. Csak hallani kell és befogadni. Én, ha egy lemezt hallgatok, nem biztos, hogy értem a szöveget, de értem a lemezt.” Godard meglepően rövid, 70 perces legújabb alkotásában vidoran összegez, s okosan továbblép. Szólni, látni, élni tanít, ha tud fülünk lenni a hallásra, s a kellő időben lehunyt szemünk a látásra.

Ajánljuk:
• Godard-híveknek
• a film erejében bízóknak
• franciául beszélőknek
• operatőröknek

Nem ajánljuk:
• filológusoknak
• humortalan filmtörténészeknek és filozófusoknak
• mozgókép- és médiatanároknak

Búcsú a nyelvtől
(Adieu au langage)
rendező, forgatókönyv: Jean-Luc Godard, szereplők: Christian Gregori, Héloïse Godet, Kamel Abdeli, Richard Chevallier, Zoé Bruneau

bemutató: 2014. december 11.
forgalmazó: Vertigo Média

Boronyák Rita

• Publikálva: 2014.12.15. 15:30 • Címke: moziajánló