a rovat írásai

Elment Nepp József is

Elhunyt Nepp József Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, forgatókönyvíró, tudatta családja hétfőn az MTI-vel.

​Rekordszámú filmmel jön az idei Verzió!

Idén 14. alkalommal rendezik meg a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált. November 14. és 19. között 43 országból több mint 100 filmet vetítenek Budapesten, november 23. és 25. között pedig Pécsett és Szegeden láthatnak válogatást az érdeklődők.

Ezüst Ibolyát kapott A martfűi rém

A legjobb filmnek járó Ezüst Ibolya-díjat nyerte el Sopsits Árpád A martfűi rém című filmje az olaszországi Parma Music Film Festivalon, melynek szakmai zsűrije Szabó Gábort a legjobb operatőr díjával tüntette ki.

Halálos séta a Károly-híd korlátján

Meghalt Jan Tríska neves cseh színész, aki számos amerikai filmben is szerepelt. A nyolcvanéves művész hétfőn kórházban halt meg, miután új filmje forgatása előtt a Károly-hídról beesett a Moldvába és súlyos sérüléseket szenvedett, közölték hétfőn Prágában.

Magaskultúra az Urániában

Metropolitan operák, Bolsoj balett-előadások, vezető angol és orosz színházak darabjai, valamint a világ vezető múzeumainak tárlatait is megtekintheti a közönség az Uránia Nemzeti Filmszínház mozivásznán a 2017/18-as évadban.

Filmrendező, aki Wittgensteinről írta a diplomamunkáját

Hatvanadik születésnapját ünnepli szeptember 21-én Ethan Coen amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer. Neve és pályája elválaszthatatlan szintén rendező bátyjától, Joel Coentől, akivel több mint harminc éve dolgoznak együtt, s olyan filmeket jegyeznek, mint a Fargo vagy a Nem vénnek való vidék.

Meglesz a szobor Piedone szülinapjára

A tervek szerint Bud Spencer születésnapjára, október végére kerülhet ki a színészt ábrázoló egész alakos bronzszobor a budapesti Corvin sétányra, közölte a Józsefvárosi Önkormányzat az MTI-vel.

Világkörüli útra indul a Trónok harca

Barcelonában debütál a Trónok harca televíziós sorozatról szóló világkörüli vándorkiállítás október végén.

A 7. évadot egymilliárdszor töltötték le

Több befejezést fognak forgatni a Trónok harca utolsó epizódjához, így akarják elejét venni annak, hogy kiszivárogjon, miként végződik a népszerű sorozat. A 7. évadot amúgy egymilliárdszor töltötték le illegálisan.

Moszkva helyett Vlagyivosztokba vitték a premier előtti vetítést

Megtartották Vlagyivosztokban Alekszej Ucsityel Matilda című filmjének premier előtti vetítését nem sokkal az után, hogy Moszkvában órákkal a tervezett bemutatója előtt hétfőn lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma vetítését biztonsági okokra hivatkozva.

Mégsem vetítették a Miklós cárról szóló filmet

Órákkal tervezett vetítése előtt lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma, a Matilda premier előtt moszkvai bemutatóját.

Film összes cikke »

Indul a 19. Titanic Fesztivál

Titanic FF lead

Interjú a fesztiválkapitánnyal, Horváth Györggyel.

Idén 19. alkalommal rendezik meg a Titanic Filmfesztivált, ahol a rövidfilmekkel együtt 63 filmet vetítenek. Ebből hat nemzetközi premier. Mit emelne ki a programból, mi lesz az idén a legnagyobb dobás? Melyik filmet sikerült a legnehezebben megszerezni közülük?

A kiemeléssel azért óvatosan, mert ha a versenyben vannak kedvenceim, akkor az olyan, mintha súgni akarnék. De szerintem úgysem figyeli a zsűri, hogy mi mit beszélünk, úgyhogy elárulhatom, hogy nekem egy kis, csendes film az egyik kedvencem, amelyre talán kevesen figyelnek fel, a francia versenyfilm, a Nana. Ennek az a különlegessége, hogy egy kisgyerek szemszögéből készült, alig van benne párbeszéd, nagyon sokáig nem is lehet pontosan érteni, hogy mi történt, vagy mi történik. A végére is marad egy talány. Szerintem ez az egyik legizgalmasabb dolog. Amiről, gondolom, sokat fognak még beszélni, az a svéd Play, és, ami ugyancsak versenyben van – a szerb Klip. Nemcsak azért, mert van híre – Rotterdamban két díjat nyert –, mi nem ezért figyeltünk fel rá, hanem azért, mert láttuk a filmet. Hogy mit volt a legnehezebb megszerezni technikai értelemben? Azokat a filmeket, amelyek sajnos nincsenek itt, mert nem sikerült őket megszerezni. Én például Berlinbe megyek minden évben, és úgy jövök haza a Berlináréról, hogy nagyon boldog lennék, ha a frissen látottakból bármit sikerülne bemutatni. Az idén legalább négy-öt olyan film volt, amit nem sikerült. Van, amit azért, mert a magyar forgalmazó azt mondta, hogy ő nem szeretné ilyen hamar ellőni, vagy a jogdíjat nem fizette még ki, ezért nem juthattunk hozzá; vagy volt, aki egyszerűen azt mondta, hogy ilyen hamar nem adja még oda. Ezek a szívfájdalmaim. Az a vicc, hogy több hónapig tartott kideríteni, hogy ki rendelkezik a norvég film, A trollvadász közép-európai jogaival. Ezt már tavaly meg akartuk hívni, de sokáig nem volt válasz. Berlinben addig nem hagytam békén a Norvég Filmintézet munkatársnőjét, amíg meg nem nézte a laptopján, hogy egy prágai székhelyű, kelet-európai jogokat begyűjtő cég rendelkezik a jogokkal. Nagy nehezen kibogoztuk, hogy ez a prágai cég rendelkezik a magyarországi jogokkal is, de nem akarja bemutatni a mozikban... szóval ez volt a leghosszabb ügy.

De megérte, valószínűleg.

Ezt majd a közönség mondja meg. A válogatásunk alapja, hogy tudjuk, hogy mit miért mutatunk be. Pont A trollvadász kapcsán fontos, hogy a nézők ne csak olvassanak a skandinávok legdrágábban elkészített filmjéről, hanem nézzék is meg. Amúgy meg teljesen izgalmas.

titanic bel
Horváth György

A versenyprogramon kívül kilenc tematikus szekcióban mutatják be a filmeket. Néhány szekciócím önmagáért beszél, a Spanyolcsizma – spanyol filmek, a Francia zátonyok – francia filmek, de mit jelent a Macerás ügyek szekció?

Családon belüli dolgok, viszályok. Olyasmi, amit Bergman csinálna, ha még élne, "jelenetek egy házasságból", vagy a gyerek–szülő kapcsolat, vagy más belső viszonyok. Vagy a szereplők egymáshoz való viszonyában van valami csavar.

Az Északi fények szekcióban skandináv filmek találhatók. Érdekesség, hogy az egyik finn film rendezője, producere Jelinkó Márton. Róla mit lehet tudni?

Annyit tudok, ami a hivatalos anyagban benne van. A film egy finn vetítésen kívül még sehol sem volt Európában látható, itt lesz a nemzetközi premierje. A rendező maga nevezte be és személyesen is jelen lesz. Külön izgalom, hogy kifaggathatjuk.

Korábban nyilatkoztad valahol, hogy a Titanicban az a jó, hogy nagyon gyorsan tud reagálni a nemzetközi filmművészeti irányokra. Korábban Ázsia volt hangsúlyos, aztán Mexikó, tavaly Írország. Mi lesz idén a súlypont, a "tőkesúly"?

Az egyik előzetes tervünk alakult át úgy, hogy az idei vendég Spanyolország lett. Az alapötlet eredetileg az volt – főleg programszerkesztő társam, Vízer Balázs mondogatta – hogy jó volna sok jó, míves vígjátékot találni, mert azt szeretik az emberek, nem a gagyit, hanem az úgymond artvígjátékot. Aztán kiderült, hogy mi ezt jól kitaláltuk, de nincs ennyi jó vígjáték. Azt akartuk, hogy ez legyen a fő címke, aztán lejjebb adtuk, legyen egy szekció, de annyi sem volt. Igen ám, de itt vannak a latinos filmek, a latin temperamentum. Spanyolország a második legnagyobb filmgyártó ország Európában, csak Franciaország előzi meg  (ezt a tényt kevesen tudják) – így elkezdtünk a spanyolokra fókuszálni. A spanyol követség meg a Cervantes Intézet azt mondta, hogy ők annyira örülnek ennek, hogy támogatnák, így növekedett fel Spanyolcsizma szekcióvá. A könyvfesztiválhoz hasonlóan immár nekünk is van kiemelt országunk.

A fesztivál másik súlypontját jelentik az olyan filmek, filmes gesztusok, amelyekről azt hihetné bárki, hogy mivel hozzáférhetőek az interneten, nem kell velük foglalkozni. Mi arra gondoltunk, ha egy gesztus filmművészeti jelentőségű, mint amilyennek például Todd Haynes filmjét, a Mildred Pierce HBO-s minisorozatot tartjuk, az nagyban kivetítve még nagyobb élmény lesz, attól függetlenül, hogy televízióra készült. Alig tud róla valaki a magyar közegben, ezért föltesszük nagy vászonra. Ugyanígy érdekesek a Kodály Methodosok filmjei. Ezek a neten hozzáférhetőek, bárki felmegy a Kodály Method honlapjára, megnézheti a klipeket kis méretben. De közben amit Szimler Bálint és Rév Marcell csinál (színművészeti végzős hallgatók, leendő filmkészítők), az nagyon filmes gondolkodás, egybe snitt, olyan előképekkel, mint Roy Andersson, Jancsó Miklós. Egy csomó olyan dolog látszik, ami nagyszerű. Mi arra gondoltunk, hogy a nagy vásznon megmutatva más is vitatkozna erről, esetleg átvenné ezt a gesztust. Nem igaz, hogy ami ott van a neten, azzal nem kell foglalkozni. A nagy vászon és a publicitás rögtön más hangsúlyt tesz valamire. Az, hogy egy tudás hozzáférhető, még nem egyenlő azzal, hogy birtokoljuk is ezt a tudást. Ez majdnem olyan, mint amikor az ember olvas egy jó tévéprogramról, de nem nézi.

Idén új helyszínnel bővült a vetítőhelyek száma. Hogy jött a képbe az A38 hajó? Van-e ezen kívül más újdonság?

Az A38-cal kölcsönösen ismerjük egymás munkáit. Én járok a koncertekre, ők ismerik a fesztivált. Tőlük jött a felajánlás. Nem olyan régen bővültek egy második hajóval, dereglyével, amely kiállítótérként és vetítőtérként működik. Így jött az ötletük, hogy megkérdezzék, tudunk-e valamilyen programot odavinni. Kézenfekvőnek tűnt, mert a mi programjainkban mindig vannak zenés dokumentumfilmek, zenés filmek, így kitaláltuk, hogy négy filmnek csak ott van a helyszíne, összesen nyolc előadásban, plusz még az Anormal Sessions, akivel ők vannak kapcsolatban (egy szerző és rendező, aki az A38 környékén vett fel anyagokat, az ő klipjeit is ott mutatjuk be). Nekem tetszik az is, hogy a vetítés síkja a Duna fölött olyan másfél-két méterrel lesz. Az külön izgalom, hogy milyen úgy filmet nézni, hogy közben érezzük a lebegést. Ahogy bemegyünk a térbe, látjuk a Dunát, és ahogy kijövünk is. Moziban is voltam, de mégsem, ez egy többlet izgalom. Nagy szabadtéri mozizásra is gondoltunk, de ennek az időjárás szab gátat.

Másik, technikai jellegű újdonság, hogy az Uránia full digitális felszerelése mellett pont az elmúlt héten fejezték be a Toldi teljes technikai felújítását. Ezek azért fontosak, mert eddig hamis, vagy "magyaros" e-cinemás megoldások voltak, HD projektor DVD-ről, ez tűnt a digitális vetítés korábbi megoldásának, de ez nem azonos azzal, ami a sztenderd, a szabvány. A fesztiválra érkező filmek közül már nagyon sok eleve DCP-n (Digital Cinema Package) érkezik, és digitális hordozóról vetítjük. A filmnek nincs is 35mm-es hordozója, nincs kópiája, nem is gyártottak belőle, viszont nem kellett lemondanunk arról, hogy a legjobb minőségben, HD-ben vetítsünk.

Pontosan micsoda a DCP?

Egy technikai hordozó, amelyen egy filmmel kapcsolatos összes adat, információ rajta van. Ez a nemzetközi szabványa most a filmes legjobb felbontású anyagoknak. Ez az, amiről vetítünk.

Képzeljük úgy el, mint egy vincsesztert?

Igen, csak van egy speciális alakja, formátuma, hozzá biztonsági kulcsok és egyéb védelmek.

Lényeg az, hogy nem filmszalagon érkeznek hozzánk a filmek.

Nem. Nem is lehet hagyományos gépen vetíteni, mozin kívül sehol nem lehet felhasználni. Külön biztonsági kódja van. Két helyszínen – a programot tudatosan így szerkesztettük – a legjobb minőségben vetíthetünk. Nyugodtak lehetünk, hogy az Urániában és a Toldiban is ugyanabban a HD minőségben adjuk a filmeket, mint például Berlinben.

További helyszín az Örökmozgó, a MaNDA mozija. Ott javarészt dokumentumfilmek mennek.

Az Örökmozgóba azért jó programot szerkeszteni, mert a törzsközönsége nagyon jól reagál az egyedi dolgokra. Például dokumentumfilmet azért érdemes oda osztani, mert ott kevésbé működnek a korosztályi dolgok, mint más mozikban. Lehet például tudni, hogy a Toldinak kifejezetten fiatal nézői vannak, a legfiatalabbak szeretnek oda járni, az Urániába viszont a fiatalok egyáltalán nem szeretnek menni. Az Örökmozgónál szerencsére az a jó érzése van az embernek, hogy oda a film miatt mennek az emberek, és nem egy előítéletes választás alapján, hogy oda nem vagyok hajlandó elmenni, mert az túl csillogó – ezt mondja az Urániára sok fiatal vagy kerékpáros. Az Örökmozgóban hamar híre megy, ha jó film megy. S a második ismétléskor már arra lehet számítani, hogy elment a hír. Az Örökmozgóban a tapasztalatok szerint a problémás dokuk is jó házzal mennek.

A fesztivál korábbi történetében neves vendégek is megfordultak Budapesten; Peter Greenaway-re gondolok, az iráni Panahira, vagy Mathieu Kassovitzra. Idén van ilyen húzónév, akit a szélesebb közönség is ismerhet?

Most a neveink olyanok, hogy arra van esélyünk, hogy a bemutatkozás után majd három-négy év múlva ők lehetnek hivatkozási alapok. Az anyagi nehézségek miatt egy ponton kellett igazán érzékenyen húzni, a vendégeknél. Majdnem mindenki szeretne jönni, akinek a filmjét meghívjuk Budapestre. Budapestre mindenki el akar jönni, mert Budapest szép város. Nem az a fő gond, hogy ne tudnánk egy szállodai szobát találni, nem az a legdrágább része, hanem a Malév elsüllyedésének következtében elképesztően megdrágultak a repülőjegyek. Az egy-két helyre falból olcsó jegyet kínáló légitársaságoknál, ha konkrétan az a feladat, hogy egy héttel a fesztivál előtt villámgyorsan egy rendezőnek oldják meg a jegyét, az szinte megfizethetetlen. Az egyik Angliából érkező rendező Newcastle–Budapest jegyének olyan csillagászati ára volt, hogy azon gondolkodtunk, lemondjuk-e. De nem lehetett, mert már vissza volt igazolva. Az, hogy kevesebb a pénzünk, az ezt a részt nagyon érzékenyen érinti.

Ha már a pénznél és a fővárosnál tartunk. Korábban többször nyilatkoztad, hogy a fővárossal soha nem sikerült olyan kapcsolatot kialakítani, hogy komoly szponzorok legyenek. Egymillió forintokat adtak korábban, ami inkább csak jelképes támogatás. Mi a helyzet az új vezetéssel – láttam a honlapon, hogy fel vannak tüntetve szponzorként –, anyagilag ez konkrétan mit jelent?

Tényleg fel vannak tüntetve szponzorként, ráadásul velük már lezárultak a tárgyalások és a pénzt is átutalták – kétmillió forinttal támogatták a fesztivált. A főváros jelen helyzetét, a kultúrára szánt pénzek nagyságát ismerve ez kifejezetten jelzésértékű. Tőlük volt a megkeresés és visszajelzés, én ezt annyira pozitívnak értékelem, hogy ez alap arra, hogy építkezzünk. Ez többet ér annál, mint amennyi a forintbeli összeg.

Lesz-e az idén a versenyszekcióban a győztesnek pénzdíja, vagy idén sem?

Nem lesz pénzdíja, mert november vége óta háromszor volt költségvetési módosítás, utolsó körben akkor, amikor elment még két egyedi pályázat, miután megkaptuk a Nemzeti Erőforrás Minisztériumától a tavalyi után az idei elutasítást is – akkor még egyszer újra át kellett az egészet gondolni. Az alapköltségvetésben szerepel egy 10 ezer eurós fődíj, a Hullámtörők-díj. Az előzmény, hogy hat évvel ezelőtt, az akkori kulturális tárcával közösen indult el a versenyszekció, és a tárca állta a díj összegét. Az volt a cél, hogy legyen versenyfesztivál a Titanic, mert az volt a döntés, hogy Budapestnek egy ilyen rangos fesztiválra szüksége van. Ez erkölcsi és anyagi kiállás volt a tárca részéről. Most meg abban a helyzetben vagyunk, hogy a pénzügyi része visszavonódott, a versenyt pedig nem szeretnénk leállítani, hogy megmaradjon a reputáció. Most speciális helyzetben vagyunk, ami azt jelenti, hogy zsűri van, versenyfilmeket kiválasztunk, a verseny színvonala magas: sokan, akik már látták a filmek egy részét külföldön, az eddiginél is magasabb színvonalúnak látják. Jó színvonalú, elegáns a zsűri, Kocsis Ágnes, Muhi András a Csak a szél… mostani sikere után, Stefan Laudyn, az A kategóriás varsói filmfesztivál igazgatója – ők adnak egy díjat; de szomorúságunkra nem tud társulni hozzá egy összeg.

Évekkel ezelőtt egyszer azt mondtad, hogy a költségvetés úgy áll össze, hogy 40% állami pénz, 30% szponzori és 30% barter. Ez továbbra is így néz ki, vagy borult ez az egyensúly?

Az arányokat tudatosan tartjuk. Sok-sok évvel ezelőtt láttam Európában, hogy a kulturfinanszírozásban a 95–100%-os állami támogatás korszerűtlen modell, én is így gondolom. A másik oldalon meg azt tartom tisztességesnek, hogy a költségvetésben azokat a tételeket is feltüntessük, amelyek nem járnak pénzmozgással, de nagyon értékes partneri dolgok. Ezeket is a nagyközönség elé tárjuk. Az elmúlt években a magyar kulturális viszonyok között ezt egyáltalán nem mindenki tette meg. A százalékos arányok ugyan nem változtak, de közben az összes rá ható erő romlik. Akkor, amikor kevesebbet költ a költségvetés, akkor az egyéb szférák is kevesebbet kívánnak ezzel foglalkozni. Az arányok hiába vannak meg, ha összességében sokkal kevesebb pénzt lehet remélni. Úgyhogy az arányok maradtak, de jóval kevesebből készült el ez a fesztivál. Pár éve, amikor nagyon szerény költségvetésűnek gondoltam a fesztivált, óriásplakátjaink voltak a metrón, buszon, a városban, különszámokat adtunk ki nagy példányszámban, a katalógusszám nem tudom, hányszorosa volt a mainak – ezek ugye mind járulékos nyomdai és pr-költségek, csak amit most elmondtam, 15–20 milliós különbség a költségvetésben – ami most bruttó 54 millió forint.

Korábban 70-75 millióról beszélhettünk.

Pontosan.

Peregi Tamás




 

• Publikálva: 2012.04.14. 07:00 • Címke: interjú, technika, örökmozgó, játékfilm, zene, ajánló, program, dokumentumfilm