A káromkodó istennő

Néha a valóságban is megtörténik, hogy egy modellt vagy filmsztárt véletlenül fedeznek fel. Ava Gardnert például egy kirakatfotón vették észre. Mondjuk, így utólag érthető is, miért. Soha nem mondták róla, hogy mennyire jó színésznő, de azt, hogy ellenállhatatlan szépségű hódító, azt köztudott volt.

Az Észak-Karolinában 1922-ben született Ava Gardner skót és indián felmenőkkel rendelkezett. Hét testvére közül ő volt a legkisebb, bár nem gazdag, de boldog családban nőtt fel. Egyedül édesapja korai halála vetett erre árnyékot. Ava (akit Lavinia nagynéne után neveztek így el) a negyvenes évek szokásos női karrierjét választotta volna, azaz gépírónőnek készült, amikor egyik nővére elhívta hálaadásra New Yorkba. Sógora, aki akkoriban egy fotóműteremben dolgozott az Ötödik Sugárúton, meglátta benne a természetes szépséget és azonnal készített róla egy fotósorozatot. Ki is tette műterme kirakatába.

Fiatalon, a nővérével

Az MGM egyik dolgozója vette észre a fotót és azzal a céllal hívta fel (MGM-ügynöknek kiadva magát) a műtermet, hogy megszerezze a lány számát és randizni hívja. Bár a modell számát nem kapta meg, de a fotója végül eljutott hozzá, amely kézen-közön végül az MGM New York-i irodájában landolt. Az MGM egyik hivatalos ügynökét is megfogta a lány szépsége és érte küldetett, de Gardner észak-karolinai tájszólását egyáltalán nem értette. Képzetlensége nem volt baj, akkoriban az MGM körül rengeteg tehetségtelen, de mutatós lány forgott, akiket főképp „életképekhez” fotóztattak.

Gardner első szerződése

Gardner viszont nem hagyta ennyiben, beszédórákat vett és hamarosan kapott egy kisebb szerepet, Mickey Rooney-val egy filmben (aki akkoriban sokkal nagyobb sztár volt, mint például Clark Gable). Rooney kitartóan udvarolt a nála sokkal magasabb és visszautasító lánynak. Hamarosan meg is kérte a lány kezét, Hollywood és az ügynökök legnagyobb megrökönyödésére. Házasságuk azonban nem tartott sokáig, mivel Rooney rendszeresen megcsalta.

Ez a kép akár ma is készülhetne

Mire elvált, már jobban keresett, de még mindig nem kapott kiemelkedő szerepeket. Hamarosan újraházasodott Artie Shaw-val, a zenésszel, aki igen sokat törődött Gardner kiművelésével: irodalmi műveket adott a kezébe és folyton leállította a hanglemezlejátszót, ha Gardner Frank Sinatrát hallgatott – nem szerette a hangját. Egy évvel később elváltak: Shaw elvett egy lektűírónőt, Kathleen Winsort, Gardner kezét pedig nemsokára Sinatra kérte meg (aki első látásra beleszeretett Gardnerbe, de akkoriban még Nancy Sinatra férje volt, három gyermekük apja – amint kimondták a válást, 72 órára rá már a felesége volt a színésznő).

Imádták egymást. Rengeteg jártak Olaszországba, ahol hajnalig partiztak.

Bár addigi botrányairól már rendkívül híres volt, még mindig nem kapott elsőrendű szerepeket. 1946-ban a Whistle Stop című filmben végre megkapta a főszerepet. Ezután már csak egy karnyújtásnyira volt az igazi karrier. Még ugyanabban az évben Burt Lancaster mellett játszott főszerepet A gyilkosok című filmben (amelynek a forgatókönyvét Hemingway novellája alapján írták.) Bár kétszer is terhes lett, karrierje miatt nem vállalhatott akkoriban gyermeket.

1952-ben, amikor Sinatra karrierje némileg hanyatlóban volt, elkísérte feleségét a Mogambo című film afrikai forgatására. Ez volt az egyedüli szerepe, amiért Oscarra jelölték a színésznőt. Sinatra viszont feleségének köszönheti Oscar-díját, mivel Gardner győzte meg a Most és mindörökké című film rendezőjét, hogy adjon egy szerepet az énekesnek, aki ezért megkapta a legjobb férfi mellékszereplőnek járó díjat.

Ava Gardner sokszor hangoztatta, hogy bár házaséletük ragyogó volt, de rengeteget vitatkoztak.

Gardnert később jelölték még a Legjobb Színésznőnek járó BAFTA-díjra, többek között Az iguána éjszakájáért, de ő végül „csak” a San Sebastian Fesztiválon kapott elismerést egyszer.

Richard Burtonnel Az iguána... forgatásán. Nem csak forgatásokon voltak barátok.

1957-ben hosszas huzavona után elvált Sinatrától – bár életük végéig jó barátok maradtak – és elment Spanyolországba. Itt összebarátkozott Hemingway-jel és egy kis időre összeköltözött vele az írói kubai otthonában. A legenda szerint Hemingway egyszer látta meztelenül fürdeni a villájához tartozó medencéjében és azt mondta a szolgálóinak, hogy a medence vizét ne engedjék le többet. Gardnernek még számos kalandja volt, rengeteget járt bikaviadalokra is, pár torreádort is a hódolói közé sorolhatott. 1982-ig játszott különböző filmekben, de nem túl nagy sikerrel.

1986-ban is még mindig ragyogott

A rengeteg elszívott cigaretta, az ivás és a rendszertelen élet viszont megbosszulta magát, egyre romlott az egészségi állapota. Világéletében megszokta, hogy ő a hódító nő, teljes joggal, hiszen sokszor csak a kisujját kellett kinyújtania és máris körülrajongták a férfiak. Tisztában volt saját vonzerejével, de a többi színésznő körében mégsem volt a közutálat tárgya. Könnyed személyiségének köszönhetően hamar megtalálta a hangot bárkivel. Igaz, rendkívül szabadszájú volt, rengeteget káromkodott és a véleményét, valamint a kalandjait sem rejtette soha véka alá, mégis mindenki szívesen emlékszik rá vissza. Szexuális szabadossága bár sokszor borzolta a kedélyeket, de ez rengeteg nőnek segített, hogy ők is szabadabban beszéljenek magánéletükről. 1989-ben agyvérzést kapott és 1990. január 25-én elhunyt. Addigra befejezte önéletrajzát, amelynek utolsó szavai ezek voltak: „Fáradt vagyok”. 

forrás: http://paddyfitz.tumblr.com/

Bakk Ágnes

• Publikálva: 2015.01.24. 12:57 • Címke: évforduló, nők