Csak vér, veríték és könnyek

Moziajánló: Whiplash

Ritka intenzív moziélmény, az első jelenettől az utolsóig, a nyitó dobszólótól a székhez szögező fináléig magasan tartja a feszültséget és az utolsó percig tartogat meglepő fordulatokat. Nem csak dzsesszrajongóknak.

A fiatal dobos, Andrew bejut a legjobb New York-i konzervatóriumba. Ám ez csak a siker előszobája, az igazi áttörést az jelentené, ha Terrence Fletcher, a nagy tekintélyű tanár felfigyelne rá és bevenné a bigbandjébe, amelyekkel a versenyeket nyeri – innen már egyenes út vezet a legjobb koncerttermekig, a világhírig. És megtörténik a csoda, bekerül a kiválasztottak közé. Hamar kiderül azonban, hogy ez igencsak kétes kimenetelű dicsőség.



Nem így képzelem a zene, a művészet megszületését. A dzsesszét, amelyhez óhatatlanul némi szabadság, öröm, felszabadultság asszociációja társul, pedig különösen nem. A film fiatal hőse nem kerget fennkölt célokat, számára az egész egy becsvágyó projekt, melynek célja, hogy hangszerén a „ világ legjobbja” legyen, a következő „nagy”. Az odáig vezető út egy extrém sportteljesítményhez hasonlítható, miként a film is a sportfilmek sémáját követi. Küzdelem folyik itt életre-halálra: a cél a hangszer, a tanár, önmaga legyőzése, a határok kiterjesztése a lehetségesig és azon túl. Megszállottan, fanatikusan, minden másról lemondva, magánéletét és testi épségét is feláldozva. Háttérbe szorul minden más: a család, az őt egyedül felnevelő apa és a bontakozó, de a cél elérését hipotetikusan hátráltató, ezért hirtelen lezárt kapcsolat.

Fletcher, a tanár és zenekarvezető hozzá hasonlóan megszállott és egy célja van az életben: felfedezni valakit. Az izmos, kopasz, mindig feketébe öltözött tanár nem épp művészlélek, sokkal inkább emlékeztet egy kiképzőtisztre mind szókincse, mind módszerei tekintetében (sokan Kubrick Acéllövedékének szadista Hartman őrmesterét fedezik fel benne). Nem derül ki, hogy miért lett ilyen és az sem, hogy mire alapozódik feltétlen tekintélye és elfogadottsága a tanulóifjúság körében.

Ami azért meglepő, mert állandó rettegésben tartja, terrorizálja zenekarának tagjait, akik szó nélkül tűrik, elismerik ezt. A lelki és fizikai hadviselés kifinomult eszköztárát veti be a durva verbális megszégyenítéstől a székhajigálásig. További pedagógiai eszközei a vakfegyelem, a bizalommal való visszaélés, az emberek megalázása és kijátszása egymás ellen. Szélsőséges esetben, egyfajta fordított Holt költők társaságaként, az őrületbe, az öngyilkosságba hajszolja kiválasztottait. Persze eljön a filmben egy pont, ahol elmagyarázza, hogy miért teszi mindezt.

A film nagyon hatásosan jeleníti meg tanár és tanítvány egymásra találását egyfajta önpusztító perfekcionizmusban. Minél inkább hangoztatja a mester, hogy a tanítvány tehetségtelen dilettáns, az annál eltökéltebben akar bizonyítani, neki, a világnak, önmagának. Hogy beválik-e a sikerrecept, szentesíti-e a cél az eszközt? Születhet-e nagy művész az erőszakból? Sok és még több gyakorlás teszi-e a zsenit? Mindenki maga döntheti el, ha végignézi a filmet.

Ritka intenzív moziélmény, annyi bizonyos. Az első jelenettől az utolsóig, a nyitó dobszólótól a székhez szögező fináléig magasan tartja a feszültséget és az utolsó percig tartogat meglepő fordulatokat. A zene és a vágás tökéletes harmóniája szintén nagy élmény. (Itt szúrom közbe: számomra új volt, hogy a rendkívül sokféle mai dzsesszben a régivágású, hagyományos bigband műfaj csinálná ma is a királyokat – de a filmen valóban nagyon hálás dolog ezt a műfajt megjeleníteni.)

Damien Chezelle önéletrajzi elemeket is tartalmazó első nagyjátékfilmjéhez nem talált támogatókat, ezért először rövidfilmet készített belőle. Miután ezzel megnyerte a Sundance fesztivált, készülhetett el a nagyjátékfilm, amely a közönség kedvence lett nem csak a Sundance-on, de a mi miskolci Cinefestünkön is. Diadalmenetét nem kizárt, hogy az Oscar-osztón teljesíti majd be, ahol öt kategóriában jelölték, köztük a legjobb filmért járó díjra. A fiatal Miles Teller is nagyot alakít (és saját maga dobol) benne, de a film legnagyobb felfedezése – mondanom sem kell – a szadista tanárt alakító J.T. Simmons, aki eddig jobbára másodhegedűs szerepeket alakított. Már csak miatta is érdemes megnézni ezt a filmet.

Ajánljuk:

• azoknak is, akik nem szeretik a dzsesszt
• akiknek tetszett a Fekete hattyú
• zenészeknek
• pedagógusoknak

Nem ajánljuk:
• akik Waldorf iskolába járatják a gyerekeiket
• akiket zavar némi hatásvadászat

Whiplash
színes, feliratos, amerikai dráma, 107 perc, 2014
rendező, forgatókönyv: Damien Chazelle, operatőr: Sharone Meir, zene: Justin Hurwitz, vágó: Tom Cross, szereplők: Miles Teller (Andrew Neyman), J.K. Simmons (Terence Fletcher), Melissa Benoist (Nicole), Austin Stowell (Ryan), Paul Reiser (Jim)
Nate Lang (Carl)

Bemutató: 2015.02.05.
Forgalmazó: InterCom

Löwensohn Enikő

• Publikálva: 2015.02.06. 07:10 • Címke: moziajánló