a rovat írásai
Elment Nepp József is
Elhunyt Nepp József Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, forgatókönyvíró, tudatta családja hétfőn az MTI-vel.
Rekordszámú filmmel jön az idei Verzió!
Idén 14. alkalommal rendezik meg a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált. November 14. és 19. között 43 országból több mint 100 filmet vetítenek Budapesten, november 23. és 25. között pedig Pécsett és Szegeden láthatnak válogatást az érdeklődők.
Ezüst Ibolyát kapott A martfűi rém
A legjobb filmnek járó Ezüst Ibolya-díjat nyerte el Sopsits Árpád A martfűi rém című filmje az olaszországi Parma Music Film Festivalon, melynek szakmai zsűrije Szabó Gábort a legjobb operatőr díjával tüntette ki.
Halálos séta a Károly-híd korlátján
Meghalt Jan Tríska neves cseh színész, aki számos amerikai filmben is szerepelt. A nyolcvanéves művész hétfőn kórházban halt meg, miután új filmje forgatása előtt a Károly-hídról beesett a Moldvába és súlyos sérüléseket szenvedett, közölték hétfőn Prágában.
Magaskultúra az Urániában
Metropolitan operák, Bolsoj balett-előadások, vezető angol és orosz színházak darabjai, valamint a világ vezető múzeumainak tárlatait is megtekintheti a közönség az Uránia Nemzeti Filmszínház mozivásznán a 2017/18-as évadban.
Filmrendező, aki Wittgensteinről írta a diplomamunkáját
Hatvanadik születésnapját ünnepli szeptember 21-én Ethan Coen amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer. Neve és pályája elválaszthatatlan szintén rendező bátyjától, Joel Coentől, akivel több mint harminc éve dolgoznak együtt, s olyan filmeket jegyeznek, mint a Fargo vagy a Nem vénnek való vidék.
Meglesz a szobor Piedone szülinapjára
A tervek szerint Bud Spencer születésnapjára, október végére kerülhet ki a színészt ábrázoló egész alakos bronzszobor a budapesti Corvin sétányra, közölte a Józsefvárosi Önkormányzat az MTI-vel.
Világkörüli útra indul a Trónok harca
Barcelonában debütál a Trónok harca televíziós sorozatról szóló világkörüli vándorkiállítás október végén.
A 7. évadot egymilliárdszor töltötték le
Több befejezést fognak forgatni a Trónok harca utolsó epizódjához, így
akarják elejét venni annak, hogy kiszivárogjon, miként végződik a
népszerű sorozat. A 7. évadot amúgy egymilliárdszor töltötték le illegálisan.
Moszkva helyett Vlagyivosztokba vitték a premier előtti vetítést
Megtartották Vlagyivosztokban Alekszej Ucsityel Matilda című filmjének premier előtti vetítését nem sokkal az után, hogy Moszkvában órákkal a tervezett bemutatója előtt hétfőn lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma vetítését biztonsági okokra hivatkozva.
Mégsem vetítették a Miklós cárról szóló filmet
Órákkal tervezett vetítése előtt lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma, a Matilda premier előtt moszkvai bemutatóját.
A szabadság felelőssége 1.
Berlinale 2015
A Taxi fesztiválkezdeti bemutatóját a közönség házi gyártású táblákkal üdvözölte. A rendező képe mellett a felirat: „Köszönjük, Jafar Panahi, köszönjük, Berlinale”. A filmezéstől húsz évre eltiltott, házi őrizetben tartott iráni rendező Arany Medvét nyert Berlinben.
Anke Engelke a fesztivál díjkiosztóján árnyalatnyi keserű iróniával idézte a kritikát, hogy politizáló fesztivál a Berlinale. Kétségtelen, volt politikai vetülete annak, hogy Panahi filmje versenybe került. A házi őrizetben forgatott, súlyosan klausztrofób Ez nem filmet (2012) a politikumra kevéssé fogékony kritikus, Roger Ebert még láthatta, és „rendkívüli bátorságról tanúskodó cselekedet”-nek, ugyanakkor jó filmnek is tartotta. A Taxi talán kevésbé klausztrofób, mert egy lépéssel kijjebb jön a legszűkebb magánszférából: Panahi fölcsap taxisnak, s rögzíti a beszálló emberekkel folytatott beszélgetéseit. A befelé építkezés, a bölcs(nek tűnő) belső emigráció az elnyomó hatalom célját szolgálja, emiatt, ha egy mód van rá, kerülendő – jelzi a gesztus.
Taxi
A Cinéma du Réel fődíjas, nálunk a Verzión bemutatott Iranian című dokumentumfilmből is leszűrhettük azt, hogy az iráni Iszlám Köztársaság létmódjának érvrendszere a két oldal legteljesebb megértésre törekvése, jó szándéka ellenére sem képes kommunikálni a szekularizált nyugati demokratikus értékekkel. A Berlinale, ami a jól szabályozott, működő demokrácia jelképeként is értelmezhető személyes és társadalmi szinten is, mégis újra és újra megpróbálja a kontaktust. A fesztivál üdítően személyes, követi vissza-visszatérő híveit, s nem feledkezik meg korosodó munkatársairól sem. Társadalmi szinten pedig a kezdetektől feladatának tartja, hogy állást foglaljon az elnyomottak, a kisebbségek védelme érdekében mind nyilatkozataiban, mind műsorszervezésében. A személyes és a társadalmi szint egybeesésére példa Panahi személye. 2010, a a rendező bebörtönzése és elítélése óta a Berlinale minden alkalmat megragad, hogy dacos eltökéltséggel ne engedje feledésbe merülni Panahi sorsát.
Márciusban Jafar Panahi-sorozat az Örökmozgóban!
Nehéz, de nem lehetetlen meghúzni a demokratikus nyitottság, odafigyelés rendszerhiba-határát. Persze soha rosszabb rendszerhibát, de bizony előfordul, hogy a – a Panahi-filmektől eltérően – a politikai figyelem időnként felülírja az esztétikai elvárásokat. Az idei mezőnyben azt a típusú filmet, amelyről fontosabbakat lehet mondani, mint amennyire jó a film, az albán szokásokat használó, olasz gyártású Vergine giurata vagy az El Club képviselte, ami éppen úgy és annyira megérvelhetően gyengék filmnek (forgatókönyv-hibák, képhibák), mint korábban a Varga Katalin balladája vagy a Meteora voltak. A kritikus nézőként kínosan feszeng, de van kapaszkodója: attól annyira jó fesztivál a Berlinale, hogy valamennyi film, amit a bemutatással hitelesít, előbb-utóbb az őt megillető helyre kerül. Tegyük hozzá: mindegyik említett filmnek van rajongótábora, díjakat nyernek, ahogy az El Club idén Ezüst Medvét.
65. Berlinale, 2015. február 5-15.
Berlini beszámolónk folytatása következik!
Boronyák Rita