1938-as magyar filmvígjáték sok rejtéllyel

13 kislány mosolyog az égre

Ebből a produkcióból a benne elhangzó slágeren kívül nem sok maradt meg a köztudatban. Az viszont, akármilyen butuska szám is, még ma is megszólal itt-ott. A felejtés azonban nem az alkotók tehetségén múlott, hanem a történelem viharain, ami a filmnek jó egynegyedét talán örökre elsodorta. Ami megmaradt, az viszont makulátlan, hiszen a kameranegatívról van szó, mégis tele van megfejtésre váró részletekkel a produkció, ami talán a zsidótörvények szankcióját megelőző utolsó magyar film volt.

Az Erdélyből Budapestre származott Indig Ottó, bár ismert színpadi szerző volt a harmincas években, mégsem jegyzett sok filmforgatókönyvet. Ezen a kissé furcsa című vígjátékon, a 13 kislány mosolyog az égre címűn kívül leginkább az egy évvel korábbi Torockói menyasszonyt érdemes megemlíteni, aminek története a zsidó származás körül forgott. Noha ebben a filmben szó sincsen ilyesmiről, mégis emlékezetes abból a szempontból, hogy ennek előkészítésekor a gyártóknak még nem kellett figyelembe venniük az akkortájt a parlamentben megszavazott fajvédő törvényeket. A főszereplők között három olyan színész is volt, akiket szinte ekkor látott utoljára a moziközönség; Ráday Imrének konkrétan filmamorózói karrierjét törte derékba az embertelen törvény. Az ő egyéni, elegáns, társalgási darabokban csiszolódott stílusa az ötvenes évek színdarabjaiba és filmjeibe sem fértek bele, így egészen a hatvanas évekig kellett várnia, amikor is karrierje másodvirágzását élhette.

A zsidótörvénnyel párhuzamosan a kultusztárca a filmes szaklapok megjelenését is nagyban korlátozta, sőt egyenesen átszervezte azt, és csupán néhány periodikát életben hagyva, a szakmai kommunikációt az 1939 februárjában megindult Magyar Filmre bízta. Ezt a lapot a nem sokkal azelőtt felállított Színház- és Filmművészeti Kamara hozta létre és üzemeltette egészen a nyilas hatalomátvétel napjáig. A többi szaklap megszüntetése és ennek létrejötte között azonban jó néhány hetes űr tátong, amit nem könnyű kitölteni. A 13 kislányt éppen ebben az időszakban mutatták be, így a részletes kritikák és a mozik úgynevezett „műsorkötőinek” szánt ismertetések elmaradtak, és mivel a filmnek éppen az első tekercse nem maradt fenn (amelyen a főcím is volt), a mai napig nem tudni olyan alapadatokat, hogy például ki fényképezte a filmet, ki vágta, ki volt a hangmérnök, a díszlettervező...

Két tekercs képnegatívon és egy felvonásnyi hangon kívül elveszett még a film forgatókönyve is, és a MaNDA fantasztikusan gazdag fotótárában is csak egy fényképet őriznek a filmből. A Hangosfilm gyűjteményében szerencsére van még további kettő, de a forgatás munkafolyamatát megörökítő úgynevezett werkfotókról senkinek sincsen tudomása. Plakátokból is csak egy hosszúkás „rácsplakátot” őriznek a Széchényi Könyvtárban, a filmet népszerűsítő szórólapból pedig szintén egy példány van, rövid tartalmi ismertetéssel, a MaNDA filmarchívumában. A cselekmény – amely a filmen 10 percnyi sötétséggel kezdődik, majd hirtelen „meggyógyul”, majd a közepén tíz percen át hang nélkül zajlik a cselekmény, végül pedig az utolsó tíz perc is csak hangban élvezhető – tartogatott fehér foltokat a mostani archiváláskor. A féloldalas sillabusz eredeti tartalomismertetése a sok csak látható vagy csak hallható jelenet értelmezésére nemigen adott magyarázatot. Még szerencse, hogy fennmaradt a film előzetese, aminek segítségével a hiányokból sikerült némi hangfoszlányt visszavarázsolni a digitális változat megfelelő helyeire, ezzel is értelmezhetőbbé téve a könnyű nyári vígjátékot. A produkció adatlapján így is található  az utolsó tekercsnek olyan része, ahol nem tudni pontosan, mi történik a zenekíséret alatt. Az ilyen, csak hangban fennmaradt részekre viszont sikerült beilleszteni azt a fennmaradt néhány fényképet, amelyek egészen biztosan ezeket a jeleneteket ábrázolják.

A film alapos, és mindenre kiterjedő feltárása során felderített összefüggéseket, furcsaságokat és forgatási bakikat a Hangosfilmen, a 13 kislány adatlapjának Érdekességek rovatában összegyűjtöttük, csakúgy, mint minden apró dolgot, ami erről az 1938 nyarának végén forgatott vígjátékról ma kideríthető. Még a filmben szereplő mozi épületét is sikerült megtalálni! És ha már szerepelt is a filmben ez a pestújhelyi filmszínház (amelyről egyébként az is kiderült, hogy műsorán ekkor éppen az „első sexuális film” volt), elkészítettük adatalapját is a Hangosfilm Mozilexikonjában. Főcím híján nem volt könnyű, de a szereplők közül is csaknem mindenkit sikerült beazonosítani.

Volt, akit csak a hangja alapján, mivel jelenete a filmnek éppen olyan részére esett, ahol a képnegatív elveszett. Bajban egyedül csak magával a 13 kislánnyal voltunk, de mivel sokuknak itt látható statisztaszerepét később komolyabb munkák követték, egy részük neve ismert: pl. a 24 éves Fónay Mártáé, Adorján Éváé, Simon Zsuzsáé. A többiekről azonban semmit sem tudunk. Ezen a képen is csak a középen álló Somló Valit sikerült beazonosítani, a többi három lány ismeretlen marad, hacsak az olvasók nem azonosítják be. Sosem lehet tudni, hátha valakinek a nagymamája az?

Kurutz Márton

• Publikálva: 2015.03.10. 09:39 • Címke: hangosfilm