a rovat írásai
Elment Nepp József is
Elhunyt Nepp József Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, forgatókönyvíró, tudatta családja hétfőn az MTI-vel.
Rekordszámú filmmel jön az idei Verzió!
Idén 14. alkalommal rendezik meg a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált. November 14. és 19. között 43 országból több mint 100 filmet vetítenek Budapesten, november 23. és 25. között pedig Pécsett és Szegeden láthatnak válogatást az érdeklődők.
Ezüst Ibolyát kapott A martfűi rém
A legjobb filmnek járó Ezüst Ibolya-díjat nyerte el Sopsits Árpád A martfűi rém című filmje az olaszországi Parma Music Film Festivalon, melynek szakmai zsűrije Szabó Gábort a legjobb operatőr díjával tüntette ki.
Halálos séta a Károly-híd korlátján
Meghalt Jan Tríska neves cseh színész, aki számos amerikai filmben is szerepelt. A nyolcvanéves művész hétfőn kórházban halt meg, miután új filmje forgatása előtt a Károly-hídról beesett a Moldvába és súlyos sérüléseket szenvedett, közölték hétfőn Prágában.
Magaskultúra az Urániában
Metropolitan operák, Bolsoj balett-előadások, vezető angol és orosz színházak darabjai, valamint a világ vezető múzeumainak tárlatait is megtekintheti a közönség az Uránia Nemzeti Filmszínház mozivásznán a 2017/18-as évadban.
Filmrendező, aki Wittgensteinről írta a diplomamunkáját
Hatvanadik születésnapját ünnepli szeptember 21-én Ethan Coen amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer. Neve és pályája elválaszthatatlan szintén rendező bátyjától, Joel Coentől, akivel több mint harminc éve dolgoznak együtt, s olyan filmeket jegyeznek, mint a Fargo vagy a Nem vénnek való vidék.
Meglesz a szobor Piedone szülinapjára
A tervek szerint Bud Spencer születésnapjára, október végére kerülhet ki a színészt ábrázoló egész alakos bronzszobor a budapesti Corvin sétányra, közölte a Józsefvárosi Önkormányzat az MTI-vel.
Világkörüli útra indul a Trónok harca
Barcelonában debütál a Trónok harca televíziós sorozatról szóló világkörüli vándorkiállítás október végén.
A 7. évadot egymilliárdszor töltötték le
Több befejezést fognak forgatni a Trónok harca utolsó epizódjához, így
akarják elejét venni annak, hogy kiszivárogjon, miként végződik a
népszerű sorozat. A 7. évadot amúgy egymilliárdszor töltötték le illegálisan.
Moszkva helyett Vlagyivosztokba vitték a premier előtti vetítést
Megtartották Vlagyivosztokban Alekszej Ucsityel Matilda című filmjének premier előtti vetítését nem sokkal az után, hogy Moszkvában órákkal a tervezett bemutatója előtt hétfőn lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma vetítését biztonsági okokra hivatkozva.
Mégsem vetítették a Miklós cárról szóló filmet
Órákkal tervezett vetítése előtt lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma, a Matilda premier előtt moszkvai bemutatóját.
Kiút a Pokolból
Moziajánló: A Föld sója
Wim Wenders ismét olyan filmet
készített, ami dokumentumfilmeket nem különösebben kedvelő hazánkban is
segíthet a műfaj rehabilitálásában. A fekete-fehéret színes képekkel váltogató alkotás olyan izgalmas és
szép, hogy moziban valószínűleg fel sem tűnik, hosszabb a szokásos
egészestés produkcióknál.A magyarhangya előbemutatója is csupán azért járt némi elgémberedéssel, mert már csak a fapados részlegben akadt hely, pedig negyedórával a vetítés előtt érkeztünk. Ez egyrészt bravó, hangyák! Másrészt figyelmeztetés: ha a film képes feledtetni a kis vásznat, a kényelmetlen széket, érdemes moziban nézni az élmény teljessége érdekében.
Wenders nem vallomásos rendező, a biblikus cím jelentését a film szemérmesen csak félig fejti föl. A Föld sója az ember, mondja a rendező angol nyelvű narrációjában, s mivel Sebastião Salgadót az ember érdekli, azért kezdte őt érdekelni Salgado. Több mint húsz éve látta meg Vak tuareg nő című képét, amely azóta is ott van a dolgozószobájában. Személyesen akkor ismerte meg a fotóst, amikor Salgado a Föld állatait, érintetlen helyeit, természeti jelenségeit bemutató Genesis című sorozatán dolgozott. A fotós egészen addig a Föld pokol-helyeit mutatta be.
A Föld sója lassú narrációval és Bosch-szerű pokol-képekkel indul: a Serra Pelada-i aranybánya képeivel. A szó szoros értelmében nem rabszolgák ezek az emberek, akik a meggazdagodás reményében az életveszélyes helyszínen kézzel túrják a hegyet. (A dokumentumfilmezést alapjaiban megújító Powaqqatsi is a Serra Pelada képeivel kezdődik.) Wenders interjúi nem beszélő fejek: Salgadót egy képernyő elé ültette, amin a fotós a képeit nézi és kommentálja. A kamerát a képernyő mögé helyezte, ami a fotós arcát a képeken keresztül vette föl. Az eredmény az lett, hogy Salgado egyszerre volt látható, ahogyan a képeket elemzi, ugyanakkor szembe is nézett a nézőkkel. Különleges, bensőséges helyzet jött így létre, amelyben a fotós egyszerre van kívül és belül saját munkáin.
| A közgazdász Sebastião Salgado és építész-várostervező felesége az 1964-es katonai puccsot követően hagyta el Brazíliát. Párizsban telepedtek le, s nem is tértek haza 1985-ig, a civil hatalomátvételig. Az első fényképezőgépet az asszony, Léia vette 1970-ben, hogy segíteni tudja férjét útjain, akivel gyakran ment Afrikába annak cége, az International Coffee Organization megbízásából. Salgado 1973-ban váltott végleg a fotózásra. Kezdetben alkalmazott fotósként a francia Sygma, majd Gamma fotós ügynökségek munkatársa volt, 1979-ben pedig csatlakozott a nemzetközi Magnum Photoshoz. 1994-ben feleségével megalakították Amazonas Images nevű saját ügynökségüket. Salgado az 1980-as évek elején talált rá saját stílusára, a chiaroscuro fekete-fehér fotósorozatra. Hosszabb utakra kelt, s tematikus sorozatokat készített, melyeknek anyagát kiállításokon és kötetekben mutatta be (Other Americas, Sahel, L'Homme en détresse, Workers, Terra, Migrations, The Children: Refugees and Migrants, Africa. Néhány képét itt lehet megnézni. |
Száznál több országban fordult meg az évtizedek során, felvételek ezreit készítette. Susan Sontag utolsó könyvében, A szenvedés képeiben Salgado alkotásaira hivatkozik, amikor a tökéletes kompozíció-iszonyatos tartalom feloldhatatlan ellentmondására figyelmeztet. A jóléti társadalmak szenvedéskép-fogyasztási gyakorlata ellen tiltakozva a filozófus annak a reményének is hangot ad, hogy az üzleti, politikai, azaz hatalmi érdekeket szolgáló tömegmédiumok jelentéshamisító közegében is lehetségesek olyan képek, amelyek érvényesen tudnak felszólalni a szenvedők nevében. Salgado ennek a megmutatásnak szentelt életéből csaknem harminc évet. Az 1990-es évek ruandai és jugoszláviai genocídiumainak végigfotózását követően 1997-ben visszatért Brazíliába, és gyerekkora falujában Léiával belevágtak az esőerdő újratelepítésébe.
Wenders eredetileg a Genesis projektről készült forgatni, s úgy tervezte, csupán néhány interjút fog felvenni. Salgado és akkor már vele dolgozó fia, Juliano elhívták magukkal munkaútra, s aztán Brazíliába is. Észrevétlenül eltelt egy év, több száz óra beszélgetést rögzítettek. Ezek során kiderült, hogy Salgado élete, képei kompakt, megbonthatatlan történetet képeznek, melynek elemei nélkül a végpont, a megnyugvás, azaz a Genesis bemutatása felületes maradna. Az azzal párhuzamosan haladó Instituto Terra, az esőerdő-újratelepítés ugyanannak a művészi meggondolásnak a gyakorlati vetülete volt, hogyan maradhatott volna ki? Azt azonban nem lehetett volna megérteni a család brazíliai gyökerű története nélkül. Szerencsére a filmrendezőnek készülő Juliano korábban készített felvételeket nagyapjáról, aki a Salgado-család birtokát Aimorésben vezette, s ahol az újratelepítés elindult. A hátteret mindvégig Léia munkája biztosította: a fotóügynökséget, majd az Instituto Terrát is rátermetten igazgatta és képviselte. Aki nem mellesleg a két gyereket is nevelte: Juliano 1974-ben, a Down-szindrómás Rodrigo pedig 1979-ben született. Juliano hozzászokott, hogy alig látja az apját, aki gyerekkorának „elérhetetlen hőse” volt, s bizony vonakodott, amikor apja kezdte hívni az utakra. A film apa és fia egymásra találásáról is tudósít. 
Wim Wenders és Sebastião Salgado
Wenders pályája eleje óta készít dokumentumfilmeket is. Talán a legnagyobb hatású a Buena Vista Social Club (1998) volt, amely nem csupán a címszereplő kubai zenekart hozta divatba, hanem a zenei dokukat is. 2011-es, Pina Bauschról szóló portréjának összetettsége ugyancsak jó mozitermet kíván, noha a 3D-ben forgatott film hozzáférhető a neten is. Ironikus, hogy mindhárom filmet jelölték Oscarra, s mindig a politikailag aktuálisabbat díjazták. Idén A Föld sója elől a CitizenFour vitte el a szobrocskát, amit szintén a magyarhangya forgalmaz.
A Genesis munkái során Salgado azt tapasztalta, hogy a Föld felületének mintegy hatvan százaléka érintetlen. Azért ez jó hír.
Ajánljuk:
• a fotózás, a filmezés szerelmeseinek
• dokumentumfilmrajongóknak
• a Föld sorsa miatt aggódóknak
A Föld sója
The Salt of the Earth / Le sel de la terre
színes és fekete-fehér, feliratos, francia-olasz-brazil dokumentumfilm, 110 perc, 2014
rendező: Wim Wenders, Juliano Ribeiro Salgado, forgatókönyv: Wim Wenders, Juliano Ribeiro Salgado, David Rosier, Camille Delafon, operatőr: Hugo Barbier, Juliano Ribeiro Salgado, szereplők: Sebastiao Salgado, Wim Wenders, Juliano Ribeiro Salgado, Hugo Barbier, Jacques Barthélémy, Lélia Wanick Salgado
Bemutató: 2015. március 12.
Forgalmazó: CinefilCo Kft.
Boronyák Rita