a rovat írásai
Elment Nepp József is
Elhunyt Nepp József Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, forgatókönyvíró, tudatta családja hétfőn az MTI-vel.
Rekordszámú filmmel jön az idei Verzió!
Idén 14. alkalommal rendezik meg a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált. November 14. és 19. között 43 országból több mint 100 filmet vetítenek Budapesten, november 23. és 25. között pedig Pécsett és Szegeden láthatnak válogatást az érdeklődők.
Ezüst Ibolyát kapott A martfűi rém
A legjobb filmnek járó Ezüst Ibolya-díjat nyerte el Sopsits Árpád A martfűi rém című filmje az olaszországi Parma Music Film Festivalon, melynek szakmai zsűrije Szabó Gábort a legjobb operatőr díjával tüntette ki.
Halálos séta a Károly-híd korlátján
Meghalt Jan Tríska neves cseh színész, aki számos amerikai filmben is szerepelt. A nyolcvanéves művész hétfőn kórházban halt meg, miután új filmje forgatása előtt a Károly-hídról beesett a Moldvába és súlyos sérüléseket szenvedett, közölték hétfőn Prágában.
Magaskultúra az Urániában
Metropolitan operák, Bolsoj balett-előadások, vezető angol és orosz színházak darabjai, valamint a világ vezető múzeumainak tárlatait is megtekintheti a közönség az Uránia Nemzeti Filmszínház mozivásznán a 2017/18-as évadban.
Filmrendező, aki Wittgensteinről írta a diplomamunkáját
Hatvanadik születésnapját ünnepli szeptember 21-én Ethan Coen amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer. Neve és pályája elválaszthatatlan szintén rendező bátyjától, Joel Coentől, akivel több mint harminc éve dolgoznak együtt, s olyan filmeket jegyeznek, mint a Fargo vagy a Nem vénnek való vidék.
Meglesz a szobor Piedone szülinapjára
A tervek szerint Bud Spencer születésnapjára, október végére kerülhet ki a színészt ábrázoló egész alakos bronzszobor a budapesti Corvin sétányra, közölte a Józsefvárosi Önkormányzat az MTI-vel.
Világkörüli útra indul a Trónok harca
Barcelonában debütál a Trónok harca televíziós sorozatról szóló világkörüli vándorkiállítás október végén.
A 7. évadot egymilliárdszor töltötték le
Több befejezést fognak forgatni a Trónok harca utolsó epizódjához, így
akarják elejét venni annak, hogy kiszivárogjon, miként végződik a
népszerű sorozat. A 7. évadot amúgy egymilliárdszor töltötték le illegálisan.
Moszkva helyett Vlagyivosztokba vitték a premier előtti vetítést
Megtartották Vlagyivosztokban Alekszej Ucsityel Matilda című filmjének premier előtti vetítését nem sokkal az után, hogy Moszkvában órákkal a tervezett bemutatója előtt hétfőn lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma vetítését biztonsági okokra hivatkozva.
Mégsem vetítették a Miklós cárról szóló filmet
Órákkal tervezett vetítése előtt lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma, a Matilda premier előtt moszkvai bemutatóját.
Filmtörténet mint életforma
Lajta Andor születésnapjára
123 éve született Lajta Andor. Nem éppen kerek szám, ám az ő születésnapját a filmarchívumban minden évben
meg kellene ünnepelni, hiszen nagyon sokat tett ezen intézmény
megszületéséért (is).Lehrer-Perl Andor néven született Bécsben, 1891. április 22-én. Úgyszólván egyidős a filmmel – Edison ebben az évben hozta létre első, film előállítására alkalmas, még egyszemélyes (kukucskálós rendszerű) filmes műtermét – és mint látni fogjuk, egész élete az új médium bűvöletében telik. Érettségi után Szombathelyen, Sopronban és Fiuméban kezdte újságírói pályafutását, miután a berlini sajtófőiskolán sajátította el a mesterség alapjait. Visszatérve Budapestre, rövid első világháborús katonai szolgálat után (betegség miatt leszerelték) 1917-ben a Színházi Élet munkatársa lett. Ekkor már a film érdekelte, a mozirovatot vezette.
Újságíróigazolvány (forrás: Manda Fotótár)
A Tanácsköztársaság alatt a vidéki sajtó egyik irányítója volt, de nem támogatta a film államosítását, amely kérdés a kommünnel együtt hamar lekerült a napirendről. Az 1920-as év már a Filmszínész című lapnál találja, de ennél sokkal fontosabb, hogy 1919-ben útjára indította a Filmművészeti Évkönyvet, egy filmes almanachot, amely 29 éven át (!) megjelent, Lajta szerkesztésében és kiadásában. Ma is alapvető forrása a magyar film történetének. Miután 1949-ben megszűnt, 30 évig nem volt filmévkönyv Magyarországon.
| „Magyarország legsúlyosabb gazdasági és politikai válsága közepette jelenik meg a Filmművészeti Évkönyv, az egyetemes film- és mozgóképipar mindent felölelő kézikönyve. Hihetetlen nehézségek között állítjuk össze ezt a könyvet, amellyel nemcsak a filmszakmának vélünk nagy szolgálatot tenni, hanem a mozibajáró nagyközönségnek is. Amit a mai viszonyok között nyújtani lehet, megtettük. A legjobb papíron és a legszebb kivitelben, sűrű oldalakon írunk mindarról, ami a nagyközönséget érdekelheti. Keserves utánajárással, sokszor a legképtelenebb akadályokkal megküzködve gyűjtöttük össze azokat az adatokat, amelyekre a filmszakma embereinek minden pillanatban szükségük lehet. (...) Hisszük, nagy tetszést és rokonszenvet fog kiváltani ez a kis könyv, amely hűséges segítőtársa lesz mindazoknak, akik a film dzsungeljében tájékozódni akarnak” – írta az első évfolyam előszavában. |
Az első évfolyam címlapja és tartalomjegyzéke
1928-ban filmszaklapot is indított: a Filmkultúra a kor legigényesebb filmes kiadványa volt, ahol rendszeresen ismertette a magyar nyelven még nem létező filmszakirodalom külföldi eredményeit, megszólaltatta a magyar film alapítóit, írt filmterjesztésről és technikai kérdésekről, a születő filmes műfajokról, a filmmel kapcsolatos jogi és hatósági szabályozásról, de még olyan praktikus kérdésről is, hogy például bevihetők-e négyévesnél fiatalabb gyermekek a moziba (szociális szempontból kívánatos, mert a szegényebb rétegeknek nincs kire hagyni a gyereket). A Filmkultúra 1938-ig jelenhetett meg, amikor is az Imrédy-kormány megszüntette.
A Lajta-féle Filmkultúra a MaNDA adatbázisában már olvasható
Első volt azok sorában, akik nem kritikusként, hanem tudományos vizsgálódás tárgyaként tekintettek a születő művészetre abban a korban, amikor még vásári látványosságnak, használat után eldobható attrakciónak és nem művészeti produktumnak számított. Lajta kezdettől fogva látja ezt és egyfajta egyszemélyes archívumként magára vállalja az adatgyűjtést és a dokumentálást. A Tízéves a magyar hangosfilm 1931-41 (1942) után kiadja Az ötvenéves film – A film úttörői (1946) című könyvét – egy évet csúszott vele, mivel a túléléssel kellett foglalatoskodnia, lásd alább. Foglalkozott Disney és Chaplin művészetével, az oktatófilmmel, a filmlaboratóriumokkal, a filmsajtóval, a mozihálózattal, még angol-magyar és német-magyar filmtechnikai szakszótárt is szerkesztett.
Lajta a bal szélen ül (forrás: MaNDA Fotótár)
Még arra is talált időt, hogy külföldi lapokat tudósítson magyar filmekről. A filmgyártás gyakorlati oldalához is közel került, mivel 1923-tól 44-ig a berlini Agfa filmgyár budapesti képviselője is volt. Hogy ez a faji törvények ellenére hogyan volt lehetséges, nem tudjuk, de az biztos, hogy a Szálasi-hatalomátvétel számára is új helyzetet teremtett: 1944 októberében a nyilasok Isaszegre, majd az óbudai téglagyárba hurcolták, a portugál követségen dolgozó barátja mentette meg a deportálástól.
Balázs Béla sírjánál (Lajta a bal szélen; fotó: MaNDA Fotótár)
1945-ben a Magyar Filmgyártó Vállalat (Mafilm) munkatársa lett, 1949-ben az egyetlen számbajövő szakértőként a Népművelési Minisztérium őt kérte fel a filmarchívum megszervezésére. Magyar Állami Filmarchívum néven hozott létre gyűjteményt a Hunnia Filmgyár Pasaréti úti telepén. Itt a filmeket a tűzbiztonsági előírásoknak nem megfelelő raktárakban tárolták, ahol a filmek télen összezsugorodtak, nyáron kitágultak. Gyakoriak voltak a kópiacsonkítások, negatív-eltűnések is. Ilyen áldatlan körülmények között három év alatt 4000 dobozban 800 000 méter filmet sikerült Lajtának és munkatársainak feldolgozniuk. Az ötvenes évek elején a Pasaréti úti gyűjtemény és a Könyves Kálmán úti telep összevonásával jön létre a Mafilm Archív Osztálya, a filmarchívum őse, még mindig Lajta Andor vezetésével.
| „Amikor 1949-ben azt a megtisztelő megbízást kaptam, hogy fektessem le a magyar filmarchívum és filmmúzeum alapjait, már csak filmtöredékek, maradékkópiák álltak rendelkezésre. Negatívumok ezrei pusztultak el. Kegyetlen szellemi gyilkosság korszaka volt ez, és még 1950 tavaszán is rendeztek film-autodafét a Magyar Híradó-és Dokumentum Filmgyár (HDF) udvarán, ahol a szó szórós értelmében sírgödröt ástak a halálra ítélt filmeknek. Ilyen és hasonló körülmények között természetesen nehezen indult meg a munka. Eleinte kettős munkát kellett végezni, archiválni és leltározni. Elsőnek a Magyar Film Iroda híradóit kezdtem archiválni. Fontos volt az 1923-1944 közötti korszak híradóinak átvizsgálása katalogizálása, elemzése, részletes feldolgozása. Javában folyt ez a munka, amikor a HDF főosztályvezetője ill. későbbi igazgatója minden átmenet nélkül úgy rendelkezett, hogy hagyjam abba ezt a munkát és kezdjem archiválni az 1945 után megjelent különböző híradókat.” |
1953-ban megírta A Filmarchívum és Filmmúzeum emlékiratát – amelyből a fenti idézet is származik –, ahol a korszerű filmarchiválás alapelveit foglalta össze. A végül csak 1957-ben létrejött filmarchívum munkatársa maradt nyugdíjazásáig, 1958-ig. Emellett 1948-tól 54-ig a Filmművészeti Főiskolán is tanított filmtörténetet. Szakmai körökben már életében legenda volt: az anekdota szerint amikor 1945-ben a Hunnia Filmgyár igazgatója Prágába utazott, és elvitték az ottani filmarchívumba, nagy elismeréssel nyilatkozott a látottakról, megjegyezve: kár, hogy Magyarországon ennek nincs szakembere. „Was?” – kiáltott fel dr. Brichta, a csehszlovák intézmény igazgatója. „Sie haben doch einen Lajta” (‘Micsoda? Hiszen van egy Lajtájuk’). Ezután kapott megbízást a filmarchívum megalapítására.
Lajta középen (forrás: MaNDA Fotótár)
A rokonszenves, szerény filmtudós 1962. március 21-én halt meg szívrohamban. Szakkönyvtára, kéziratai a filmarchívumba kerültek. Sok írása (köztük hatkötetes filmtörténete) kéziratban maradt, de a MaNDA könyvtárában ezek is kutathatók, és talán egyszer digitálisan is hozzáférhetőek lesznek.
| „Megható, tragikomikus adaléka életének, hogy már nagybetegen, halála előtt is telefonon hívták valamilyen filmtörténeti adatért, amit már csak feleségének tudott elsuttogni, hogy ő közölje az érdeklődővel... Ma már a szakkönyvek és az információk áradata zúdul ránk, ha a filmtörténet és elmélet valamilyen kérdése érdekel. A filmek gyűjtése, rendszerezése is tudománnyá vált. De azért ha Magyarországon filmtörténeti kutatásokról, filmek gyűjtéséről vagy éppen filmévkönyv szerkesztéséről beszélünk, minden tervben és minden munkában egy kicsit ott van Lajta bácsi úttörő munkásságának eredménye és emléke is.” (Karsai Kulcsár István, Filmkultúra, 1983/1) |
Löwensohn Enikő