A Citizenfour szimpatikus film, de nem tud ennél sokkal több lenni. Laura Poitras becsületes rendező, nem mutat többet, mint amennyi tudható, s az nagy valószínűséggel a jéghegynek éppen csak kikandikáló csúcsa. Nem kell különösebb fantázia ahhoz, hogy belássuk: ha az NSA valóban olyan mindentudó és mindenható, mint az a Citizenfourban elhangzik, akkor kevés a valószínűsége, hogy újságcikkekben vagy dokumentumfilmben megmutatható volna az aktuális működése.

Ami megmutatható: Laura Poitras dokumentumfilmrendezőt kémregénybe illő módon kereste meg a magát Citizenfour nicknévvel jelölő Snowden. Rejtjelezett e-mailekben kérte föl annak a folyamatnak a dokumentálására, ahogyan átadja újságíróknak azokat az anyagokat, amelyek révén bizonyítható: az Egyesült Államok titkosszolgálata, az NSA (National Security Agency), minden részletre kiterjedően figyel meg mindenkit az mind ország területén belül, mind azon kívül. Poitras hitt neki, s megszervezte számára azt a hong kongi  találkozót – a fiatalembert korábban lepattintó – Glenn Greenwald újságíróval, amelyen Snowden átadta a dokumentumokat a brit Guardian számára. (Hírünk a világban: a különös ismertetőjel, melynek révén fölismerik: Rubik-kocka lesz a kezében.) Az újságírók persze kíváncsiak arra, ki Snowden, s miért akarja közzétenni az NSA titkos dokumentumait. A három részre tagolódó film középső részében, egy klausztrofób hotelszobában a fiatalember igyekszik mind az információkra, mind a személyére vonatkozó kérdésekre megfelelni.

Vetítések májusban az Örökmozgóban: 22. 17.45 24. 20.00 25. 20.00 27. 20.30

„Az emberiség történetének leghatalmasabb elnyomó fegyverét építjük” – ez volt az a felismerés, ami annyira megrettentette a kiugrott középiskolás, akkor éppen rendszergazdaként dolgozó Edward Snowdent, hogy a Cég szervereiről hatalmas adatmennyiséget lementve Hong Kongba utazzon egy, az utolsó pillanatig bizonytalan találkozóra. Az adatkiszivárogtató cikkek megjelenése után sajtómunkások hada próbálta megtalálni a két újságírót és Snowdent. Amikor sikerrel jártak, Snowden eltűnt. Az ENSZ Menekültügyi Hivatalának (UNHCR) segítsége révén három hongkongi emberjogi ügyvéd, majd a WikiLeaks-alapító Julian Assange ssegíti abban, hogy hosszas huzavona után Oroszországba tudjon utazni. A film nagyjából ennyit tud megmutatni.

Az 1990-es évek belső elhárítási célú adatelemző programjának, a ThinThreadnek kidolgozója, a filmben is szereplő William Binney igaz hazafinak tartja Snowdent. Binney harminchét év szolgálat után azért lépett ki 2002-ben az NSA-tól, mert összefüggést talált 9/11 terrorcselekményei és aközött, hogy az események bekövetkezte előtt három héttel függesztették föl a ThinThread alkalmazását. A titkosszolgálatoknál ott voltak az adatok, elháríthatták volna a tragédiát, ha tudták volna értelmezni az információkat, állítja Binney.

 

A George W. Bush-kormány a 2001. szeptember 11-i merényletsorozatot követő sokkhatást arra használta föl, hogy a legsötétebb diktatúrák módszereit idéző teljes körű adatgyűjtést és rögzítést végeztessen. A Stellar Wind olyan hatalmas mennyiségű adatot – telefonbeszélgetések, pénzügyi tranzakciók, internethasználati szokások – tárol, amelyek éppen a nagy mennyiség miatt Binney szerint gyakorlatilag értelmezhetetlenek terrorelhárítási célokra, ugyanakkor tökéletesen alkalmasak arra, hogy az állam az általa kipécézett ember ellen fordítsa, vagy ipari kémkedésre használja föl. Binney-ék megfigyelési módszere anonimizált volt, a mostani azonban a metaadatok révén pofonegyszerűen beazonosíthatóvá és minden részletre kiterjedően lekövethetővé tesz mindenkit.

A legteljesebben a Vanity Fair dolgozta föl a Snowden-történetet, pontosabban azt, ami tudható. Ahány szakember, annyi magyarázat Snowden tettére. A Cég, az NSA bennfentesei szerint nem kétséges, hogy Snowden a hidegháború kémeihez – az „oxfordi ötök”-höz, leginkább legsikeresebbjükhöz, Kim Philbyhez hasonlóan – ideológiai meggyőződése, az igazságába vetett hite miatt kémkedett az oroszoknak. Ez a fajta adatkiadás a legveszélyesebb, mondják, hiszen tevékenységével olyan országot segít, amelynek területén a legtöbb tényfeltáró újságírót gyilkoltak meg, s még a bírósági szakba, ítéletig eljutott ügyek sem zárultak le megnyugtatóan, mint például Anna Politkovszkaja gyilkosainak esetében.

„A kémelhárításban létezik egy sablon azon lelki motivációk értékelésére, amelyek elemzésével nagy valószínűséggel megállapítható, ki a kém, kiből válik kettős ügynök. A MICE betűszó tartalmazza ezeket a kirtériumokat: Money ’pénz’, ideológia, kompromisszum vagy kényszer, és az ego.” – idézi az említett Vanity Fair-elemzés Richard H. Ledgettet, az NSA képviselő-igazgatóját, aki a Snowden-adatkiszivárogtatások ügyében nyomozott. Ő amellett érvelt, hogy adjanak amnesztiát Snowdennek, aki cserébe szolgáltassa vissza a még nála lévő, nyilvánosságra nem hozott dokumentumokat.  A fiatalembert Ledgett szerint az egója vezérli, abból kiindulva, milyen hetvenkedő kijelentéseket tett közzé blogokban, vagy később, az események után. A Guardianben például kijelentette: ha lenne egy személyes e-mailcíme, az elnök gépét is fel tudná törni. (Amit nem melleseg Ledgett keresetlenül baromságnak /bullshit/ minősített.). Beszédes az is, hogy a Citizenfourban bemutatkozásképpen azt mondja magáról, hogy magas rangú adatelemző, holott valójában rendszergazda.

 

Laura Poitras korábbi filmjei alapján mindenképpen rászolgál a bizalomra. A 9/11 kapcsán forgatott trilógiájának ez a záró filmje. Az első, a My Country, My Country (2006) az iraki mindennapokat, a választásokra való készülődést mutatja be az amerikai megszállás idején. Középpontjában Dr. Riyadh al-Adhadh, hatgyerekes orvos, szunnita képviselőjelölt áll. Ennek a filmjének a forgatása során került Poitras a DHS (Department of Homeland Security) látókörébe. (Greenwald 2012-ben cikket írt a rendezőt ért zaklatásokról, amit Snowden olvasott, s miután Greenwald válasz nélkül hagyta megkereséseit, Poitrashoz fordult.) A második, a The Oath (2010) főszereplője Abu Jandal taxisofőr San’ában, Jemen fővárosában. A polgári nevén, Nasser al-Bahriként is ismert férfi Osama bin Laden testőre, sógora, Salim Ahmed Hamdan pedig a sofőrje volt. Hamdant a  9/11 utáni afganisztáni háborúban, 2001-ben elfogták, majd a Guantanamoi-öbölben létrehozott fogolytáborba hurcolták. Hamdan volt az első fogoly, akinek ügye az Egyesült Államok Legfelső Bíróságáig eljutott, amely 2006-os ítéletében kijelentette: az ellene emelt vádak hibásak és alkotmányellenesek voltak. A férfi ellen emelt vádakat csupán 2012-ben ejtették, s  szállították vissza Jemenbe. Abu Jandalt 2000-ben börtönözték be a jemeni hatóságok, azt követően, hogy csalódottan otthagyta az Al-Kaidát: nem értett egyet Osama döntésével, amikor az szövetségre lépett a tálibok vezetőjével, Omar Mullahhal. Azzal a feltétellel szabadult, hogy részt vesz egy Korán-tanfolyamon, s vallásáról szóló békés tudását továbbadja a fiataloknak. A program során pénzzel is támogatták, ám annak lejárta után a férfi kénytelen eladni a taxiját, családjával létbizonytalanságba kerülnek. A kisfia már nem autószerelő, hanem dzsihádista akar lenni.

S hogy mi lett a Snowden által lemásolt dossziékkal? Egy részük megsemmisült: az angol kémtörvény nem tesz különbséget a sajtónak történő közérdekű információszivárogtatás és idegen, ellenséges országoknak történő, egyéni profit reményében elkövetett titkos információeladás közt. Emiatt a Guardian szerkesztőségét arra kötelezték, hogy semmisítse meg a Snowdentől kapott anyagokat. Snowdennél saját bevallása szerint „nulla darab” file volt, amikor Oroszországba utazott. Az NSA nem tudja, vagy nem akarja nyilvánosságra hozni, mennyi anyagot másoltak le. A számos díj – köztük az Oscar – a világ figyelmének középpontjába emelte Amerika alkotmányellenes megfigyelési gyakorlatát. Arról egyelőre nincs hír, hogy más, egyelőre még le nem leplezett formában hogyan folytatódnak a megfigyelések. Az átlagpolgár a biztonságra voksol, s annak fejében vállalja szabadságjogainak titkos vagy nyílt megnyirbálását.

Erősen valószínűsíthető, hogy az a meggyőződése: a hiányzó mozaikdarabok csak a fikciós kémtörténetekben kerülnek elő hiánytalanul. A CEU-n tartott beszélgetésen Anthony Romero, Edward Snowden amerikai jogi képviselője szerint minél tovább késlekedik az amerikai kormányzat a megfelelő fékek és egyensúlyok rendszerének beiktatásával, annál több informatikus és mérnök fordul a nyilvánossághoz. A fő kérdés azonban az, mi lesz a június elsején lejáró, a megfigyelésekre jogi lehetőséget adó hazafias törvény 215-ös cikkelyével. Ha az amerikai kongresszus a megújítása ellen szavaz, az eddigi megfigyelési gyakorlat alapjaiban fog megváltozni.

 

Ajánljuk:
• kétség sem fér hozzá, hogy mindenkinek látnia kell

---

Citizenfour
színes, feliratos, német-amerikai dokumentumfilm, 114 perc
rendező: Laura Poitras, operatőr: Kirsten Johnson, Laura Poitras, vágó: Mathilde Bonnefoy, szereplők: Edward Snowden, Glenn Greenwald, Ewen MacAskill, William Binney, Jacob Appelbaum, Julian Assange