​Cannes, a hanyatló Nyugat ópiuma

Hatvannyolcadszor gyűltek össze Cannes-ban a filmes világ szereplői, hogy a porhintés és pózolás mellett az is eldőljön, milyen filmek emelkednek ki a tavalyi termésből. Bizony, nem volt ez nagyon másképp ötven évvel ezelőtt sem. Cannes Cannes volt, és úgy tűnik, az is marad, ameddig világ a világ.

Az is hozzátartozik a dologhoz, hogy mégsem hagytuk a szexualitást a hanyatló Nyugat ópiumaként elsikkadni, hiszen többek között a cannes-i filmfesztiváloktól is láthattak pikánsnak is mondható összefoglalókat a magyar híradónézők. Gogolák elvtársnő nem éppen kurta szoknyája mellett gyönyörködhetett a jónép Marylin Monroe, vagy éppen Sophia Loren hibátlan alakjában, no és sok-sok bikinis sztárjelölt idomait is tanulmányozhatta a férfinép a mozivásznon. Persze, csak mértékkel és módjával, és a szovjet film dicsőségéről is kötelező volt megemlékezni. Ugyanakkor érthetetlen például, hogy a magyar szereplésekről nem történik említés a MaNDÁ-ban őrzött filmhíradók közül kiválasztott 1956-os, 1958-as és 1961-es összefoglalóban sem.


1957 – Törőcsik Mari, a Két vallomás című film női főszereplője ruhapróbán. A színésznő április 30-án utazik a Cannes-i filmfesztiválra (MTI Fotó: Keleti Éva)

Pedig fontos évek voltak ezek a magyar film szempontjából, például 1956-ban indult a versenyben Fábri Zoltán legendás Körhintája. 1958-ban Herskó János Vasvirág című, mára elfeledett filmje képviselte Magyarországot, 1961-ben pedig a zsűri különdíját kapta Macskássy Gyula Párbaja. (Jancsó Miklós az idők folyamán hét filmmel volt jelen Cannes-ban, őt Makk Károly követi hat alkotásával követi a sorban, Keleti Márton és Fábri Zoltán is 3-3 filmmel indult a versenyben.) Az még valahol érthető, hogy híradós stábot nem küldtünk az eseményre, de azt már nehéz megmagyarázni, hogy a nyugati kollégáktól megkapott képsorok alá narrációban miért nem fért bele az a magyarokról szóló két mondat.


1958-ban az Uránia előtt is nagy a sor a cannes-i nagydíjas filmért (MTI Fotó: Keleti Éva)

Persze, már az indulásnál is furcsán álltunk a dologhoz. Amikor az 1939 szeptemberére tervezett első fesztivált elkezdték szervezni, Magyarország azzal utasította vissza a meghívást, hogy nálunk kevés film készül. Aminek egyébként pont az ellenkezője volt igaz, a magyar filmgyártás Keleti Mártonnal és Gertler Viktorral éppen felszálló ágban volt, 1938-ban 33 játékfilmet forgattak itthon, a lendület pedig folytatódott még a háború alatt is. De nem indultunk, igaz maga a fesztivál is elmaradt a világháború kitörése miatt, és csak 1946-ban, Jean Zay közoktatási és szépművészeti miniszter szervezésében jött létre az első filmes találkozó, többek között Hitchcock, Billy Wilder és Roberto Rosselini részvételével. Maga a fesztivál, ahogyan az lenni szokott, az idők folyamán sokat változott, fejlődött, és egyesek szerint valamikor a hatvanas-hetvenes években volt a csúcson. Addigra kialakult menetrendje, kísérőrendezvényei, 1955-től osztja a már nemzetközi zsűri az Arany Pálmát, és a sajtó délelőtt, az alkotók és a szerencsések pedig esténként nézhetnek meg két filmet a jelenleg 2246 székkel felszerelt moziban. Ahová a vörös szőnyeg és az a bizonyos 24 lépcsőfok vezet, ami vélhetően megjelenik minden valamirevaló filmkészítő álmaiban.

Az 1956-os tudósítás a tengerparti sétánnyal indul, majd feltűnik az aláírásokat osztó Marilyn Monroe a szokott fehérben. Ő és Hollywood másik sztárja, a kamera előtt pörgő Kim Novak csak a fesztivál fényét emelte most is, a díjakat mások vitték haza, többek között tudósítás végén megmutatott Irina Szkobcseva rendezője, Szergej Jutkevics. Az Arany Pálmát a Cousteau kapitány és Louis Malle A csend világa című filmje kapta, a legjobb női alakítás nemzetközi díját pedig Susan Hayward, akire a Kilimandzsáró havából emlékezhetünk.

Az 1958-as fesztivál képsorain már megjelenik a két egymással is vetélkedő olasz sztár, Gina Lollobrigida és Sophia Loren is. A legjobb női alakítás díját ekkor négyen, Bibi Andersson, Eva Dahlbeck, Barbro Hiort af Ornäs és Ingrid Thulin kapták, a Pálmát, megérdemelten, a Szállnak a darvak vitte el. A férfiaknál Paul Newmant díjazták a Hosszú, forró nyárért, aminek sorozat változatát már Roy Thinnes főszereplésével „kis” késéssel a magyar tévében is bemutatták.

Az 1961-es beszámoló talán a leginformatívabb, a tökéletes alakú fürdőruhás nők mellett feltűnik az 1959-es díjazott, Simon Signoret is férje, Yves Montand társaságában. Signoret 1960-ban megkapta az Oscart is, Yves Montand pedig hiába szerepelt nejénél több filmben, egyetlen komoly díjat sem tehetett a polcára. Az utánuk bevonuló Curd Jürgensre is kevesen emlékeznek már, jeles színpadi színész volt, de 160 filmben is játszott. És végül megérkezik az, akit láthatóan a legjobban vártak, Sophia Loren, és át is vette a legjobb női alakítás díját az Egy asszony meg a lánya című Vittorio De Sica-filmben nyújtott teljesítményéért. (A Pálmát ebben az évben Luis Buñuel Viridianája vitte el megosztva a francia Henri Colpi első rendezésével, az Ilyen hosszú távolléttel.)  A legjobb férfi szereplő pedig a kisfiús Anthony Perkins lett a Szereti ön Brahmsot? című romantikus opuszban nyújtottakért. A díjakat a nagy francia sztár, a 48 éves Jean Marais adta át, kézcsókot lehelve Loren gyönyörű kezére.  

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2015.05.15. 08:29 • Címke: cannes-i filmfesztivál, filmhíradók