a rovat írásai

Elment Nepp József is

Elhunyt Nepp József Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, forgatókönyvíró, tudatta családja hétfőn az MTI-vel.

​Rekordszámú filmmel jön az idei Verzió!

Idén 14. alkalommal rendezik meg a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált. November 14. és 19. között 43 országból több mint 100 filmet vetítenek Budapesten, november 23. és 25. között pedig Pécsett és Szegeden láthatnak válogatást az érdeklődők.

Ezüst Ibolyát kapott A martfűi rém

A legjobb filmnek járó Ezüst Ibolya-díjat nyerte el Sopsits Árpád A martfűi rém című filmje az olaszországi Parma Music Film Festivalon, melynek szakmai zsűrije Szabó Gábort a legjobb operatőr díjával tüntette ki.

Halálos séta a Károly-híd korlátján

Meghalt Jan Tríska neves cseh színész, aki számos amerikai filmben is szerepelt. A nyolcvanéves művész hétfőn kórházban halt meg, miután új filmje forgatása előtt a Károly-hídról beesett a Moldvába és súlyos sérüléseket szenvedett, közölték hétfőn Prágában.

Magaskultúra az Urániában

Metropolitan operák, Bolsoj balett-előadások, vezető angol és orosz színházak darabjai, valamint a világ vezető múzeumainak tárlatait is megtekintheti a közönség az Uránia Nemzeti Filmszínház mozivásznán a 2017/18-as évadban.

Filmrendező, aki Wittgensteinről írta a diplomamunkáját

Hatvanadik születésnapját ünnepli szeptember 21-én Ethan Coen amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer. Neve és pályája elválaszthatatlan szintén rendező bátyjától, Joel Coentől, akivel több mint harminc éve dolgoznak együtt, s olyan filmeket jegyeznek, mint a Fargo vagy a Nem vénnek való vidék.

Meglesz a szobor Piedone szülinapjára

A tervek szerint Bud Spencer születésnapjára, október végére kerülhet ki a színészt ábrázoló egész alakos bronzszobor a budapesti Corvin sétányra, közölte a Józsefvárosi Önkormányzat az MTI-vel.

Világkörüli útra indul a Trónok harca

Barcelonában debütál a Trónok harca televíziós sorozatról szóló világkörüli vándorkiállítás október végén.

A 7. évadot egymilliárdszor töltötték le

Több befejezést fognak forgatni a Trónok harca utolsó epizódjához, így akarják elejét venni annak, hogy kiszivárogjon, miként végződik a népszerű sorozat. A 7. évadot amúgy egymilliárdszor töltötték le illegálisan.

Moszkva helyett Vlagyivosztokba vitték a premier előtti vetítést

Megtartották Vlagyivosztokban Alekszej Ucsityel Matilda című filmjének premier előtti vetítését nem sokkal az után, hogy Moszkvában órákkal a tervezett bemutatója előtt hétfőn lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma vetítését biztonsági okokra hivatkozva.

Mégsem vetítették a Miklós cárról szóló filmet

Órákkal tervezett vetítése előtt lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma, a Matilda premier előtt moszkvai bemutatóját.

Film összes cikke »

Szól a tévé, szól a tévé...

mtv_lead1957. május 1. hagyományosan a Magyar Televízó születésnapja. 

"Még broadcastingnak hívták, s nagyon sok pénzbe került,
Mikor az első szpíker izgatottan a mikrofonhoz ült.
Érces hangja felszárnyalt és messzire repült,
És egy hallgatóban megszólalt: – A próba sikerült!

S a Gyáli úton állt egy csukott bútorszállító,
És ott volt huszonháromban az első stúdió."

...hangzik az LGT híres dala a rádió születéséről, azonban a most 55 éves televízióról is szólhatna, ha az évszámot és a broadcasting szót kicseréljük 1953-ra és television-ra. Még a Gyáli út is stimmel, mert a Magyar Posta Gyáli úti állomásáról adták az első sikeres kísérleti tévéadást Magyarországon 1953. december 17-én. Hogy akkor miért tekinti mindenki 1957. május elsejét az MTV születésnapjának? Mint annyi mindennek a tévé történetében, ennek is politikai okai vannak, mivel ez egy tetszőleges dátum a televízió fejlődésének hosszú folyamatában.

mtv_monoszkop1
A kísérleti adás monoszkópja

Mihály Dénes magyar feltaláló már 1919-ben sikeres kísérleteket folytatott a képátvitel terén, de mivel itthon a húszas években nem volt pénz kutatásai folytatására, Berlinben folytatta azokat, s eredményeit felhasználták az 1936-os berlini olimpia közvetítése során. A háború azonban törést okozott a televíziós technika fejlődésében; jól mutatja ezt, hogy a mai értelemben vett élő közvetítés először csak az 1960-as római olimpiáról jelentkezett. A vesztes országokból a kutatómunka áttevődött az Egyesült Államokba és Angliába, s a vasfüggöny a műszaki cikkek beáramlását is sikeresen akadályozta. A kommunista vezetők persze tisztában voltak a tévében rejlő propagandalehetőséggel, ezért már az ötvenes évek elején szokásuk szerint bizottságokat állítottak fel, párthatározatokat hoztak, de a realitásokat – megint csak szokás szerint – nem mindig vették figyelembe, ezért igencsak elhúzódott a tévézés hazai beindulása. A már említett ’53-as siker után 1954. január 20-án indult a rendszeres kísérleti adás a Széchenyi-hegyről. Az Agancs utca 3. alatt lévő társasházra szereltek egy 100W-os adót, innen sugározták a műsort, ami jórészt mozifilmekből állt. Mivel az országban ekkor összesen száz tévékészülék volt, az adást csak az ezekből részesülő pártfunkcionáriusok élvezhették. A kis teljesítményű adó nem tette lehetővé, hogy az egész városban egyformán jó legyen a vétel, így többször megesett, hogy feltelefonáltak az Agancs utcába a pártközpontból, hogy igazítsanak az adón, mert X elvtársnál rossz a kép. Állítólag a sztenderd válasz az volt, hogy nem lehet, mert Rákosinál csak így jó a vétel.

video

A videorészleten látható lelkes beszámoló is ebből a korból, 1956-ból való: a képeken pont a fent említett Hargita névre hallgató társasház látszik az adótoronnyal. Az Orion gyárban készülő tévék viszont még nem kerültek akkor forgalomba, pontosabban épp akkor, a forradalom évében kezdték árulni őket hét havi átlagfizetésért. Ezért kezdetben nem magánszemélyek, hanem klubok, egyesületek vásárolták; komoly programnak számított elballagni egy-egy áruház kirakatához, ahol be volt kapcsolva a televízió készülék. Mindig nagy tömeg állt ilyenkor a vitrinek előtt – ezt jelentette a híradóban hallható "széles körben fogható" tévéadás. A rádió fennhatósága alá tartozó tévés stáb mindössze öt főből állt, a bemondó szerepe pedig annyi volt, hogy a vetítésre kerülő filmek címét felkonferálta. Sok volt az üresjárat is, a szünetekben állóképet adtak, amelyen fecskék ültek egy villanydróton, s az jelezte, hogy hány perc van hátra az adásidőig, hogy hány fecske trónolt a huzalon. Egy fecske nem csinált nyarat, de jelezte, hogy egy percen belül vetíteni fognak valamit.

Kádár János az '56-os forradalom után még korántsem szilárd hazai hatalmi bázissal a háta mögött merész húzásra szánta el magát. Az 1957-es május elsejei felvonulást győzelmi demonstrációnak szánta, s megkockáztatta azt, hogy a tévé egyenes adásban számoljon be a gyűlésről, beleértve a pártvezér beszédét is. Egyáltalán nem lehetett biztos abban, hogy rendben lezajlik majd minden – na nem a technikai problémákra gondolok (akár azok is előadódhattak volna), hanem esetleges zavargásokra, tüntetőkre. Akkoriban még nem tudták felvételről közvetíteni az eseményeket, mivel a képrögzítést még nem találták fel. A biztonság kedvéért a felvonulási téren és a város stratégiai pontjain fegyvereseket helyeztek el, ha esetleg szükség lenne rájuk rendet teremteni, de ez a rendteremtés nagyon csúnyán nézett volna ki egyenes adásban fél évvel a forradalom képei után. Később már megoldotta a tévé, hogy ne kelljen félnie rendbontástól, az egyenes adásokat is pár másodperces késleltetéssel sugározták, így egyből le lehetett állítani a közvetítést, ha bármi probléma adódott. Talán az 1978-as argentínai focivébén lehetett, hogy lankadt az elvtársak figyelme, és benne maradt a nézőtéri vágóképekben egy "Erdély = magyar" transzparens.

Visszatérve 1957-re, Kádár sakkhúzása bevált, a tévé képernyőin keresztül azt láthatta a világ, hogy a magyar társadalom egy emberként a párt vezetősége mellett áll, lelkesen vonul fel a munka ünnepén. Rendbontás nem történt, megindulhatott a kádári konszolidáció, és jól vizsgázott a televízió is. Ettől függetlenül kísérleti adásként üzemeltek egészen a Széchenyi-hegyi nagy tévéadó 1958-as felavatásáig, tehát születésnapként akár azt a dátumot is ünnepelhetnénk. Az első előfizető is csak ’58-ban jelentkezett, majd abban az évben 16 ezren követték a példáját. 1959-re ez a szám 59.600-ra emelkedett, egy évre rá 104 ezerre, míg 1962-ben már 325 ezer tévé előfizető volt hazánkban. Érdemes belepillantani az első ismert heti tévéműsorba (1957. május 6-12.), amely így nézett ki:

kedd, 19.00: Tavasz a kisvárosban – szovjet film
csütörtök, 19.00: Párizsi jégrevü (helyszíni közvetítés a Fővárosi Nagycirkuszból)
péntek, 19.00: Magyar Híradó, magyar kisfilmsorozat

Egészen a kilencvenes évek közepéig, a kereskedelmi csatornák megjelenéséig meghatározó szerepe volt az állami televíziónak az emberek életében. Iskolás koromban, ha megkérdeztük egymástól a suliban, hogy láttad-e az esti filmet, mindenki ugyanarra gondolt, mert sokáig csak egy csatorna üzemelt. Mindenki azt nézte, mindenki beszélt róla. Ott volt később már minden lakásban, családtaggá vált. Ha van valami a focin kívül, amihez hazánkban mindenki ért és mindenkinek véleménye van róla, akkor az a tévé. Ez is csak egy tömegkommunikációs eszköz, mint az újság vagy a rádió, de hatása jóval nagyobb, sokkal több emberhez eljut. Nem véletlen, hogy a különböző forradalmak is az éppen aktuális leghatékonyabb médiumot igyekeznek először megszállni, 1848-ban a nyomdát, 1956-ban a rádiót, 1989-ben Romániában a tévét.

Az internet elterjedésével a tévé szerepe visszaszorulóban van, de máig lehet hallani pletykákat arról, melyik párt melyik nagyobb csatornát szeretné megszerezni, úgyhogy valószínűleg még mindig látnak fantáziát a tömegtájékoztatás eme formájában.

Ötvenöt éves a magyar televízió, lassan nyugdíjas korúvá válik. Arra azonban nem kell számítanunk, hogy nyugdíjba is fog vonulni. Sok ember szórakozása, információforrása továbbra is kizárólagosan a tévé marad majd, amin lehet bánkódni vagy örülni neki, de attól még tény marad.

Peregi Tamás

• Publikálva: 2012.04.30. 07:00 • Címke: videó, kultúrtörténet

Magyar játékfilmek